Ébresztő, álláskeresők!

Az előző posztomban a HR oldalt ostoroztam, de már akkor is említettem, hogy mindkét oldalon nagy a baj. A HR gőgje mellett az álláskeresők ellenséges hozzáállása sem segíti, hogy minél többen találjanak jó állást. Az álláskeres

Az előző posztomban a HR oldalt ostoroztam, de már akkor is említettem, hogy mindkét oldalon nagy a baj. A HR gőgje mellett az álláskeresők ellenséges hozzáállása sem segíti, hogy minél többen találjanak jó állást. Az álláskeresők egy része ugyanazokat a kiszólásokat dobálja be minden álláskeresésről, HR-ről szóló blog kommentjeibe, egymást hergelve. Az eredmény az, ami a képen is látható. Akit kellően felhergeltek, a vesztébe rohan. Néhány példa ezekre a hergelő mondatokra:

„Minden meghirdetett állás csak kamu, úgyis ismerős kapja, kár jelentkezni!”

„A cv csak a HR-esek kitalációja, hülyeség az egész!”

„A motlevél csak lózunggyűjtemény, azt veszik fel, aki legjobban tud közhelyeket puffogtatni”

„Már vagy 100 helyre jelentkeztem, vissza sem jeleznek, nincs értelme”

„Magyarországon nincs munka”

Akik ezeket hirdetik, mára elérték, hogy szinte mindenki retteg az álláskereséstől, a munkanélküliségtől, gyűlöli az álláskeresési procedúrát. Akinek volt némi önbizalma, azét letörik, akinek nem volt, csak még mélyebbre rántják a pesszimizmusában. Kinek jó ez a fajta hergelés? Legyünk már észnél, emberek! Alant pár józan cáfolat.

1. „Minden meghirdetett állás kamu”

Nem. Mégpedig azért nem, mert a hirdetésnek komoly költségei vannak. Nemcsak a hirdetés díja, hanem a hirdetés megírása, jóváhagyatása, publikálása is időt, pénzt jelent. Gondolod, hogy hobbiból, csak azért, hogy téged szívassanak, költenek ilyesmikre? Nyilván nem. Ezek után azon hisztizni, hogy felhívtál egy hirdetőt, és már betöltötték az állást, nem bölcs dolog. A hirdetés megjelenésekor azonnal kell jelentkezni, azaz itt igazolódik az elméletem, hogy az álláskeresés mindennapos munka, nem alkalmi. Ha munkanélküli vagy, napi több órát álláskereséssel kell töltened. Vagy siránkozhatsz is, de az hogyan juttat ki a rossz helyzetedből?

2. „A cv csak a HR-esek kitalációja, hülyeség az egész!” + „Már vagy 100 helyre jelentkeztem, vissza sem jeleznek, nincs értelme”

Ha a sokadik beküldött cv-dre sem kapsz választ, akkor a cv a rossz, nem a rendszer, és nem is te magad. Mert gondoljuk már végig józan ésszel, mégis, mi másból állna egy álláspályázat, mint önéletrajzból, motivációs levélből? Mégis, miből kellene megismerni a szakmai múltadat, ha nem abból az anyagból, amit te írtál magadról? Miből kellene megismerni a gondolkodásmódodat, a munkához való hozzáállásodat, ha nem abból, amit magadról írsz? Ennek fényében, mi értelme a címbeli sirámoknak? Megint üres dühöngés, ami nem visz előre. A folyamat pedig öngerjesztő: azért tartják hülyeségnek, mert nincsenek eredményeik. Ami persze a rossz cv-re vezethető vissza, minden esetben.

Igen, egy pék, asztalos, vagy hipermarketes kocsitologató is írhat magáról jó cv-t, motlevelet, nem „úri huncutság” ez. Sőt, hatalmas előny, hogy te kezded a kommunikációt, megalapozhatod egy saját magad által írt anyaggal a rólad kialakult (remélhetőleg pozitív) képet.

Nincs értelme? Dehogynincs. Álláskeresésből előbb-utóbb lesz állásod, de otthon ülve, siránkozva vajon lesz?

3. „A motlevél csak lózunggyűjtemény, azt veszik fel, aki legjobban tud közhelyeket puffogtatni”

Ezt a tévhitet alkalmazva, mindenki megpróbál hülyébbnél hülyébb mintákat átvenni, ebből valamit összebarkácsolni, és azt hiszi, hogy ez a jó. Az én blogomon pont azért nem lesz motivációs levélre sablon (max. pár jól sikerült levél az írója engedélyével), mert hiszek benne, hogy mindenki képes leírni, miért is akar dolgozni. Pl. pénzért, hű de bonyolult. Az a rossz hírem, hogy a mai magyar hivatalos állásportálok jórésze USA-ban létrejött, ott működő anyagokat, sablonokat fordított magyarra (még a fordítási hibákat is felfedezhetjük bennük néha), amik a mi társadalmunkban nem működnek, mert nem erre lettek kitalálva. Ott csapatjátékosnak lenni alap, hiszen egy 200 fős cég még kis- és középvállalatnak minősül. Sőt, az emberek is mások.

Pl. egy amerikai tudja, mi az, hogy „légy kreatív”, és a belénevelt önbizalomnak köszönhetően ez neki nem süket duma, mer kitalálni valamit, meri vállalni, hogy esetleg belebukik, mert az ő világukban ez nem egyenlő a teljes megsemmisüléssel, újra lehet kezdeni. Ott egy hajléktalan is gond nélkül képes újrakezdeni, mert van rá a lehetősége, és meg meri tenni az első lépést.

De bennünket poroszos módszerrel oktattak, azt keresték, hol hibázunk, mit nem tudunk, és különben se merjünk kreatívkodni, csináljuk a „kötelezőt”, többnyire el is hittük, hogy hülyék vagyunk (aki nem, az jó sok intőt hordott haza, pl. én is)

Az eredmény: a többség el sem tudja képzelni, hogy képes egy jó motlevelet saját maga összehozni, és a sablonokat kezdi másolni. A másik oldalon, a HR szemében többnyire egy önbizalmat sugárzó ember ellenszenves, mert mégis, mit képzel??? Mer ellenállni a megaláztatásnak, mer nemet mondani, kisétálni az interjúról, ha nem felel meg neki a bánásmód? Így lett az álláskeresés rendszere idétlen levelek, gőgös HR-esek, hisztiző álláskeresők káosza.

Tessék egyszer végre a saját gondolataidat leírni egy motlevélbe. Ha téged az motivál egy takarítói állásra, hogy pénz kell, amiből eltarthatod a családod, vagy magad, az megfelelő. Ha emellé még beírod, hogy szereted a tisztaságot, és azt gondolod, hogy egy munkahelyen akkor folyhat hatékony munka, és akkor jó hangulatú, ha kellemes tisztaság van, akkor egy király motivációs levelet hoztál össze irodatakarítói állásra. Mert el fogják hinni rólad, hogy akarsz dolgozni, és fontos neked, hogy eredménye legyen a munkádnak.

Tehát, siránkozol még, hiszel az általános vélekedésnek, vagy vannak saját gondolataid is?

4. „Magyarországon nincs munka”

Ez majd a következő poszt tárgya lesz, röviden annyit: talán nem olyan van, amire mindig is vágytál, talán nem ott van, ahol laksz, talán nem úgy lehet munkát kapni, ahogy eddig gondoltad. Mégis, sokan dolgoznak, több ezer álláshirdetés van egy-egy portálon. Tehát van munka, csak tudni kell keresni. Én pedig ebben próbálok segíteni, ha olvasol, ha megfogadod, amiket írok.