Gyászoló álláskeresők?

Manapság divat álláskeresői tanácsokat adni az online világ mellett a napilapokban, magazinokban, bárhol, mert annak biztosan lesz olvasója, tekintve a siralmas munkaerőpiaci helyzetre. Így a siralmas nyomtatott sajtó piacát is fel lehet

Manapság divat álláskeresői tanácsokat adni az online világ mellett a napilapokban, magazinokban, bárhol, mert annak biztosan lesz olvasója, tekintve a siralmas munkaerőpiaci helyzetre. Így a siralmas nyomtatott sajtó piacát is fel lehet turbózni, hiszen elég annyit kiírni a címlapra, hogy „tuti tippek álláskereséshez”, és már veszik is a lapot.

Egy egyébként nagy múltú, családanyáknak szánt női magazin is megpróbálkozott ezzel jó két hete.Megkérdeztek egy karriertanácsadót, aki majdnem megfelelő tanácsokat adott, kivéve egyet, és ezzel hiteltelenné is tette az egész, kétoldalas cikket.

Azt tanácsolta, hogy csak akkor kezdjen önéletrajzokat küldözgetni a frissen állását vesztett munkavállaló, ha már túl van a gyászon, és nem sírja el magát, ha a régi állására gondol. Döbbenetem határtalan volt ezt olvasván. Erősít egy olyan szemléletet, amit megváltoztatni kellene? Egy karriertanácsadó?

De lássuk, miért elfogadhatatlan egy ilyen álláspont, miért is rossz ez a tanács?

Tényszerűen nézve, ha elvesztetted az állásod, az nem tragédia.

Lehet pótolni, másikat találni, baráttá vált munkatársakkal továbbiakban is kapcsolatot tartani, pótolhatatlan veszteség tehát nem ért, nem is szabad rá így tekinteni. Azaz gyászolni végképp nem kell, tartsuk meg ezt az érzést a halálesetekre, amelyek kétség és kivétel nélkül tragikusak.

Várakozást tanácsolni pedig azért rossz, mert az álláskeresők legfőbb ellensége a rohanó idő. Azaz a várakozás végzetes hiba lehet.

A gyors állástalálás szempontjából az egészséges hozzáállás az, ha már onnantól az új állásodon dolgozol, ahogy kiléptél az előzőből. Konkrétan a felmondás aláírásának pillanatától. Nem szabad napokat, heteket várni, még órákat sem. Ahogy kiléptél a főnök irodájából a felmondással a kezedben, már hívd is az első embert, aki tudhat segíteni!

Racionálisan nézve: minél később kezdesz hozzá az álláskereséshez, annál később lesz állásod. Egyébként is mire kellene várnod? Hogy elmúljon a „fájdalom”? Ugyanmár. Attól, hogy szomorú vagy a veszteség miatt, még nyugodtan lehet önéletrajzokat küldözgetni, lehetőségeket keresni. Ha még a „gyászidőszak” alatt elkezded küldözgetni az önéletrajzokat, arra választ úgyis csak 1-2 hét múlva várhatsz. Addigra jó eséllyel már túltetted magad a veszteségen .Sőt, lelkileg is a gyors reakcióval teszel jót magadnak: ahogy felfedezed a lehetőségeket, és tevékenyen dolgozol az új állásodért, a reménytelenségnek, depressziónak egyre kevesebb esélye van kialakulni.

Nincs mire várnod, keresd a lehetőségeket!

Sok sikert!