Mi a különbség egy felsővezető és egy Corvinusos hallgató gondolkodásmódja között?

Hogyan képzelünk el egy ideális menedzsert? Milyen tapasztalataink vannak a válságról? Vajon milyen különbség fedezhető fel egy egyetemista és egy felsővezető válságról és ideális menedzserről alkotott képében? 12 nagybank 26 fel

Hogyan képzelünk el egy ideális menedzsert? Milyen tapasztalataink vannak a válságról? Vajon milyen különbség fedezhető fel egy egyetemista és egy felsővezető válságról és ideális menedzserről alkotott képében? 12 nagybank 26 felsővezetőjével készített interjú alapján kerestem a választ arra, hogy milyen gondolkodásmódbeli különbségeket fedezhetünk fel két egyszerű asszociációs kérdés feltevését követően.

Az asszociáció, azaz a társítás egy kapcsolatképző folyamat, amely során a térben, időben együtt szereplő, illetve hasonló vagy ellentétes tulajdonságú képek, dolgok, tárgyak az agyunkban egymást felidéző hatással járnak. Vagyis a korábbi tanulási folyamatunk eredménye!

 

#Kutatási folyamat

 

12 nagybank 26 felsővezetőjével készített interjú alapján feltettem az alábbi kérdéseket:

 

1. Írja le az első 3 szót, amely eszébe jut a válság kifejezéssel kapcsolatban!
2. Jellemezze 3 szóban az Ön szerinti ideális menedzsert a válság idején!

 

Ahhoz, hogy az eredményt összehasonlítható formában elemezni tudjam, ugyanezt a kérdést feltettem a Budapesti Corvinus Egyetemen tanuló Közgazdaságtudományi karos és Gazdálkodástudományi karos alapszakos és mesterszakos hallgatóknak. A kérdőívemre 52 hallgató válaszolt.

 

#Válság

 

1. Az elemzést követően a fő különbség egyértelműen mutatkozott:

 

Felsővezetők: bankok vezetői megélték/átélték az elmúlt éveket, közvetlen kapcsolatuk volt a szó fogalmi jelentésével. Az interjúalanyok olyan szavakat adtak meg, amelyből látszott, hogy érzelmi oldalról közelítik meg a témakört. Pl.: fárasztó, fájdalmas, teher, sötét, hosszú, kemény, viták.

 

Hallgatók: A diákok érzelemmentesen közelítettek a kérdéskörhöz. Olyan érzésem támadt az elemzés során, mintha az egyetemisták a hírek olvasása közben kiragadtak volna egyes szavakat. Pl.: Wall Street, jelzáloghitel, deviza, deficit, emelkedő törlesztőrészletek.

 

Meglepetés? Ezen válaszok nem okoznak nagy meglepetést. Ugyanis mivel a diákok nem élték át közvetlenül ezen időszakot, így számukra kisebb az esély, hogy az emlékeiket konkrét érzelmekhez kössék. Így válaszaik sokkal inkább olyan szavakat társítottak a válság szóhoz, amelyeket az egyetemi tanulmányaik során hallottak, olvastak vagy megtanultak.

 

2. A válság szót a kínai nyelvben két egymás mellé írt jel adja, amelyben az egyik jel a veszélyt, a másik jel a lehetőséget jelenti. Lássuk, hogyan válaszoltak erre a megkérdezettek:

 

 

 

 

Felsővezetők: A válság lehetőség. Lehetőség a problémák újrarendezésére, a cég átvilágítására és az olyan mindennapi feladatok megtételére, amely egy növekedési időszak során nem kerül reflektorfénybe. Ez észrevehető volt a válaszok során, ugyanis sokszor bukkantak elő pozitív tartalmú szavak, mint a kihívás, megoldjuk, bizalom, lehetőség.

 

Hallgatók: Az az érzésem támadt az értékelés során, mintha a diákok csupán a veszély részét rendelnék hozzá a szó jelentéséhez, a pozitív jelentéstartalom nem is létezne számukra. Olyan szavakkal hozakodtak elő, mint pl.: kilátástalanság, gond, gondok, tragédia, baj, kétségbeesés, nógatás. A másik érdekesség, amely észrevehető, hogy a diákok a válságra, mint külső, külföldi rosszra asszociálnak. Itt leggyakrabban Amerikával kapcsolatos szavakat említették: Pl.: 1929, USA, Amerika, Wall Street, Dow Jones.

