Túl a komfortzónán
Számomra a legkedvesebb, de az egyik legtriviálisabb mondat. Ami mégis inspirálta, hogy billenytyűt ragadjak, az a Pápa húsvéti beszéde, amit véletlenül csíptem el a tv kapcsolgatása közben. A beszéd alatt a Szentatya kérte hívei
Számomra a legkedvesebb, de az egyik legtriviálisabb mondat. Ami mégis inspirálta, hogy billenytyűt ragadjak, az a Pápa húsvéti beszéde, amit véletlenül csíptem el a tv kapcsolgatása közben. A beszéd alatt a Szentatya kérte híveit, hogy lépjenek ki a komfortzónából, tegyenek a lustaságuk ellen és éljék életüket.
Egész életemben hittem a komfortzónán túli létezésben. Igyekeztem minden nap gyakorolni a magánélet,a sport és a munkahelyeim esetében. Ha már elveszítem önmagamat,akkor szembenézek a problémákkal és ha szükségesnek találom, beleavatkozom.
Több esettel találkoztam az utóbbi időben,ami ilyen elakadásokkal bír. Nem kérdezünk, nem teszünk semmit és ebben a köztes állapotban csak szenvedünk és az agyunk által létrehozott fikciókban élünk. Meg nem történt eseteket generálunk és élünk meg ahelyett, hogy szembenéznénk és legyőznénk magunkat. Az is egy győzelem, ha nem elkerüljük a konfliktust, hanem „beleállunk”! Az is győzelem,amikor teszünk a vágyainkért egy lépést, hiszen minden azzal kezdődik el. Merjünk nagyot álmodni, de legyenek kis célok az úton,amik a sikerélményeket adják. Merjünk nagyot álmodni, de ne legyen irreális, mert akkor elveszítjük a céljainkat. Ne akarjunk 20 év tv nézés után ultramaratonisták lenni a hó végére. De meg kell tennünk az első lépéseket!
Hangsúlyozom, hogy ez nem azt jelenti, hogy holnap rúgjunk fel mindent és menjünk el egy világ körüli útra a megtakarított pénzünkből. Nem azt jelenti, hogy ha valami nem tetszik, akkor kilépek,szakítok, hanem azt, hogy adott esetben felmérem, hogy mennyit ad nekem. Egy kapcsolatban nem kell feladnunk az önállóságunkat. Egy kapcsolat nem arról szól, hogy megváltoztatunk valakit,hanem meghagyjuk olyannak,amiért megszerettük. Mert ha megváltoztatjuk,akkor idegenként fogjuk nézni rá és keressük benne azt,akit megszerettünk. De azt se engedjük, hogy minket változtassanak meg. És ez egy közös érdek. Ha benne maradunk a komfortzónában, - azaz hagyjuk magunkat megváltoztatni- a kapcsolat (vagy mi magunk) előbb-utóbb sérülni fog.
Miért is maradunk a komfortzónában? Hogy elkerüljünk egy konfrontációt, ami az egyéniségünket veszélyezteti. Ha ilyen a természetünk, akkor ez rendben van. De ha nem,akkor ez elkerülés. És az elkerülés nem jelent elfogadást! Ezért is fontos egy párkapcsolat indulásakor, hogy önmagunkat legyőzve ne mutassunk mást, mint amik mi vagyunk. Mert így nem történik csalódás, hanem elfogadjuk a másikat olyannak amilyennek megismertük! Persze egy kapcsolat folyamatosan változik, a felek egymáshoz idomulnak, de ez nem történhet birtoklásból és elnyomásból. A párkapcsolat két önálló személyiség szeretben élése.
Feltűnő, hogy minden kijelentésben benne van a cáfolata? És ez paradoxon? Így van! Mert minden állításban benne van a cáfolata és a tagadásban is benne van az jóváhagyás. Mert mindenben benne van a saját maga ellentéte. Ahogy az agyunk is egy döntés előtt lejátszatja velünk az elképzelt szituációt és annak pozítiv végkifejletét is. De valahogy mi mindig szívesebben látjuk magunkat pesszimista szemszögből. De adjunk magunknak egy lehetőséget. Merjünk kiállni magunkért, merjünk kérdezni és dönteni. Mert csak információ birtokában van erre lehetőségünk. Hát tegyük meg. Kérdezzünk! Változtassunk! Magunkért!
Csata Balázs
HL Coaching Kft
