Felmondási ok: személyes konfliktus

Állásinterjún legalább egy volt munkahellyel kapcsolatban felmerül a kérdés, miért jöttél el/mondtál fel/mondtak fel neked ott. Többször kérdezik tőlem, mit kell mondani akkor, ha személyes konfliktus volt az ok. Pontosan ezt, hogy sz

Állásinterjún legalább egy volt munkahellyel kapcsolatban felmerül a kérdés, miért jöttél el/mondtál fel/mondtak fel neked ott. Többször kérdezik tőlem, mit kell mondani akkor, ha személyes konfliktus volt az ok. Pontosan ezt, hogy személyes konfliktus volt az ok. Ez az egyik leggyakoribb ok a felmondásra, így nincs miért nem vállalni.

A beszélgetés ilyenkor azzal folytatódik, amiről nem akarnánk beszélni. Mi volt ez a konfliktus? Szakmai véleménykülönbség vagy személyiségbeli? Mi okozta? Hogyan kezelted? Itt lehet elrontani a válaszadást. Hogy mi a jó válasz az álláskeresőtől erre, arra most kivételesen úgy tudok rámutatni, ha az állásinterjúztató oldaláról is megközelítem az elvárásokat, félelmeket ezzel kapcsolatban.

Az állásinterjúztató egy általa már ismert csapatba akar felvenni egy új embert, aminek komoly kockázata van. A csapattagok elfogadják-e az új embert? Biztos akar ebben lenni, mert szakmai tudást könnyen mérhet, a csapatának érzékeny pontjait ismeri, de az új embert nem. Lehet szakmailag kiváló, elviselhetetlen ember. Amit ilyenkor ki akar deríteni, hogy ki volt a „hibás”a konfliktusban. Az álláskereső nyilván saját bevallása szerint sosem hibás. Vagy valamennyit bevállal a konfliktusból, pl. hogy „én egyre kevésbé vettem jó néven a vicceiket stb.”, de nyilván teljesen sosem. Amikor ezt feszegetik, érdemes leírni folyamatában a konfliktust. Honnan indult, hogyan mérgesedett el, mennyi idő után adtad fel, a feladást, felmondást utólag jó döntésnek értékeled-e? Ha szakmai véleménykülönbség volt, az objektívebben megítélhető: ha az elmondás alapján az interjúztató úgy ítéli meg, hogy nem az álláskeresőnek volt igaza, akkor bizony az állás elúszik. Ez sem katasztrófa, mert legalább még egyszer nem futsz bele ugyanabba a szakmai szemléletkülönbségbe.

Néha egy-egy erről szóló történetet olvasva, akár Facebook-kommentekben, akár panaszokban felmerül bennem is: lehet, hogy a konfliktust pont a panaszkodó generálja? Egyik tipikus példa, mikor már az önéletrajzba beírja, mit „nem bír”. Mindenki megbecsülésre vágyik, ezt leírva érti is minden munkáltató, de mikor azt olvassuk az önéletrajzban, hogy „nem bírom az áskálódást”, felmerül, hogy miért erre számít? Mert vele eddig mindenhol ez történt? Vajon miért? Létezik, hogy teljesen különböző csapatok tévesen bántak ugyanúgy rosszul az adott emberrel? Vagy ez az ember általában ezt váltja ki valamilyen viselkedésével? Gyanús, ha az álláskereső egy bizonyos tulajdonságát, jellemzőjét okolja amiatt, hogy gúny tárgyává vált. Pl. nehéz elhinni, hogy valakit komolyan és folyamatosan bánthatnak amiatt, hogy vegetáriánus, és ezért inkább felmond. Biztos, hogy nem az történt, hogy mindenkinek ecsetelte a maga életmódjának „jobbságát”, és ebből mindenki másnak elege lett?

Az állásinterjúztató ilyenkor megpróbálkozhat azzal, hogy az álláskereső toleranciáját teszteli. Téves irányt vehet a beszélgetés, ha konkrétan vallásra, politikai nézetekre kérdez rá, ezt törvény szerint is tilos. Egyszerű szituációs feladatból azonban kiderülhet, mit tesz az álláskereső egy vitahelyzetben, egy reklamáló ügyféllel stb. De léteznek olyan írásos tolerancia-tesztek is, amiket egyes szakmákban – főleg, ahol embereken kell segíteni – ajánlatos megíratni. Ha ilyet íratnának veled, arra hogyan reagálsz? Már ez is lehet árulkodó.

Fontos láttatni, hogy kiállsz magadért. Általános igazság, hogy az áldozat-típusú emberből könnyebben lesz áldozat (mert hagyja magát), ezért jó azt is megmutatni, hogy meg tudod védeni magad – és főleg a cég érdekét, ha úgy adódik (pl. reklamáló ügyfél esetében). Hogyan teszed ezt? Van-e hozzá megfelelő érvrendszered, kellően diplomatikus vagy-e?

A véletlen sértésekre hogyan reagálsz? Pl. ha valaki nem tudja, hogy egy adott témára érzékeny vagy, és ő ezzel kezd viccelődni, akkor azt hogyan kezeled? Szólsz róla, hogy érintett vagy, vagy… Hogyan szólsz? Ha nem, miért nem?

A személyes konfliktus miatti felmondás táplálja azt a prekoncepciót, hogy az álláskeresőnk nem tudja megoldani a konfliktust, inkább menekül. Neked azt kell bemutatni, hogy az adott helyzetben a lehető legjobb, legracionálisabb döntést hoztad, és mindezt úgy, hogy közben nem hibáztatsz másokat. Nem könnyű feladat, de megoldható. Nincs ember, akinek ne lett volna még soha személyes konfliktusa a munkája során, így biztos lehetsz benne, hogy nem te vagy az egyetlen, akinek ilyen indokai vannak, tehát versenyhátrányba biztosan nem kerülsz emiatt. Ha megpróbálod „új kihívások keresése” és egyéb sablonnal elfedni ezt, azzal valószínűleg sokkal rosszabb helyzetbe kerülsz, mert az interjúztató is sejteni fogja, hogy ez csak kifogás.