Tanulás és harmónia, Új megközelítések és tartalmak a II. Coaching Campen

Az idei, a II. Coaching Camp-en újfajta dinamikákkal, merőben más résztvevői aktivitásokkal, és a tavalyihoz képest megújuló tartalommal találkozott az, aki „beköltözött” a táborba. Ami változatlan volt- a tavalyi rendezvényhez

Az idei, a II. Coaching Camp-en újfajta dinamikákkal, merőben más résztvevői aktivitásokkal, és a tavalyihoz képest megújuló tartalommal találkozott az, aki „beköltözött” a táborba. Ami változatlan volt- a tavalyi rendezvényhez képest-, az a gyönyörű természeti környezet a Velencei-tó partján, és természetesen, a Vitál Hotel Nautis kiváló színvonalú szolgáltatásai. Ezek együtt, egymást erősítve segítették a résztvevőket abban, hogy természetes módon, könnyedén tanulhassanak egymástól.

Mikor valaki jelentkezik egy többnapos rendezvényre, nagyon sok szempont motiválhatja. Van, aki csupán kellemes pár napot szeretne lazítva eltölteni, van, aki a „szakmával” szeretne találkozni, új kapcsolatokat építeni, és van, aki egyetlen percet sem szeretne elvesztegetni a tanulás i idejéből. Nagyon ritka az a hely, rendezvény, ahol ezek az egymással csak „rokoni kapcsolatban” álló elvárások találkozhatnak. Mégis, valahogy ezen a koranyáron ezt így, egyszerre sikerült ismét előállítania a Coaching Camp megálmodóinak: Bölcskei Mónikának, Wieland Veronikának és Bognár Balázsnak.

Azonban, aki figyelte a workshopok, bemutatók, plenáris előadások sorozatát, mást is észrevett. Egyre kevesebb volt idén abból, aki be-benézegetett egy-egy programrészletre. Ehelyett, szinte mindenhol tudatosan választó, és az ott folyó tartalom első percétől az utolsóig mindent felvevő közönségét találhatta. Már a jelentkezéseknél is érezhető volt ez a tudatosság, és az igazán minőségi tartalmak bevonzották a résztvevőket. Az őszintén érdeklődő résztvevők nem kímélték a vezetőedzőket, igazi interakciót indítottak el. A résztvevők egy-egy állítást megkérdőjeleztek, és általa a vezetőedzők a résztvevőkre tudták szabni a gyakorlataikat és a tudásátadást.

A titok nyitja

 „ Az átlagoshoz képest, aki erre a coach- találkozóra jött, az mélyebben, személyesebben kapcsolódik a másikhoz”- kezdte Cséffalvay Gábor (Csé) ezzel a felismeréssel a mondandóját. A neves fejlesztő szakemberrel próbáltuk áttekinteni azokat a lehetőségeket, amelyek megmutathatják, hogy mi lehet a Coaching Camp különleges hangulatának a titka.

A második Coaching Campre ő azért látogatott el, mert érdekesnek tartotta a kínálatot, és tetszett neki a koncepció, amire a rendezvény épült. Számára fontos, hogy emberként sokat tanulhasson, és egy személyesebb, mélyebb érzelmi síkon mozoghasson az újdonságok megismerése közben. Nagyon jó volt a számára megtapasztalni a sok-sok „kis rezonanciát”, amelyből hatalmas harmónia alakult ki. Ő maga is sok, jó energia-folyamot tapasztalt meg, amit önmagában is Csé egy „alkotásnak” lát. „ Valahogy pont erre a kínálatra, ezekre a programokra, erre a környezetre és emberekre volt szükségem, és akkor kaptam meghívót.”- idézi föl a jelentkezését. A programkínálatban már első pillantásra feltűnt neki egy olyan előadó, aki atipikus módon, kreatívan, ösztönös módon „áll bele” az életbe, és építi föl a „coach- identitását”.  Ez pedig Nagy Judit Choco-coaching ízelítője volt, amely nemcsak ígéret volt, hanem hatással is volt a szakemberre. „A természetesség, a felvállalás, a személyes felfedezés útjának a megismerése olyan hatással volt rám, amelyet mostanában nagyon lényeginek érzek”- állítja a szakember.” Igazából, ha csak ez az egy élmény ért volna, már emiatt nekem megérte eljönni a Velencei-tóhoz. De emellett részem lehetett néhány mély, baráti beszélgetésben is, és az egész milliő együtt hatott rá nagyon kedvezően”- fejezte be a nagyon egyéni hangvételű „hatásvizsgálatot” Csé.

