Hogyan ne izgulj az állásinterjún?

Amikor végre megérkezik önéletrajzíró munkánk jól megérdemelt eredménye, az állásinterjú lehetőség, tapasztalatom szerint az első pár interjút „szétizgulják” a jelöltek, nem sikerül jól. Volt, amikor konkrét visszajelzést

Amikor végre megérkezik önéletrajzíró munkánk jól megérdemelt eredménye, az állásinterjú lehetőség, tapasztalatom szerint az első pár interjút „szétizgulják” a jelöltek, nem sikerül jól. Volt, amikor konkrét visszajelzést is kapott jelölt, azért nem rá esett a választás, mert túlságosan izgult. Hát mi lesz vele hasonlóan nehéz munkahelyi helyzetben? Nem értek egyet ezzel az indoklással (munka közben nem lesz többé állásinterjús helyzetben, ezért majdnem irreleváns, hogyan reagált az állásinterjús stresszre), de valószínűleg nem ez volt az egyetlen ilyen eset.

A vizsgadrukk természetesnek tartott jelenség, szerintem nem az. Az oka többnyire az izgulós vizsgázó(jelölt) önbizalomhiánya, kétség önmagában, a tudásában, esetleg lelkiismeret-furdalás, hogy nem készült fel rendesen, tehát van miért izgulnia. Állásinterjús drukk esetén ez kiegészül az érzéssel, hogy „ez az egyetlen esélyem, el ne rontsam”, „a megélhetésem függ tőle” „mi lesz velem, ha nem sikerül” Hogyan lehet mindezeket félretenni?

1. Győzd meg magad, hogy ez menni fog! Erre jó érvek:

- Az önéletrajzod alapján érdekesnek találtak, azaz, ha az önéletrajzod nem csúsztat, a benne lévők igazak, nincs miért izgulnod.

- Szakmai tesztet kell írni? Szakmai vezetővel kell beszélgetni? Annál jobb, hiszen a szakmai tudásod rendben van, igaz?

- HR-es interjú lesz? A HR-es számára az a fontos, hogy személyiségedben, hozzáállásodban megfelelőnek találjon. Egy lelkes, tudásában biztos (de nem beképzelt) ember meg fogja tudni győzni a HR-es szakembert is arról, érdemes vele dolgozni.

2. Ne a félelmeidre koncentrálj!

A félelmek, aggodalmak részben érthetők, hiszen emberek, családok megélhetéséről van szó ilyenkor. Ezért légy tudatában, hogy te mindent megteszel az állásinterjú sikeréért: tanulsz, felkészülsz, utánaolvasol a cégnek, így nem lehet baj.

Olyan viszont nincs, hogy „egyetlen lehetőség”, „utolsó esély”. Lesz következő lehetőség, lesz újabb esély, ha ez most esetleg nem sikerülne. De miért ne sikerülne? (Lépj vissza az 1-es pontra…)

3. Készülj fel rendesen!

Nyugodtan mennél úgy vizsgára, hogy minden tételt 100%-osan tudsz? Nyilván, egy minimális izgalom lenne benned, de azon már nem izgulnál, hogy „jaj, csak jó tételt húzzak” Így működik ez az állásinterjúknál: ha minden témakörre felkészültél, akkor nem nagyon érhet váratlan helyzet. (Felkészüléshez néhány tippem itt)

4. Koncentrálj a viselkedésedre!

Valószínűleg teljesen ezzel sem tudod az izgulás negatív hatásait kiküszöbölni, azt majd a rutin hozza meg, de a félelmeid helyett koncentrálj arra, hogyan ne látszódjon rajtad a drukk:

- Ne beszélj gyorsan! A hadarás mindig azt jelzi, gyorsan túl akarsz lenni rajta, mert kényelmetlenül érzed magad a helyzetben.

- Ülj kényelmesen, ne feszengj!

- Figyelmesen hallgass, ha az interjúztató beszél. Ebben az a jó, hogy ezt ő is észreveszi, értékeli, neked pedig eszedbejutnak a kérdések, amiket fel kell tenned.

- Kérdezz! A kérdéseid pont úgy jellemeznek téged, mint a válaszaid. (Íme pár jó kérdés álláskeresői oldalról itt)

Mindezek mellett, ami a legtöbbet fog segíteni az állásinterjúk kezelésében, az a rutin. Nagyon ritka, hogy valakinek egy álláskeresési fázison belül az első interjújából állás lesz, de ez természetes. Ezért, ha nem sikerült, ne keseredj el, tapasztalatnak mindenképpen jól jön.