Az embernek kél káromkodni kedve…

Ritkán találkozom kivédhetetlenül etikátlan toborzói gyakorlatokkal, most nagy hirtelen kettőbe is belefutottam a jelöltjeimmel...

A József Attila-i idézet ellenére nem irodalmárkodni fogok, a káromkodást viszont ezzel letudtam, innentől már csak a sorok között. Két tanulságos eset jött most össze, ami a közvetítők (a.k.a. „fejvadászok”) iránti bizalmat rendíti meg, de álláskeresői és toborzó/közvetítői nézetből is van mit tanulni belőle.

1.

Ritka, egyedi pozíció nyílik nagy-nagy multinál, fejvadász hívja is a tökéletes Linkedin profilú jelöltet, aki éppen pont nyitott új lehetőségre. Dolgozott is már réges-rég e cégnél, azaz re-hire a cégnek, ami mindig jó, bumerángkarrier neki, amit át kell gondolni, de jónak tűnik. Pályázás igényes portfólióval, nemzetközi viszonylatban is presztízs szintű referenciaszemélyek közvetlen elérhetőségével, várakozás. Majd jön az értelmezhetetlen email a toborzó cégtől, miszerint az ügyfélcég úgy döntött, hogy „nem a mi jelöltjeinkkel mennek tovább”. Visszakérdezünk, és miért nem? Ilyen kérdést jobb telefonon feltenni, őszintébb a válasz, mert nincs idő diplomatikus hazugságon gondolkodni. Mákunk van, gyakornok veszi fel, nincs kamuzási rutinja. Hát hogy a cég és a közvetítő cég közötti konfliktus okán ezt a pozíciót most ők nem viszik tovább az ügyfélnél. Aha, és akkor ennek a jelöltek a kárvallottjai? Hát hogy sajnálják. Azzal sokra megyünk, köszi. Épp tönkretettétek pár ember élete nagy lehetőségét. Nem adjuk fel könnyen, futunk még egy kört jelöltkével. Nosza, kapcsolatrendszer elő, nézzük meg, lehetne-e direktben jelentkezni. Hát nem, mert ha ők most közvetlenül szóba állnak azokkal a jelöltekkel, akiket balfék fejvadink vitt oda erre a pozícióra, akkor a jutalékot a fejvadásznak ki kellene fizetni… majd 1 év múlva lejár a moratórium. Ezekhez a jelöltekhez hozzá sem szólnak, mert ki tudja, milyen jogi következmény szakad a nyakukba. Multik nem kockáztatnak. Nincs jobb ötletem, mint a stresszoldó káromkodás, és megjegyzem ezután minden jelöltnek, hogy csak óvatosan ezzel a toborzócéggel, és személy szerint ezekkel a „toborzási specialistákkal”.

2.

Standard senior feladatkörű pozícióra jelentkezik visszatérő jelöltkém. Ő néha meglát egy-egy pozíciót, amit megkíván, segítek igényes anyagokat összerakni, és rúgjuk a kapufákat, de valamiért eddig nem lett gól. Mivel minden a helyén van vele, végzettség, attitűd, gyakorlati tudás ill. saját bevallása szerint is izgulós állásinterjúkon, sajnos tényleg úgy fest, mintha a szerencse kerülné el. Nem úgy a balfék fejvadász, mert az megtalálta.

