A mi kis városunk

Álláskeresés egy kisvárosban

A legegyszerűbb álláskeresési stratégia, hogy böngésszük az álláshirdetéseket, és ha nekünk való akad, akkor pályázunk rá, interjúkra járunk, végül elnyerünk egy állást.

Általában az első lépésnél akadunk el, ha nem fővárosi álláskeresőről van szó. Nagyságrendekkel kevesebb vidéki állást hirdetnek, mint fővárosit. Ha hirdetnek egyáltalán.Helyi lapokban, hirdetőhelyeken talán, interneten legfeljebb további nagyvárosok hirdetéseit találjuk.

Vidéki álláskeresőként milyen speciális álláskeresési stratégiáink lehetnek?

Utazni jó!

Az egyik stratégia lehet – ha fővárosközeli, nagyvárosközeli helyen lakunk –, hogy hosszabb utazást vállalva fővárosi, nagyvárosi állást keresünk. Ez nem olyan szörnyű, mint elsőre tűnhet, tapasztalatból mondom. A legjobb dolog, ami nap-mint-nap biztosan megtörténik velem, hogy 1 órás utazással jutok el a munkahelyemre. És haza is, azaz biztosan van napi két órám olvasásra, relaxálásra, zenehallgatásra, tanulásra, táj bámulására, fárasztóbb napjaimon némi alvásra. Iskolarendszeren kívüli végzettségeim nagy részét úgy szereztem, hogy e napi két órát tanulással töltöttem. Az állomásra eljutás is napi 15 perc séta a friss levegőn.

Az ismerős segít

A vidéki, kisvárosi lét legfontosabb előnye álláskeresés szempontjából az, hogy „mindenki ismer mindenkit”. A kapcsolati tőkén keresztüli álláskeresés így sokkal személyesebb, sokkal hatékonyabb lehet. A harmadik szomszédod, az unokatestvéred felesége, a keresztapád barátja sokkal inkább kötődik hozzád a személyes ismeretség révén, és segítőkészebb lehet, mint akár egy volt kolléga. A kisebb, zárt közösségek nagy előnye ez, amivel érdemes élni (de sohasem visszaélni). Kérj segítséget, említsd meg minél több helyen, hogy állást keresel. Hogy kiknek? A háziorvosodnak, ha épp jársz nála, a gyermeked tanárának, a szomszédnak, a közértesnek, fodrásznak, postásnak, bárkinek.

Fókuszban a CV

Ha egy kisvárosban veszíted el az állásod, szinte biztos, hogy ugyanolyan állást nem fogsz találni, mert csak egy óvoda, egy iskola, egy posta stb. van. Kétségbeejtőnek tűnhet a helyzet, de nagyon nem az. Az elv egyszerű: amit már tudnak rólad, azt ne tárgyald ki részletesen a CV-ben, inkább használd a személyes marketinganyagodként. Egy ismerősökkel teli közösségben mindenki tudja vagy tudni véli, milyen munkáid, feladataid voltak, ezért kár leírni egy önéletrajzban a napi feladatokat, nem lesz hatékony. Ha postáskisasszony voltál, akkor azt vélik feltételezni, hogy csak a levelek átvételéhez értesz, el sem tudják képzelni, mi mást is csinálhatnál még. Tévednek, hiszen rengeteg tapasztalatot szereztél. Épp ezért az önéletrajzod nem annyira az elvégzett feladataidról kell, hogy szóljon, inkább a megszerzett tapasztalatokat érdemes hangsúlyozni, a pozíció úgyis magáért beszél. Postáskisasszonyként gyorsan dolgoztál, jól kommunikáltál az emberekkel, megtanultad a pontos készpénzkezelést, a bankkártyák használatát, az összes szolgáltatást jól és főleg lényegretörően, gyorsan el tudtad magyarázni az ügyfeleknek, legyen az kaparós sorsjegy, vagy éppen lakásbiztosítás. Ezek remek tulajdonságok, tehet a „levelek átvétele”, „pénztárkezelés” és „értékcikkek értékesítése” helyett ezt kell megfogalmaznia a CV-ben. Ez a módszer értelmezhető bármilyen más állásra is, tehát próbáld megtalálni, te milyen tapasztalatokat szereztél, és azok hol hasznosíthatók jól.

Ha kevés a hirdetés

Szintén kisvárosi jellegzetesség, hogy még inkább igénye van minden új munkatársat keresőnek a személyes ajánlásokra. Pl. szívesebben alkalmazza a volt osztálytársa feleségét, vagy a szomszédja fiát, mint egy „idegent”. Sőt, meg sem hirdeti az állást, csak körbekérdez az ismerőseinél, hátha valaki ajánl számára egy jóravaló munkatársat, aki képes elvégezni a feladatokat. És biztosan ajánlani fog valaki valakit! Jó lenne, ha ez te lennél... Figyelem! Ilyenkor végképp nem számít a képzettség, a végzettség, csakis és kizárólag a tudás, a tapasztalat, a hozzáállás. Nincs diszkrimináció, nincs találgatás a magánéleti dolgaidról. Csak az számít, amit tudnak rólad. Ez a körülmény lehet nagyon előnyös, de csak akkor fordíthatod a javadra, ha mindenki tudja rólad, milyen jó munkaerő, kellemes személyiség vagy. És főleg azt, hogy állást keresel.

Nem szégyen!

Sokan még mindig valamiféle szégyenletes dologként tekintenek az állástalanságra, pedig nem kell, sőt nem szabad! Az, hogy megszűnik egy munkahely, sajnos teljesen átlagos dolog, az, hogy éppen a tiéd, az a személyes szerencsétlenséged, de semmiképpen sem szégyened.

---

Fentiekből látszik: kisvárosiként minimum kétféle önéletrajzod kell, hogy legyen: egy a nagyvárosi „idegeneknek”, egy a helyi közösségnek. Neked már készen van mind a kettő?