Félévi bizonyítvány...
Vekerdy Tamás tézise, miszerint az iskola betegít, régóta ismert: könyv, cikkek és interjúk szólnak róla. Az állítás provokatívnak tűnik. A magam részéről azonban régóta egyetértek vele.
Sokan tudják, tudjuk, komoly gondok va
Vekerdy Tamás tézise, miszerint az iskola betegít, régóta ismert: könyv, cikkek és interjúk szólnak róla. Az állítás provokatívnak tűnik. A magam részéről azonban régóta egyetértek vele.
Sokan tudják, tudjuk, komoly gondok vannak oktatási rendszerünkkel. A rendszerváltás óta toldozáson-foltozáson kívül más nem történt. Pedig ez nem segít. Újjá kell építeni az egészet. Dehát ez fájdalmas és nehéz feladat. Nem véletlenül találta fontosnak az előző köztársasági elnök úr, hogy foglalkozzon az oktatás helyzetével. Az általa életre hívott Bölcsek Tanácsa készítette a Szárny és Teher című tanulmánykötetet, melyet 2010 januárjában mutattak be. A független szakértőkből álló testület a köztársasági elnök kérésére az oktatás fejlesztésével és a korrupció visszaszorításával kapcsolatban dolgozott ki javaslatokat. Nincs illúzióm azt illetően, hogy hány iskolában vitatta meg a tantestület a tanulmányban foglaltakat, nem beszélve a döntéshozókról…
Ugyanakkor úgy tűnik, ami jó volt régen, annak a nagy részét sikerült tönkretenni az elmúlt 20 évben. Például amikor a 80-as évek végén első diplomámat szereztem, a vizsgáink 95%-a szóbeli, és mindössze 5%-a volt írásbeli. Természetes volt, hogy magabiztosan kiálljunk (legalábbis törekedtünk ennek a látszatára) egy tanár elé, szabatosan fogalmazzunk, érveljünk, összeszedjük egy témakörrel kapcsolatban a gondolatainkat. Aztán mikor néhány éve a Közgazdasági Egyetem mesterképzésén vettem részt, megrökönyödve vettem észre, hogy szinte mindenből írásban kell vizsgázni: a négy szemeszter alatt egyetlenegy tárgyból kellett szóbeli vizsgát tennünk. Ahogy látom, hallom, manapság ez a tipikus. Tömeggyártás folyik. Szomorú…
A gondok persze az általános iskola alsó tagozatán kezdődnek. Az a rohanás, siettetési őrület, amit a legtöbb általános iskola produkál, katasztrófális hatással van a gyerekekre, folyamatos munkát adva a gyerekpszichológusoknak. Arról már nem is beszélve, hogy mindent sokkal hamarabb kell a gyerkőcöknek megtanulniuk, teljes mértékben ignorálva élettani sajátosságaikat és szükségleteiket. Miért kell például másodikban olyan nyelvtani szabályokat tudni, amiket korábban ötödik évolyamban tanítottak? Mikor először szembesültem azzal, hogy a bennfoglalás és az osztás két művelet – csak néztem, mint kacsa a nokedlire. Én még úgy tanultam, hogy ezek szinonimák. Szóval nagy meglepetések érik a szülőket, amikor csemetéjük elkezd iskolába járni. Ugyanakkor néhány tankönyvíró mintha nem vette volna észre, hogy 21. században élünk. Lapozgatom ugyanis a harmadikos fogalmazásfüzetet, és nem akarok hinni a szememnek. Feladat: írjál táviratot nagymamádnak, töltsd ki a nyomtatványt stb. Következő oldalon: írjál képeslapot. A Facebook, Twitter, közösségi média, internet, e-mail világában? Könyörgöm…
De ami nekem legjobban fáj, az az, hogy a magyar oktatási rendszer nem kíváncsi az érzelmi intelligenciára (sem). Ezt állítja Vekerdy Tamás és ezt tapasztalom én is nap, mint nap. Épp ezért az iskolai teljesítmény és beválás nem korrelál az életben való beválással. Kiderült, hogy amit az iskolában szavakban megtanulunk és tudunk, az maximálisan 20 százalékban befolyásolja az életben való boldogulásunkat. Egyéb feltételek teljesülése esetén nem attól lesz jó vezető (interim, vagy alkalmazott) valaki, hogy tudja, mikor volt a catalaunumi csata (súgok: 451-ben), hanem attól, hogy mennyire tudja beleélni magát a másik ember helyzetébe, mennyire empatikus, mennyire rugalmas a különböző álláspontok mérlegelésében és a saját álláspontjainak szükséges változtatásában stb. Mindezeket a vezető érzelmi intelligenciája fogja eldönteni.
