Alábbadtam, kétkezi munkát vállaltam a megélhetésért. Hogyan tovább?

A közelmúltban írtam az álláskeresési hibák között, hogy ha valakinek nincs más lehetősége, adjon alább az állással kapcsolatos igényeiből, vállalja el, amiért fizetnek, majd innen keressen tovább jobbat, igazán neki valót. Nemr

A közelmúltban írtam az álláskeresési hibák között, hogy ha valakinek nincs más lehetősége, adjon alább az állással kapcsolatos igényeiből, vállalja el, amiért fizetnek, majd innen keressen tovább jobbat, igazán neki valót. Nemrég kaptam erre egy felvetést egy kommentelőtől, hogy igen, de ezzel csökkennek az esélyei „rendes” munkára - ezúton meg is köszönöm neki a témaötletet. Mások is megosztották velem ezirányú félelmeiket: hogy így „kiírják magukat” a szakmából, mert mégis, ki vesz komolyan egy menedzsert, aki dobozokat pakol…

A felvetés logikus, és mivel az ebből a helyzetből való álláskeresést még nem részleteztem, itt az ideje.

Tehát, adott egy munkavállaló, akinek képzettségei, tapasztalatai alapján nem fizikai munkát kellene végeznie, de most ez jutott. Van valamennyi bevétele, egyelőre ez volt a fontos, ezt megoldotta. Most jöhet, hogy jobb állásokat kell megpályáznia, amiben eddig nem volt sikeres, ezért volt kénytelen alábbadni. Kézenfekvő, hogy a mostani „alább” munkahelyen, cégen belül is próbálkozz, erről már írtam korábban. Kiegészíteném annyival, hogy a HR-essel, vagy az eredeti szakterületed szakmai vezetőjével érdemes erről beszélned.

Tehát, ha tovább pályázgat, valamit biztosan változtatni kell az addig sikertelen módszeren. Jobb önéletrajz, jobb motivációs levél, specifikusabban keresett állások. Az önéletrajzban az utolsó „munkatapasztalat” egy nagy lyuk, ami után jön egy raktárosi, költöztetői, pénztárosi, irodai asszisztensi stb. munka, tehát nem szakmai vagy nem megfelelő pozícióbeli. Ezért a kronológiai önéletrajz felejtős. Kompetencia alapú, szakmai portfóliós anyag kell (pl. mint ez). Ezzel a változtatással önmagában sikerre lehet jutni, de most jön a neheze, állásinterjúra kell menni. Ezt a fizikai munkával akkor a legkönnyebb összeegyeztetni, ha többműszakos munka, délutános műszak előtt pl. lehet menni kényelmesen állásinterjúzni. Ha munka után kell menni, azt is meg kell tudni oldani, és még félhet is attól, feltűnhet, hogy ma elegánsabb, mint szokott lenni. Ne féljen. Munkaruhás állásoknál úgyis az öltözőben lesz a szép ruha, senkinek sem tűnik fel. Irodai környezetben lehet trükközni. A farmer inggel, blézerrel még nem feltűnő, és munka után a mosdóban le lehet cserélni a farmert, kényelmes cipőt csinibbre, ezt a cuccot bennhagyni az asztal alatt egy szatyorban, másnap majd hazaviszed.

Az állásinterjús időpontegyeztetés is problémás, raktárba, pénztárba nem viheted a telefonod, hogy állásinterjúra hívást fogadj. Ezesetben bele kell írni az önéletrajzba, motivációs levélbe a telefonszámod mellé, hogy mikor vagy hívható (pl. „munkanapokon 8-12 között hívható” vagy hasonló) Akkor fognak hívni, mert beszélni akarnak veled. Az értelmesebbje rájön, hogy e-mailt, SMS-t is küldhet akár…

Máshol sem szabadon nem cseveghetsz egy új állásról, ez egyértelmű. Ha idegen telefonszámról keresnek, gyanús, hogy állásinterjús keresés, ilyenkor félrevonulhatsz, ha van hová, vagy felveheted a telefont, egy „tessék, XY vagyok” bemondással, és utána végighallgatva az interjúra hívót, nyugodtan mondhatod, hogy „most nem tudok erről beszélni, visszahívhatom X idő múlva?” Így a környezeted semmit sem sejthet abból, miről beszéltek neked. A toborzók pontosan tudják, hogy van ilyen helyzet, tolerálják ezt. Később visszahívtad, most nyugodtan tudtok beszélni, most jön, hogy milyen időpont lenne jó neked. A munka utáni lehet a legjobb, de az is kérdés, mennyi idő múlva tudsz odaérni hozzájuk. Bármikor is ideális neked, mondd meg nyugodtan, mert a toborzók többsége ezt is érti, és sokszor előfordul, hogy munkaidő előtt-után is bemennek egy-egy interjú kedvéért.

A következő nehézség, hogy el kell tudni mondani, hogy miért olyan munkád van most, amilyen. Először is tisztázd magadban, hogy semmi szégyellnivalód nincs, a becsületes kétkezi munka nem szégyenletes. Ezek után, ha kérdezik, hogy „mivel foglalkozik most?” akkor válaszolj őszintén: el kellett vállalnod egy raktárosi/pénztárosi stb. munkát, mert szükséged volt a bevételre. X hónap alatt jutottál erre a döntésre, mert kerestél, de nem találtál szakmai munkát, mert kevés volt az álláslehetőség, és nem te kaptad az állásokat, amikre interjúztál, nem voltál elég tapasztalt álláskeresésben, nem volt elég jó az anyagod. De ezeket javítottad, tanultál az álláskeresésről is, és most itt vagy, és nagyon örülsz a lehetőségnek. (Ezzel azt kommunikálod, hogy sikeres vagy, ha valamit eltervezel, végigviszed.) El kell mondanod még, hogy szakmailag sem maradtál le, mert tartod a kapcsolatot a szakmai ismerőseiddel, olvasod a szakmai hírleveleit, anyagait, képben vagy, és mindent megteszel, hogy ne veszítsd el a kapcsolatot a szakmával (és ez igaz is, ugye?). Kész is, ennél több nem kell… Ha kételkednek, szakmailag úgyis felmérnek, egyébként pedig csak a legostobább munkáltatónak nem tetszik egy problémamegoldó, tanulni, fejlődni hajlandó és képes ember, akinek nem derogál a kétkezi munka. Ilyen munkáltatóra meg úgysem vágysz…