Új év, új munka?

Az év végi összegzés és az év eleji tervezgetések apropóján sokan karrierünkből is mérleget vonunk. Ha úgy érzed, nem okoz örömet a munkád, és talán itt az ideje váltani, gondold át ezt az 5 dolgot, mielőtt beadod a felmondásod.

SAD vagyis seasonal affective disorder, téli depresszió

A napsütés hiánya, a borongós-hideg idő, a szokottnál is kevesebb mozgás mindannyiunk hangulatára hatással van. Azok számára, akik érzékenyebbek rá, ez az időszak különösen megterhelő, és az általános rossz közérzetük miatt a munkahelyi problémákat is nehezebben élik meg. 

Ha felfedezed magadon a tüneteket: kedvetlenséget, fáradtságot, netán étvágytalanságot, fordulj mielőbb szakemberhez. Anélkül, hogy orvosi tanácsokat akarnék adni: akár egy D-vitamin kúra is rengeteget segíthet abban, hogy javuljon a kedélyállapotod, és ennek óriási jelentősége van abban, hogyan éled meg a mindennapokat. Ha egészséges vagy, talán más színben látod a karrieredet is!

Év eleji fáradtság

Sok szó esik az év eleji friss lendületről, és motiváló tervek kitűzéséről, az igazság azonban az, hogy az ünnepek után legtöbbünknek jópár napra szüksége van ahhoz, hogy visszarázódjon a régi kerékvágásba. Ez teljesen normális - az ünnepek előtt az év végi hajtás, otthoni készülődés, majd a karácsonyi családi programok, no és a kiadós ebédek és sűrű koccintások nemhogy energiát adtak volna, inkább kissé kifárasztottak bennünket. 

A január valójában még az előző év kipihenéséről szól, ne vonj le messzemenő következtetéseket abból, ha ilyenkor éppen csak pislákol benned a lelkesedés. Adj magadnak néhány hetet, hogy újra felvedd a fordulatszámot!

Ha tényleg a munkával van a baj…

Ha egészen biztos vagy benne, hogy a probléma a munkahelyedhez kötődik, még mindig van választási lehetőséged. Ha meg tudod határozni, miért érzed rosszul magad a pozíciódban vagy a feladataiddal, akkor már a megoldáshoz vezető út felénél jársz. 

Ha nem látjuk értelmét a munkának

A legfontosabb összetevője a munkahelyi jóllétünknek, ha érezzük, haszna van a munkánknak. Ugyanakkor mindenki számára mást jelent ez a hasznosság. Így lehetséges, hogy valaki utcaseprőként is boldog, mert elégedettséggel tölti el, ha megtisztítja a járdát, míg más szívsebészként is lehet frusztrált, mert úgy érzi, teljesen más formában, pl. jazztrombitásként tudná kibontakoztatni a benne rejlő tehetséget.

Egy tökéletes munkahelyen mindenki tisztában van szerepével a csapatban, fontosságával a szervezet értékteremtő folyamatában. Egy igazi munkahelyen azonban előfordul, hogy a napi hajtásban ennek tisztázása elmaradt, és úgy érezheted, hogy egy-egy feladatod teljesen felesleges.

Beszélj erről vezetőddel vagy egy HR-es kollégáddal. Ha pontosan tudod, mi a dolgod, könnyen lehet, hogy újabb és újabb ötleteid támadnak arról, hogyan tudnál a korábbihoz képest még nagyobb hozzáadott értéket teremteni a cég számára - és ez motivációként szolgálhat, hogy maradj.

Ha nem tudjuk pontosan, hogyan kellene elvégeznünk a munkát

Előfordulhat, hogy a napi stressz egy része abból fakad, hogy bizonytalan vagy a feladataiddal kapcsolatban. Milyen részletesen kell elkészítened egy riportot, milyen státuszig kell vinned egy munkadarabot, mit kell csinálnod, ha felugrik egy hibaüzenet? Sokan szégyellnek segítséget kérni vagy kérdezni, pedig annál, ha nem tudunk valamit, csak az a rosszabb, ha úgy teszünk, mintha tudnánk. Az igazság ráadásul az, hogy szinte minden ember szeret segíteni, ezért ne félj (tapasztaltabb) munkatársaidhoz fordulni. Felszabadító érzés, amikor felismerjük, hogy nem tudunk mindent, és ettől nem leszünk kevesebbek.

Néha munkavállalóként sokkal magasabb elvárásokat támasztunk saját magunkkal szemben, azt gondoljuk, hogy mindent tökéletesen kell tudnunk, de a valóságban ez nincs így. Egy jó csapatban ráadásul sokféle készség van jelen - a más-más tudású és tapasztalatú kollégák között “szétosztva”. A képesség pedig, hogy tudunk tanulni egymástól, az egyik legnagyobb versenyelőny.

 

Ha úgy érezzük, valaki a helyünkre pályázik

Azoknak, akik bizonytalanok a munkahelyi pozíciójukkal kapcsolatban, a segítségkérésnél csak egy nagyobb félelmük lehet: amikor nekik kell átadniuk a tudásukat. Az információk visszatartása, vagy a munkatársak félretájékoztatása viszont egyáltalán nem jó módszer arra, hogy nélkülözhetetlenné tegyük magunkat a cégnél.

Ha az új év új kollégával indul, akinek a betanítását rád bízzák, ne gondold, hogy valójában a te elbocsájtásodat készítik elő. Ha ilyesmire gyanakszol, semmi esetre se kezdj bosszúakciókba, és ne mondj fel hirtelen felindulásból.

Láttam már olyan helyzetet, amikor valakit előléptettek volna, ha betanítja az utódát. Mivel ő, az előléptetésről mit sem sejtve, ellenfelet látott az új kollégában, kerek-perec elutasította, hogy segítsen neki. Amikor aztán megnyílt a neki szánt magasabb pozíció, mással töltötték be - mert nem volt, aki átvette volna az addigi feladatait. Ezen a vizsgán a kolléga - tulajdonképpen a saját butasága miatt - csúnyán elbukott. Ráadásul ilyen előzményekkel nehéz később bebizonyítani, hogy mégiscsak jó csapatjátékos, és rá lehet bízni akár egy csoport vezetését is...

Ha a megoldás az, hogy felmondunk…

Ha higgadtan végiggondolva eldöntötted, új munkahelyet szeretnél, vegyél egy mély lélegzetet, és hunyd be a szemedet egy pillanatra. Soha, soha ne mások miatt mondj fel. Hülye főnök vagy kiállhatatlan kollégák - igen, bosszantóak. De ha tudatosítod magadban, hogy saját magad miatt mondasz fel - mert többre, másra vágysz, - azzal vállalod a felelősséget a döntésedért. Irányítod az életedet, nem pedig eszköztelen áldozatként sodródsz benne.

Egy felmondáshoz bátorság kell: kiállni saját magadért, és azt mondani, hogy ami van, már nem megfelelő számodra - akkor sem, ha biztonságot ad. 

 És egy felmondás erőt is adhat - pontosan azért, mert mersz változtatni, mersz kockáztatni. Ha valóban mindent megtettél, mégsem vált be a munkahelyed, az nem tragédia - tekints a szakmai és személyes tapasztalatokra értékes munícióként, amelyeket a következő pozíciódban majd a saját javadra fordíthatsz.

Sok sikert! :)

Kiemelt kép: Jordane Mathiue