Ajánlás: avagy a meglévő munkatársak, mint toborzási csatorna?

Évekkel ezelőtt sok cég azt gondolta, hogy egy ajánlási rendszer kidolgozása maga lesz a munkatárs toborzás csodafegyvere. A rendszer lényege az volt, hogy kidolgoztak egy programot, melyben anyagilag érdekeltté tették a dolgozókat, hogy

Évekkel ezelőtt sok cég azt gondolta, hogy egy ajánlási rendszer kidolgozása maga lesz a munkatárs toborzás csodafegyvere. A rendszer lényege az volt, hogy kidolgoztak egy programot, melyben anyagilag érdekeltté tették a dolgozókat, hogy egy-egy üres pozícióra jelölteket ajánljanak. Megítélésem szerint egy ilyen programnak megvan a maga veszélye, de ez a bejegyzés most nem erről szól. Jelenleg is vannak olyan szektorok Magyarországon, ahol egy ilyen programnak lehet létjogosultsága, de a folyamat és szabályok kidolgozása komoly körültekintést igényel.

Az ajánlás, mint eszköz ma is létezik, láthatjuk bármelyik közösségi portálon. Azonban a helyzet mintha megfordult volna. Míg korábban a jelölteket ajánlották be egy-egy céghez, ma már inkább a cégek próbálják meg eljuttatni a jobbnál jobb lehetőségeket a tehetséges jelöltekhez. Viszont ennek a törekvésnek akkor van igazán értelme, ha mindez hiteles is.

 

Milyen elgondolás van mögötte?

Nyilván Önnel előfordult már, hogy egy ismerőse megnézett egy filmet, ami olyan pozitív hatást gyakorolt rá, hogy úgy érezte ezt meg kell osztania Önnel. Az ismerős lelkesedése „átragadt” Önre, ezért megnézte Ön is a szóban forgó filmet.

Ugyanez igaz a jó munkahelyre is. Vagyis, ha a dolgozók jól érzik magukat, úgy vélik, hogy törődnek velük, az igényeikkel, és rendelkezésükre áll minden olyan eszköz, lehetőség és kompenzáció, ami fontos számukra, szívesen mondják el ismerőseiknek, ha egy-egy munkakör megüresedik náluk.

 

Miért jó ez a cégnek?

Mert egy viszonylag olcsó toborzási eszközről / csatornáról beszélhetünk ebben az esetben.

Másrészt annyi csatornán zúdulnak rá az emberre az álláshirdetések, hogy nem győzi kapkodni a fejét. Ebben az elképesztő „reklámzajban” nem könnyű a jelöltek ingerküszöbét meghaladni. De ha ők közvetlenül egy olyan ismerősüktől (és ez nagyon fontos) kapnak információt, aki az adott cégnél dolgozik, jól érzi magát, ismeri a kultúrát, hitelesebbnek fogja tartani a kapott információkat.

Ráadásul a meglévő kollégák számos olyan apró részletet át tudnak adni a cég működéséről, szokásairól, értékeiről, amit egy hirdetésben nehezebben tudunk megjeleníteni, viszont ez győzi meg a potenciális jelöltet arról, hogy jelentkezzen. Így a személyes ajánlás szerepe – főleg azokon a területeken, ahol jelenleg munkaerőhiány van – felértékelődik.

 

Ehhez azonban a meglévő kollégák munkakörnyezetét is fejleszteni kell. Olyan vállalati kultúrát kell kialakítani, ahol a munkatársak tudják: ők vannak a középpontban. Elégedettségük és elkötelezettségük legalább annyira fontos, mint a profit.

 

Ön tudja, hogyan érzik magukat a kollégái?