Miért fontos, hogy az elutasításról is értesítsd a pályázót?

DISLAIMER: Ez nem egy anyázós bejegyzés. Pontosan tudom, hogy mennyire szerencsés vagyok. Egzisztenciálisan lenulláztam magam, de a szeretteim jól vannak. Hat éven át készültem rá, hogy vállalkozó legyek - másnak több évtizedes vállalkozása ment csődbe. Én hazaköltözhettem a szüleimhez, megtart a családom - más tavaly eltemette a családját.

2019 végén indítottam a saját vállalkozásomat, marketing és kommunikáció profillal. Tavaly tavasszal már világosan látszott, hogy a több éves előkészítő munka ellenére a világjárványt nem éli túl ez a projektem, úgyhogy elkezdtem állásokra pályázni. És még mindig keresek...

Korábban, még alkalmazottként, HR-esként is dolgoztam néhány évet, és a mai napig nagyon szeretem ezt a területet. Ismerem a kiválasztási folyamatokat, tudom, mit jelent több pozival zsonglőrködni, és többé-kevésbé megpróbálni észben tartani, hogy melyik jelentkezőnek mi a státusza. De arra is emlékszem, hogy ha egy pozíció lezárult, néhány percbe telt csak elutasító levelet küldeni a pályázóknak.

Hiszek abban, hogy ha valami nem jó a környezetemben, annak soha nem az elsődleges oka, hogy valaki szándékosan akar ártani, sokkal inkább arról van szó, hogy az adott dolog felelőse nem rendelkezik a megfelelő információkkal. Nem tud jobbat annál, mint ahogyan éppen - rosszul - végzi a munkáját. Mivel az utóbbi időben KKV-khoz pályáztam, így az a feltételezésem, hogy nincs feltétlen dedikált HR-es kolléga, csak valaki megkapta pluszban ezt a feladatot.

Ezért, nekik írom most ezt a posztot. 

Röviden és tömören: azért kell minél előbb visszajelzést adni arról, ha valakit nem választunk ki a pozícióra, hogy tovább léphessen.

Én igyekszem csak olyan feladatra jelentkezni, amelyre valóban alkalmas vagyok, és ráadásul szívesen dolgoznék is az adott csapattal. Mert ismerem őket, vagy mert a hirdetésük kapcsán átböngészem a róluk elérhető információkat, és úgy érzem, hogy szívesen csatlakoznék hozzájuk. Ez egy nehéz dolog amúgy, de azt hiszem, úgy korrekt, ha én sem rabolom mások  idejét - sem a HR-esét, hogy a totál nem passzoló profilommal kelljen bajlódnia, sem a csapatét, ha már a jelentkezés pillanatában tudom, az első adandó alkalommal el is fogok jönni tőlük.

Cserébe azt hiszem, a hirdetőnek is kutya kötelessége jelezni, amint leállítja a kiválasztást - akkor is, ha "pihentetik a pozíciót", és akkor is, ha megtalálta a tökéletes új csapattársát. Amikor jelentkezem egy állásra, fel vagyok rá készülve, hogy nem engem fognak választani. De amikor találok egy olyan hirdetést, ami nagyon megszólít, akkor a pályázatom beadása után egy kicsit visszaveszek a keresésből. Mert azt a bizonyos munkát akarom, és már-már okafogyottá válik másokhoz pályázni - ld. az előző bekezdés, "nem akarom más idejét rabolni" dilemmáját.

Sok helyről nem jeleznek vissza, egyáltalán. Előfordul, hogy a - szerintem kb. reális - két hét türelmes várakozás után írt érdeklődő e-mailemre válaszolnak. Van, hogy arra sem, csak a Facebook oldalukon "észrevehetem", hogy már eltűnt az álláshirdetésük.

És vannak csodálatos cégek, akik írnak, amikor beérkezik a pályázatom, írnak, amikor megkapják a próbamunkámat, írnak, amikor a próbamunkák elbírálása tovább tart, mint gondolták, és írnak, amikor a szépen megoldott feladat ellenére nem engem választanak. Mondjuk ezzel csak még jobban szeretnék náluk dolgozni... :)

Ők azok, akik tudják, hogy a marketing része az is, ahogyan a pályázókkal kommunikálnak. Sőt, talán az mond csak el igazán fontos dolgot a cégről. Hiszen az elutasított pályázó nekik semmilyen értelemben nem érték - nem akarnak tőle semmit, nem akarnak neki eladni semmit. Mégis megállnak egy pillanatra, hogy kifejezzék, partnernek tekintik. És valójában annál többet nem is kell tudni egy munkáltatóról, mint hogy hogyan viselkedik azzal, akihez semmilyen érdek nem köti.

Illusztráció: Christin Hume