Első telefonos egyeztetések rendben lemennek, bár jelölt jelzi, hogy van egy elvárt kulcskompetencia a pozícióleírásban, amit ugyan tanult, tehetségből is megoldja, de gyakorlatban ebben a formában még nem csinálta. Ó, sose aggódjon, jó lesz, szól a fejvadi, majd egyeztet a céggel is állítólag, és annyira nagyon rendben van minden, hogy menjen AC-re. Házi feladat is van. Segítek neki, igényes anyagok készülnek késő este, dolgozunk vele sokat. Akadnak furcsaságok, elírt AC meghívó, összekevert dátumok pl. Jelölt tisztázza, és még egyszer kérdezi, hogy tutibiztos nem gond, hogy az a kulcskompetencia nincs meg 100%-ban? Ááá, dehogy, nagggyon akarják őt. AC lemegy. Emberünk jól szerepelt, de izgult, később a riportot is megkapja magáról, pont ez a mondás van benne, belesűrítve egy oldalnyi hablatyba. Következő kör: döntéshozó vezetővel interjú. Jelöltem csillogtatja szakmaiságát, valóban míves nyelvtudását a döntéshozó anyanyelvén, bizakodó. Majd hallgatás, ígért határidőre a fejvadi nem jelentkezik. Naná, hogy utánamegyünk. Jön végre a válasz email, hogy háááát, bocsi, nem őt választották, az a kulcskompetencia gyakorlati tapasztalattal a döntéshozónak mégis fontos volt. Emberünk úgy érzi, átverték – szerintem jogosan érzi – és ezt kulturáltan le is írja válaszul. Toborzócskánk meg adja a sértődöttet, hogy há’de’tényleg a 2. legjobb jelölt volt (Szivi, ebben a sportban nem osztanak ezüstérmet…), és ő úgy érzi, az a korrekt, ha megadja a pontos visszajelzést. És ő személy szerint szereti, ha a jelöltek értik a kiválasztás szempontjait – mit foglalkozik ő azzal, hogy a jelölt mit szeret, ugye?! És még egyszer leírja, hogy nem az a konkrét, hiányos kompetencia volt az ügyfele legfőbb igénye. De, pont azt írtad előtte, hogy amiatt nem őt választották…. Jelöltünk meg tanácsadót fizetett, éjszaka dolgozott az AC anyagokon, lemondott egy fontos programot az AC miatt.

Mert te nem voltál képes őszintén beszélni vele, és nem értetted meg azt sem, mit akar az ügyfeled. És sosem tudnánk meg, mi volt ez az egész, ha nem kérdezünk rá, mert sunyin eltűntél, mint szürke szamár a ködben.

------------

Hol volt a hiba?

Az első esetben a toborzónak előbb tisztáznia kellett volna az ügyféllel a pozíció és az üzleti kapcsolatuk sorsát, még mielőtt kiküldi a jelöltek anyagát. Ehelyett a piacon lévő legjobb jelöltekkel próbálta megmenteni a saját ügyét az ügyfelénél – szó szerint a jelöltek karrierjét játszotta el annál a cégnél. Az ügyfél helyében is mérges lennék, gyakorlatilag csapdába csalta őket is. A jelölt is vesztett: az a feladat, az a pozíció most aktuális, 1 év múlva már nem fog megnyílni. Sőt, soha többet, mert olyan jellegű. Referenciaszemélyt „lőtt el” az ügyre (a szívesség drága dolog, ilyet csak egyszer lehet kérni!), portfóliót faragott sok munkaórában. Nyilván a toborzó sem nyert, de őt nem sajnálom. A második esetben az ügyfél döntéshozójával kellett volna arról egyeztetni, mi fontos neki, és nem hitegetni a jelöltet, hogy ő majd jól eladja. Értékesítés első lecke: a döntéshozóval beszélünk az igényekről! Mindkét esetben összevissza beszélő, üzleti etikát lábbal tipró közvetítőkkel volt dolgunk. Ugyanaz a cég, két különböző toborzócsoportja, 1 hónapon belül. Régen igényes, nagynevű cégnek számított – azt hiszem, erre mondják, hogy „felhígult”, bár pejoratívabb kifejezés is eszembe jut: hogy mi lett belőlük, egy olasz szóval tudnám kifejezni, ami kanyart, fordulatot jelent. És felmerül bennem, hogy vajon lehetne-e valamilyen jogi felelősséget teremteni, mert a sajnálkozás nem hiszem, hogy megelőzi a jövőbeli hasonló eseteket, és felmérhetetlen károkat okozott a jelölteknek. ------------

A korrekt eljárás kötelező, nem választható!

Ha nem lenne egyértelmű, azért nem érdemes ebben a szakmában sem etikátlannak lenni, mert a jelöltekből valahol előbb-utóbb döntéshozó lesz, és esetleg arról is dönt, melyik toborzócéggel dolgozzon együtt. Vagy esetleg újra jelölt lesz, de nem felejti el a neveket... Sőt, viszi a „jóhírét” a toborzónak, onnantól lehet sipákolni, hogy alig jelentkezik jó jelölt a keresésekre. Azt, hogy ezt miért is kell magyarázni, én nem értem. Eközben olvasgatom a szakcsoportokat, ahol most az a legfontosabb kérdés, hogy akkor a jelöltek pszichológiai profilját hogyan lehetne még pontosabban felmérni, meg hogy automatizált interjúzás. Prioritások ugye… Az embernek kél káromkodni kedve… # # # Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg! Személyre szabott segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierépítésedben, karrierváltásodban?  válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy jelentkezz be hozzám most! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam! # ##