Játszunk, vagy játszmázunk?

Mikor egymást alig ismerő, 3 fős csapatok dobálnak szabályok és elvárások nélkül műanyag lavórokba labdákat, sok minden átfut az ember agyán. Vajon az a jó, ahogy én csinálom, vagy inkább előbb beszéljük át a metodikát a többiekkel közösen, és csak utána cselekedjünk? Vagy igazából mindegy is, hogy mit csinálunk, csak a hangulat legyen jó? Székely Vince pont arra szerette volna a résztvevőket rávezetni ezzel az indító játékkal, hogy a sport, a csapatsport, az együttműködés a legjobb terepe annak, hogy a tanulás megmutatkozzon a maga valójában. Próbálkozunk, kudarcot vallunk, megpróbáljuk máshogy, megint nem sikerül, ismét változtatunk, és egyszer csak teljes a siker. „Csak ez a fajta tanulás az, ami természetes, és fájdalommentes”- állítja a szakember. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a belső, szorongásos játszmánk helyett kifelé, a tiszta, érzelemmentes pillanatra koncentráljunk. Ne a belső játszmáinkra hallgassunk (Self1.), hanem a külsőre (Self2.), és akkor akár nyerhetünk is.

Szintén a játszmákkal, csak éppen a segítő szakmák művelőit állandóan fenyegető „kisördögökkel”, a furcsa, ismétlődő, konfliktusszerű jelenségekkel foglalkozott a workshopján Vízi Beáta. Léteznek ugyanis tipikus, segítői játszmák, amelyek jeleire érdemes felkapnia a fejét annak, aki emberekkel dolgozik. Ilyen például a „megmentőt kereső” ügyfél. Aki mindig többet és többet kér, határok nélkül. Használni kezdi a segítőt, és a végén előáll a „diktál a beteg, írja a doktor” helyzete.

A szakember másik, „kedvenc” segítő játszmája az a helyzet, amikor a kliens megkérdezi gyanakodva a coachot, hogy vajon mióta, hány éve űzi a foglalkozását? Ez egy úgynevezett „dupla fenekű” kérdés. A felszínen csak érdeklődik a kérdező, de valójában a bizalmatlanságát fejezi ki. „Vedd ki a fiókból, és tedd ki, amit találsz”- bíztatja a szakembereket Vízi Beáta. Ehhez mutatott eszközöket és módszereket a bemutatkozásakor.

Kérdezz úgy, ahogy senki nem beszél

Nagyon furcsa kérdést kellett a résztvevőknek gyakorolniuk Hankovszky Katalin műhelyében. „ Mi lehet a legjobb reményed, hogy kreatívan részt vegyél a workshop-on”? A hatás azonban elementáris. Mivel nem a megszokott séma szerint érkezik a kérdés, nem lehet rá a megszokott módon válaszolni sem. Muszáj gondolkodni, és azt is másmilyen módon tesszük, mint ahogy azt megszoktuk. Hirtelen sokkal mélyebbről érkeznek a válaszok ezekre a furcsa, „brief-coachingos” kérdésekre. Amelyek- a vezetőedző szerint- a világ minden nyelvére lefordítva ilyen furcsák, „kitekertek”. Ebből a nagyon egyedi kérdésből figyelhettük meg, hogyan építettek „designed action”-t, azaz tervezett cselekvést a coachee-k, nem túl nagy nehézségek árán. Azt vehettük észre, hogy a sok, rendezetlen kérdésre mindig egyre rendezettebb válaszok érkeznek, amelyek saját maguk is képesek lettek megalkotni az új rendjüket.

