Állásinterjúk fajtái

Álláskeresőként sokféleképpen próbáljuk kitalálni, jó lesz-e az adott cégnél dolgozni, nem választunk-e félre. Az elhelyezkedés, az iroda milyensége, az ott dolgozok öltözéke, arckifejezése, beszélgetései az interjúztató irod

Álláskeresőként sokféleképpen próbáljuk kitalálni, jó lesz-e az adott cégnél dolgozni, nem választunk-e félre. Az elhelyezkedés, az iroda milyensége, az ott dolgozok öltözéke, arckifejezése, beszélgetései az interjúztató irodája (ha ott van az interjú) vagy a tárgyaló felszereltsége, berendezése, kinézete már jelezhetnek dolgokat, de az is sokat sejtet, milyen állásinterjús megoldást alkalmaz a cég.

A köznapi értelemben vett állásinterjú – „nevesincs”

Ez a leggyakoribb forma: egy sima meghallgatás, amikor a vezető a tapasztalataira, emberismeretére alapozva próbál meg képet alkotni a jelöltről. Lehet, hogy többen lesznek, behívja a közvetlen vezetőt is, vagy egy kollégát. Egy jó vezetővel, jó cégnél ez működhet, de egy rossz vezetővel katasztrófa lesz, az álláskereső is rosszul érzi majd magát tőle. Tipikusan HR-es nélküli, kis cégekre jellemző forma ez, de néha még csak nem is kkv-k működnek ilyen esetlegesen, ha egy nagynevű cégnél történik ilyen, az sejtet igazán rosszat . Bármilyen lehet, általában nincs előre kitalálva, szabályozva. De elsülhet jól is: Ha elég jól improvizálsz, alkalmazkodsz, és egyébként tetszik a cég, szimpatikus a vezető, akkor lehet, hogy jó helyet találtál. Lehet, hogy azért ilyen az interjú, mert vezetőként sem csinál nagy ügyet belőle, nem érdeklik a protokollok, egyszerűen gyakorlatias, akár jófej. Lehet, hogy azért, mert gőze sincs arról, hogy kell munkavállalót keresni, nem ért hozzá, de mivel ő a főnök, neki mindent tudni kell. Fel kell tudnod mérni ezt, eszerint dönts az állásról te is.

Strukturált interjú – legalább átgondolták

Gyakorlatilag minden interjú ilyen, amire előre felkészülnek az interjúztatók is. Igazán profi cégeknél van előre leírt kérdéssor, amit kötelező megkérdezni a jelölttől, és mást is kérdezni ezeken felül csak nagyon indokolt esetben szabad! Ennek jó oldala, hogy a jelöltek azonos bánásmódban részesülnek, hátránya, hogy jelöltként ülve azt látjuk, hogy papírból kérdez és jegyzetel az interjúztató (profibbak ezt már elhagyják), szinte lehetetlen rendes, oldott beszélgetést kialakítani. Ilyenekre sokszor a sokat szidott junior HR-eseket küldik, kérdezni, jegyzetelni ő is tud. Én meg nem győzöm az álláskeresőknek magyarázni, hogy a junior HR-essel is lehet jól interjúzni, csak rutin és türelem kérdése… Pl. A „van kérdése” kérdésnél szabadon lehet beszélgetni, ez a jelölteknek nagyon jó lehetőség, ha ki tudják használni. De általánosságban igaz, hogy egy tapasztalatlan HR-est könnyű elkápráztatni, lelkesíteni, hogy micsoda jó jelöltet talált személyedben. Viszont elbukni egy állást szintén itt a legkönnyebb: a lekezelő modor, tiszteletlenség, ha süt belőled a lenézés felé, biztosan arra sarkallják, hogy ne akarjon na te javadat szolgáló jellemzést adni rólad. Ezesetben igaza lesz. Mert egy igazi profi szinte bárkivel megtalálja a hangot, pláne ha a CV-ben benne van az elcsépelt „jó kommunikációs készség”. Többkörös interjúsorozatnak minden egyes interjúja ilyen strukturált interjú (jó esetben) : hogy először a HR-essel, vagy először a szakmai vezetővel találkozol, azt az adott cég, pozíció, szakma befolyásolja.

Panelinterjú – „a bizottságos”

Több kérdező, és egy álláskereső van jelen, ami önmagában vizsgahangulatot teremt, ezért nem igazán jó. Részemről nem szeretem ezt a formát, interjúztatóként is rossz, mert nincs idő mindent megkérdezni, jelöltként a már említett vizsgahangulat meghozza gyümölcsét, és nem is szerepel igazán úgy, ahogy szeretne, és nincs is esélye elmondani mindent, amit szeretne. Nagy előnye viszont, hogy a személyes érzelmek kevésbé befolyásolják a döntést, lehet, hogy lesz, aki kedvelni fog a bizottságból, lesz, aki nem, de így mégis több esélyed van arra, hogy szakmai alapokon ítéljenek meg. Bármennyire is nem szeretjük ezt a formát, ez az előnye vitathatatlan. Ám, ha itt bocsátkoznak személyes jellegű kérdésekbe („mikor szeretne gyereket?” pl.), az azt mutatja, hogy itt ilyen a cégkultúra, itt lehet törvényt szegni mindenki tudtával, ők nem kontrollálják egymást, hanem ebben is egy húron pendülnek. Akarsz-e ilyen cégnél dolgozni?

Páros interjú – két legyet egy csapásra

Egyszerre van jelen kérdezőként a szakmai vezető is, és a HR-es is. Ilyenkor látszik igazán, hogy a HR-es sosem dönt: max. vétózhat, ha nagyon nem jó a jelölt. A cégről viszont ez több dolgot mutat: egyfelől jó időbeosztással akarják a nem mindennapos feladatot (új kolléga találása) letudni, másfelől kontroll is van a folyamatban: a két interjúztató egymást „ellenőrzi”, nem harapózhatnak el indulatok, személyes érzelmek. Ezért itt is baljós jel, ha elhangzanak törvénytelen kérdések, ajánlatok az állással kapcsolatban.

Folyt. köv: csoportos interjú, többkörös interjú, stresszinterjú