Kérj többet!

Az álláspályázatok javításakor és a személyes, csoportos tanácsadásokon is gyakran szóbakerül a fizetési igény kérdése. Sokféleképpen kerül elő a téma, és sokszor az látszik, önsorsrontóként állunk a fizetés kérdéséhez.

Az álláspályázatok javításakor és a személyes, csoportos tanácsadásokon is gyakran szóbakerül a fizetési igény kérdése. Sokféleképpen kerül elő a téma, és sokszor az látszik, önsorsrontóként állunk a fizetés kérdéséhez. Pedig teljesen természetes, hogy a munkánkért fizetést várunk, nincs ezen mit szerénykedni. Érdekes jelenségek épülnek az álláskeresésben mégis e tényező köré.

Van egy igen magasan képzett munkavállalói réteg, aki jó helyeken dolgozott, multis karrierrel a háta mögött egyszercsak nem talál állást. A multi leépítette, önhibáján kívül nincs állása. Nem hívják állásinterjúra, nem hívják a toborzók sem. Mi lehet a gond? A legtöbb esetben az oldja meg a problémát, ha beírják az álláspályázatba a fizetési igényüket. A munkáltatók a régebbi erős munkahelyek, kompetenciák láttán azt gondolják, emberünk megfizethetetlenül drága, inkább nem is tárgyalnak vele. Hogy ne adjunk teret a találgatásnak, be kell írni a konkrét igényeidet. Máris látja a leendő munkáltató, a keresgélő toborzó, van-e értelme tárgyalni veled.

Van egy fizetésével rendkívül elégedetlen réteg, aki azért akar váltani, hogy jobb fizetést kapjon. Ilyenkor tanácsadóként érdemes felmérnem, hogy hogyan tárgyal erről. A standard kérdéseim ilyenkor:

1. Amikor belépett a most rosszul fizető helyre, megkapta azt a fizetést, amit akkor várt? Különböző válaszok jönnek, amiből látszik is a „baj”:

- „Igen, de azóta elteltek évek, és nem volt fizetésemelés. Kértél fizetésemelést? Nem.” (Miért nem?)

- „Nem, már akkor is alkudtak. Elfogadtam, mert nem volt más.” – Kerestél jobb állást, miután beléptél? „Nem, örültem, hogy végre van munkám, nem akartam folytatni az álláskeresést” ( = beleragadt a rossz helyzetbe, kényelemből. Értem, hogy van olyan helyzet, amikor el kell vállalni a rosszul fizető állást, de benne maradni nem kell, ha akad jobb)

2. Jól határozta meg a fizetési igényét?

- „Nem tudom, úgy gondoltam, ennyit még kifizetnek, máshol is ennyit kerestem” (és ugye már az sem volt elég…)

3. Tett azért valamit, hogy többet keressen évekkel később? (pl. képzés, nyelvtanulás, plusz munka, másodállás stb.)

- „Nem volt idő rá”.

Ezek tipikus válaszok, de pont rossz irányúak. Akik így válaszoltak, azoknak azt javaslom, gondolkodjanak el azon, mennyit is kellene keresniük ahhoz, hogy jól keresők, elégedettek legyenek. Eddig fel sem merült bennük, hogy ezen gondolkodni kell, legyen meg az állás, legyen havi fix és kész.

Az általános fizetési igényeket látva – átlagos munkákra, mint irodai adminisztráció, kiskereskedelem, szakmunka, diplomás fehérgalléros munka – azt gondolom, hogy gyalázatosan alacsony fizetéseket kérnek emberek, attól félve, hogy többet úgysem fizetnek. A javaslatom általában ugyanaz: kérj többet!

Aki állásból keres állást minimum plusz 30%-ért (nettóban), de inkább plusz 50%-ért váltson, ha csak a pénz miatt váltana. Ez kb. fedezi a váltás kockázatait. Ha egyébként menekülne a cégtől, mert rossz a főnök, bizonytalan a pozíció, de még van munkahelye, akkor is tartsa magát ehhez, amíg teheti.

Amikor a fizetési igényedről kérdeznek egy állásinterjún, légy nyitott, de határozott. Mondd el nyugodtan, hogy minimum 1000 fabatkát szeretnél minden hónapban hazavinni, de nem ismered az ő elképzelésüket, és szívesen meghallgatnád, ők milyen költséggel számoltak erre a pozícióra. Közvetítő toborzók többnyire nyíltabbak, velük lazábban lehet erről tárgyalni, de egy munkáltatótól sem kell megijedni. Ha közelítőleg sem arra az összegre gondolt, amire te, akkor nincs miről tárgyalni, ha egyébként nincs nagy távolság a két elképzelés között, keressétek meg a közös pontot.

----------------

Fentiek miatt azt gondolom, hogy a kis magyar valóságunkban az a munkavállalói igény, hogy írják ki az álláshirdetésekben, mennyit fizetnének, tévút. Mindig lesz olyan szerencsétlen sorsú álláskereső, aki a pofátlanul alacsony fizetést is elfogadja, mert muszáj. Így nem fog emelkedni a bérszínvonal. Az álláskeresők azért gondolják, hogy jó lenne álláshirdetésekben látni a fizetési ajánlatot, mert attól tartanak, hogy a saját kútfőből bemondott összeg túl magas lesz, és elbukják az állást. Egyszerűbb, ha megmondják, mennyi az annyi, és akkor nem kell gondolkodni... Szóval nem, az álláskeresőknek ez nem segít, mert leszoktatja őket arról, hogy lehet igényük, maguk fogalmazhatják meg az igényeiket, és mondhatnak olyan számot, ami reális és a megélhetésüket is biztosítja, valamint nem kell megfelelni a munkáltató költségelvárásának, majd a munkáltató feleljen meg a munkavállalóénak - ha már munkaerőhiány van, legalábbis jópár szektorban.

----------------

Ajánló: új segítő bemutatkozása a Jobangel blogon