Bábu vagy!

Sok-sok kis műanyag Kinder-figurából, műanyag emberkéből húztunk egy „fókuszt”, és az egyikünk vállalta, hogy bedob egy élethelyzetet, ami gondot okoz a számára. Ez volt a kiindulópontja annak, ahogy a „liliputi világ” működésébe vezette be az érdeklődőket Wiesner Edit.

Állítottunk célt, támogatót, ellenzőt, megtestesítettük az időt, vagy a szorongást, és a végén fölépítettünk komplex képleteket az emberkék körül.  Közben a vezetőedző újabb és újabb Liliputiban érvényes szabályt osztott meg velünk, és folyamatosan járkált körbe-körbe az asztalok körül, kérdezősködve a képletek tartalmáról.

Mikor a mi asztalunkhoz ért, ahol az én (Filius Ági, szerző) megoldandó kérdésemen dolgoztunk, javasolta, hogy a fókuszt jelképező babának-, aki engem testesített meg- próbáljam meg kiegyenesíteni a derekát, mert furcsán behajolva álldogált. Hajlítgattam, próbálkoztam, és szinte el se hittem, de a saját derekamon kezdtem érezni a hatást. A baba-világ „egy az egyben” leképezte azt az erőteret, amiben én akkor mozogtam.

Ha már elfogytak a szavak: firkáljunk

A flipchart tábla „brutális erejét” tapasztalta meg Járdán Tamás és Schieszler Tamás, amikor elkezdték alkalmazni a rajzolgatást, mint üzenet-átvivő eszközt a coaching során.

Azt tapasztalták, hogy minden nagyobb szervezet legyártotta a saját szakzsargonját, amelynek eredményeképp a sok, „multis” mozaikszó és rövidítés használata gyakorlatilag a cégen kívüliekkel való kommunikációt lehetetleníti el, ami beszállítóként megnehezítette a munkájukat. Ezért kerestek egy egyszerűsítő, de a hatékonyságot ugyanakkor fokozó módszert. Ekkor rátaláltak a „firkálgatásra”- mivel tehetség híján egyikőjük sem merné rajznak nevezni azt, ami kikerül a kezük közül.

Mára tipikus segédábráik is vannak a rajzolgató coachoknak, amelyekkel – ha felismerik az adott problémát-, lerövidítik a megoldási folyamatot. Ilyen a vektorok rajzolgatása, a pókhálók, és a projekt- háromszögek alkalmazása a kommunikáció adott periódusában.

A felhőből-háromszög is ilyen, hatékonyságnövelő, a fejekben „rendet tevő” alakzat. Ennél az ábránál az mutatkozik meg, hogy a sok, bizonytalan eredőjű irányfaktor helyébe a cél, az erőforrás és a határidő hármas egysége transzformálódik egy nyíl-alakú formára. Ennek az ábrának a lényeget mutató egyszerűsége még azt is meglepte, aki régóta olyan körülmények közt dolgozik, ahol ez az „átváltás” napi szintű feladat.

Az pedig még a két „Tamást” is meglepte, hogy amikor bizonyos feladatok mentén kérték, hogy kisebb csoportokba verődve a résztvevők is kezdjenek „firkálgatni”, akkor milyen sok, és milyen értékes szimbólum, ötlet jött elő. „ A vágy-elvű gondolkodás alapján kifejezve magamat, ez túl van azon, amit elképzeltem”- sommázta Járdán Tamás a közös gondolkodás eredményét.

Szerző: Filius Ágnes