 

Tanulság vagy tanulságos? Azt gondoltam e kérdés feltevése során, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem falai között tanuló fiatalok körében a légkör pozitív, előremutató jelentőséggel bír. Azon sosem lepődtem meg, hogy hazatérve kis falumba, Vörsre, az embereknek a válság kapcsán csak rosszra tudtak gondolni. Előszeretettel használták a „válság mindenhova begyűrűzött” kifejezést, amikor valamit pénzügyileg nem engedhettek meg maguknak. De azt sosem gondoltam volna, hogy a pénzügyi oktatás fellegvárában csak a negatív szavak jutnak eszükbe elsősorban az egyetemistáinknak.

 

#Ideális menedzser

 

A vezetői döntéshozatal és versenyképesség tanulmány szerint az ideális menedzser három legfontosabb erőssége:

 

1. a gyakorlatorientáltság
2. a szakmai ismeretek és
3. a problémamegoldó képesség.

 

A kutatás szerint a menedzserek feladata, hogy a vállalaton belüli és kívüli problémákat megoldják. Vagyis a számítógépes ismeretek egyáltalán nem tartoznak a legfontosabb tényezők közé, ugyanis viszonylag könnyen megoldható a háttértámogatás. A szerzők szerint a legfontosabb képességek „nem beszerezhetőek”, ezekkel rendelkeznie kell a menedzsernek, míg a többi képesség más úton pótolható. Pl. elemzőkészség, szervezési készség.

 

Felsővezetők: A vezetők döntésképes, alkalmazkodó, megfontolt alakítói voltak a válságnak, azon fáradoztak az évek során, hogyan tudják a veszélyt lehetőséggé átalakítani. Olyan szavakkal jellemezték az ideális menedzsert, amely a válságban a megoldást keresi. Pl.: Problémamegoldó, előrelátó, kreatív, fókuszál, leadership legyen benne.

 

Hallgatók: Olyan érzésem alakult ki a válaszok kapcsán, mintha őket nem érdekelné, hogyan lesz megoldva a válság az ideális menedzser által, inkább olyan tulajdonságokat rendeltek hozzá, amelyet elvárnak egy esetleges jövőbeli főnöktől. Pl.: őszinte, méltányos, tisztességes, megértő, reális, megmentő, körültekintő.

 

Empátia hiánya? Felmerült bennem a kérdés, hogy a fiatalok nem tudták elképzelni magukat, mint ideális menedzsert vagy egyszerűen el se jutottak odáig, hogy ezen elgondolkodjanak? Ennek az lehet az oka, hogy a jelenlegi oktatás elsősorban az alkalmazotti létre készít fel, így a diákok előtt azonnal a főnök képe jelenik meg? Esetleg más okai vannak?

 

#Következtetés

 

 

 

 

Az egyetemi évek során a fiatalok elhiszik, amit a média és a pesszimista barátok mondanak. Ez beépül a tudatalattiba és a gondolkodásuk részévé válik. A felsővezetők viszont kettősségben gondolkodnak! A válság veszélye mellett mindig ott lebeg a lehetőség esélye. Mindig azon töprengenek, hogy miként lehet az adott lehetőséget és helyzetet kihasználni és a cég javára fordítani. Nem félnek hibázni! Folyamatosan kutatják a jó megoldásokat! Te is ezt teszed?

 

Bár a diákok kevésbé találkoznak közvetlenül a válsággal, így kevés fiatalnál alakul ki olyan erős érzés, kötődés, amely meghatározó, befolyásoló erővel bíró számára. Mégis mit gondoltok, miért fordul elő, hogy a diákok egyszerűen „kifelejtik” a pozitív oldalát megemlíteni a válságnak? Tanulták? De akkor miért csak a negatív oldalát? Vagy csak azt jegyezhették meg? Ha igen, miért? Otthonról hozták? Otthon miért nem hangzik el a pozitív oldal?

 

Nektek erről mi a véleményetek?

 

Forrás:

 

• Farkas Dezső (2013) Bankvezetők a válság alatt. Diplomamunka, Budapesti Corvinus Egyetem
• Zoltayné – Wimmer – Szántó (2007) Vezetői döntéshozatal és versenyképesség. Vezetéstudomány 5. szám 18-28. oldal (Megtekintés.)