Szorongásban élni
Szorongás,pánik, stressz. Ez korunknak jellemző „betegségei”. Félünk a munkahelyen, az utcán és már a családi otthonban is. Az életünk tele van negatív hírekkel, csalódásokkal és fájdalmakkal. Nem csoda, hogy előbb-utóbb a tud
Szorongás,pánik, stressz. Ez korunknak jellemző „betegségei”. Félünk a munkahelyen, az utcán és már a családi otthonban is. Az életünk tele van negatív hírekkel, csalódásokkal és fájdalmakkal. Nem csoda, hogy előbb-utóbb a tudatalattit ért információk áradata testi tüneteket is képes okozni bennünk.
De hogyan is alakul ki? Az emberi elme stresszhelyzetben a két legalapvetőbb információt adja ki : harcolj vagy menekülj (fight or fly). Ezekekel a parancsszavakkal tudott az ember évezredek óta dönteni az őt veszélyeztető ellenséggel szemben és választott, azaz menekült vagy harcolt.
De ez mára megváltozott...
Ma már megtanultunk félni a meg nem történt dolgoktól, szorongani az ismeretlentől. Az agyunk a szokott parancsokat adja, de nincs valós veszélyhelyzet és a testi tünetek között megjelenik a szapora vérnyomás, légszomj, ájulástól és a szívrohamtól való félelem, a halálfélelem vagyis a pánikroham.
Abban a helyzetben vagyok, hogy hiteles képet tudok adni róla. 9 éve volt először pánikrohamom, bár gyermekkoromban is rosszul éreztem magamat a metrón, de akkor még az csak szorongás volt. Elkövettem az összes hibát, amit el lehetett. Egész nap bújtam az internetet és minden betegséget diagnosztizáltam magamon, orvosokhoz jártam hetente, hogy bebizonyítsam, hogy én tényleg beteg vagyok és lassan vitaképessé képeztem ki magamat a kardiológusokkal és mindenkivel meg szerettem osztani a „betegségemet”. Teljesen tönkretettem magamat bezárkóztam és nem jártam társaságba sem. Féltem autót vezetni, a repülőgépen, a sífelvonón, a vizsgákon, a dugóban állva. Mindenhol,ami a szabad mozgásomban részben vagy egészében korlátozott. És a testi tünetek folyamatosan változtak. Először magas vérnyomásom lett, majd idővel légszomj alakult ki a rohamok során.
És hogyan gyógyultam meg?
Sehogy. De mára tudom kezelni a tüneteket. Ami régen napi szinten volt az mára inkább 3-6 havonta fordul elő és másodpercekig tart. Megtanultam „nem félni” a pánikrohamtól. Mert ilyesztő tünetei ellenére ártalmatlan a dolog. Tudom, hogy én sem fogadtam el, amikor benne voltam, de idővel kénytelen voltam.
Mi a megoldás?
Ne menekülj a pánik elől és fogadd el, hogy ilyen helyzetben vagy. Itt is át kell lépni a saját határainkat (komfortzónánkat) és nem menekülni kell, hanem szembeszállni. Keresni kell a helyzeteket, ahol eddig pánik történt és idővel a szervezet megtanulja, hogy nincs veszély. Én tudatosan mentem olyan helyekre, ahol szorongtam addig. Olyan sportokat űztem, ahol a vérnyomás elég magasra van felpörgetve, így rá kellett jönnöm, hogy nem fogok infarktust kapni olyan könnyen. Tudatosan elkezdtem megfigyelni a gondolataimat,amikor pánikrohamot akartam előidézni. És vártam, hogy jöjjön illetve bíztattam is. De ilyenkor már nem jött.
folytatódik még pár gondolatban
Csata Balázs
HL Coaching Kft
