Hogyan éld túl a munkahelyi bántalmazást? - Mobbing I.

Többször kérték már, hogy írjak a munkahelyi folyamatos verbális és lelki agresszióról, az angolul mobbingnak nevezett jelenségről. Erről azért nem könnyű nekem írni, mert nincs előremutató megközelítése, ha már kialakult a cé

Többször kérték már, hogy írjak a munkahelyi folyamatos verbális és lelki agresszióról, az angolul mobbingnak nevezett jelenségről. Erről azért nem könnyű nekem írni, mert nincs előremutató megközelítése, ha már kialakult a cég közösségében. A megoldását minden esetben csak a menekülésben látom.

Leginkább azért, mert egy mobbing-áldozatból ugyanabban a környezetben sosem lesz megbecsült kolléga. Az üldözői sosem fognak másként tekinteni rá.

A téma kutatása közben olvastam extrém külföldi esetet, amikor a mobbingoló csoport főnöke lett az előbb kiutált stréber, de hiába. Pár hónap után mégis neki kellett mennie a cégtől, mert vezetőként sem tudott úrrá lenni a problémán. Megkérdőjelezték a döntéseit, megkerülték, a döntése ellenére másképp cselekedtek, és ennek hiába lett negatív eredménye, számonkéréskor megmagyarázták, hogy a főnöké még rosszabb út lett volna, csak minimalizálták a károkat.

HR-es cikkek többnyire azt javasolják az áldozatnak, hogy forduljon a HR-osztályhoz, forduljon a főnökéhez, próbálja tisztázni a kollégákkal a helyzetet. Ezek sosem vezetnek eredményre a hozzám érkezett beszámolók szerint…

A HR-es tehetetlen, esetleg tud rendelni valamilyen szervezetfejlesztési kurzust erre szakosodott cégtől, tud beszélni a közvetlen vezetővel, hogy figyeljen. A közvetlen vezetőhöz fordulás a mobbingoló közösségben egyből mószerolás, árulkodás, egy vezetői figyelmeztetés pedig olaj a tűzre az áldozat szempontjából. A kollégákkal tisztázni a helyzetet szintén lehetetlen: az áldozat nyilván nem ért szót velük. Vagy álszent „jaj, dehogy, rosszul érzed, mi becsülünk” stb. válasz érkezik, és nem változik semmi, vagy nyílt veszekedés lesz, az üldözők kihasználják a helyzetet egy újabb stresszelésre, de persze az áldozat lesz a „provokátor”, „mindig vele van a baj”, „addig sem tudtunk dolgozni, míg ő panaszkodott”.

Az áldozatok számára marad az álláskeresés: ha engem keresnek meg és megírják, hogy esetükben az elviselhetetlen környezet az állásváltás motivációja, próbálok segíteni. A szokásos CV-motlevélíráson túl abban, hogy szinte rendszeresen kifejezik lelkiismeret-furdalásukat is: ők most készülnek rútul elhagyni a céget… Én meg közlöm, hogy szerintem most készülnek megelőzni a stresszből adódó betegségeiket, és ez jó. A cégek pedig majd megoldják a saját problémájukat, amit az ő távozásuk jelent, nekik azzal nincs dolguk.

Álláskereséskor a mobbing áldozata számára a legfontosabb, hogy legközelebb ne történjen ez vele. Mobbing áldozata gyakorlatilag bárki lehet, mégis vannak jellemző áldozati személyiségjegyek: aki nem tudja megvédeni magát, akinek nem elég jó a kommunikációs képessége, akinek nincs humorérzéke és nem tudja viccel elütni a neki szánt sértést, ill. akit jól fel lehet húzni bármivel, remek áldozat az üldözői számára. A legártatlanabb szokásaikért is lehet piszkálni bárkit, egyik jelöltem legfőbb „bűne” az volt, hogy vegetáriánus, ebből eredt minden probléma. Érzékenyen vett minden erre utaló megjegyzést, mindig megpróbálta megmagyarázni, hogy egészségi okokból választotta ezt, mindig szabadkozott, majd felidegesítette magát minden erre irányuló megjegyzésen. Már a beszámolói alapján sem csoda, hogy rászálltak. A legkülönfélébb szívatásokat találták ki, a szakmai munkájába is belekötöttek, ő pedig egyre rosszabbul érezte magát. Megbeszéltem vele, hogy a következő helyen abból, hogy vegetáriánus, nem csinál problémát, nem magyarázkodik. Ha majd kérdezik, közli, hogy ő ilyeneket szeret enni, és kész. Még elrontott néhány állásinterjút, amin panaszkodott az előző helyére, hogy őt ezért bántották, majd nagy nehezen taktikát váltott, és rájött, hogy probléma akkor lesz valamiből, ha ő is úgy kezeli. (Jó példa erre a világ legrondább hölgyének története is) Emellett tudni kell, hogy mindenkivel azt tesznek meg, amit lehet. Ha vki megvédi magát, mert kellő önbecsülése van, vissza tud vágni, tudja ignorálni a sértéseket, nem „kényelmes” áldozatnak, keresnek helyette mást. Az üldözőket a behódoló, megalázkodó viselkedés erősíti meg abban, hogy jól választottak áldozatot.

Amit a vezető mindig megtehet a mobbing ellen, a működő szervezet kialakítása és karbantartása. A közös értékrend alapjainak lefektetése pl. sokat segít: tolerancia, egymás segítése lehet követelmény. A mérhető munkákra legyenek célszámok. Aki ezeket nem tudja elfogadni a munkavállalók közül, ki fog hullani a közösségből, de ez nem is baj: aki marad, az hatékonyan fog tudni együttműködni. És itt a téma kulcsa: a mobbing nemcsak az áldozatról szól, hanem a teljes cégről. De erről majd a következő posztban írok…