Az önéletrajzod rólad szól, nem neked

Hiába tűnik neked egyértelműnek, mi volt a napi munkád, a CV-t olvasónak nem az. Neki le kell írnod.

A CV-kre írt véleményezéseim kapcsán néha érdekes beszélgetések alakulnak ki a hozzám forduló álláskeresőkkel. Az egyik visszatérő téma, hogy az általam javasolt munkatapasztalati leírások a jelöltek szerint túl részletesek. „Hát ez egyértelmű, nem?” „Ha érdekli, majd megkérdezi állásinterjún” „Aki ilyen embert keres, tudhatja”, ”De az úgy olyan béna”, – ilyen érvekkel(?) próbálják védeni az elnagyolt CV-t. Pedig védhetetlen, hiszen amelyik CV nem működik a munkaerőpiacon, az javításra szorul.

Ezekről a helyzetekről kezdő import beszerző önmagam jut eszembe, amikor az volt az egyik feladatom, hogy új termékeket kutassak fel, amit majd áruházak árulnak. Rengeteg gyártó katalógusa landolt nálam a sok újdonsággal, amikor termékeket véleményeztünk, ezeket néztük át. Tapasztalt kollégám javaslatot tett az egyikre, egy szerintem igazán rusnya kis békazöld asztali telefonra, mire „de az ronda!” felkiáltással tiltakoztam. Nem kell, hogy neked tetsszen, nem te fogod megvenni. A vevőknek pedig tetszeni fog, mert nekik ez kell – hogy rikítson, hogy kicsi legyen, hogy egyszerű legyen - hangzott a válasz. Többezer darabot adtunk el belőle.

E tanulság a fent említett CV-kre is nagyon igaz: olyannak kell lennie, hogy az olvasónak tetsszen. Az álláskeresők néha szép, designos CV-ket alkotnak, amire büszkék, majd csalódottan tapasztalják, hogy nem jutnak el vele állásinterjúra. Mert hiába szép, ha nem informatív. Amikor leírom, mitől lenne az, az bizony boríthatja a designt. De ilyenkor eldönthetjük: designos CV-t akarunk, vagy állást?

A CV akkor jó, ha jól bemutat téged. Az általánosságokat ezért váltsa fel a konkrétum, pl. az „ügyfelek kezelése” helyett legyen ott, milyen szegmensben, iparágban voltak ügyfeleid, ott kikkel beszéltél (mely szakmai terület vezetői stb.) Így fogják pontosan tudni, hogy mire számíthatnak tőled, hogyan profitálhatnak a te tapasztalataidból.

A kreatív CV-k lehetnek hatékonyak is, de ahogy már írtam itt, a design nem mehet a hatékonyság rovására. A szükséges infókat meg kell adni, ha béna, ha nem. Nem, egyáltalán nem egyértelmű, mit csinál pl. egy export vagy HR ügyintéző egy nagy telekom cégnél, le kell írni. Főleg, hogy sejthetően többen is foglalkoztak ott exporttal/HR-rel, így jelöltünk jó eséllyel specializálódott valamire. A jelölt specializációi pedig érdekesek. Az sem egyértelmű, mit csinál egy vezérigazgatói titkárnő: van, ahol döntéselőkészítésben is segít, van ahol az igazgató napirendjét, protokolláris teendőit szervezi inkább, van ahol a cég főtitkárságának vezetőjeként működik, a valós pozíciója operatív vezető. Ennek látszania kell egy CV-ből, tehát le kell írni a legfontosabb napi teendőket, kapcsolatokat. Ha érdekli valami a CV olvasót, és nem találja meg a CV-ben, akkor ott nem lesz állásinterjú, ahol majd megkérdezi. „Aki ilyen embert keres”, vagy tudja, vagy nem, mit kell keresnie, lehet hogy épp a cég egyetlen szakemberét szeretné felvenni a témára. (lsd. saját sztorim az elrontott állásinterjúimról)

Az álláskeresők joggal várják el az empátiát, segítőkészséget a toborzóktól, de bizony nekik is gondolniunk kell a másik oldalra: mit keres a munkáltató? Mit keres a toborzó? Ezeket többnyire leírják/sejtetik az álláshirdetések, így a toborzók, munkáltatók információigényét ki lehet szolgálni, ha akarjuk, oda lehet figyelni arra, mi kellhet nekik. Így lesz a CV-nk olyan, ami alapján állásinterjúra is el lehet jutni.