Miért?

Kapok néha érdeklődő maileket, amiben azt firtatják, mi abban a jó nekem, hogy embereket tanítok állást keresni? Miért teremtek az álláspiacon magamnak versenytársat? Mennyiért elemzek egy önéletrajzot? Mit kezdek az adatokkal? Meg il

Kapok néha érdeklődő maileket, amiben azt firtatják, mi abban a jó nekem, hogy embereket tanítok állást keresni? Miért teremtek az álláspiacon magamnak versenytársat? Mennyiért elemzek egy önéletrajzot? Mit kezdek az adatokkal? Meg ilyenek. Számomra érthetetlennek tűnnek e felvetések, de most összefoglalva megválaszolom őket.

Tehát, ha valaki megtisztel a bizalmával, és megkér, hogy ugyan néznék már rá az önéletrajzára, miért nem tud vele állást találni, nagyjából el tudom mondani a véleményem róla. Ingyen. Ez nem „szolgáltatás”, és nyilván nincs üveggömböm, nem tudom a pontos választ (ahogy más sem), csak sejtem. E sejtés talán segít, talán nem. De legalább mindkét fél megpróbálta: aki segítséget kért, kapott, aki segíteni akart, segített. Win-win.

El tudom mondani, mit lát egy HR-es, mit gondol, mikor ránéz az illető anyagára. Tapasztalatból, empátiából, tárgyi tudásanyagból. És pont ez a visszajelzés az, amit álláskereső az álláspiacon sosem kap meg, még ha kéri, sem lesz pontos a válasz. Nekem viszont szabad őszintének lennem, és (kegyetlenül) az is vagyok az álláskeresővel. Ha az önéletrajza használhatatlan, akkor teszek pár javaslatot a javításra, ha nincs tippje, mit is írjon a motlevelébe, talán lesz ötletem.

E „nemszolgáltatás” együtt jár a határidők „nemvállalásával”, tekintve, hogy általában éjszakába csúszik egy-egy válasz megírása, merthogy munkaidőn túli hobbitevékenységként űzöm ezt. Azaz, aki nem kap azonnal választ, ne érezze úgy, hogy mellőzték, nem törődtek vele. Előbb-utóbb kap tőlem visszajelzés.

Következő kérdés, miszerint miért „nevelek” versenytársakat? Úgy gondolom, azzal, hogy embereket tanítok állást keresni, magamnak semmiképp sem ártok. Az, hogy minél több ember legyen tisztában az álláskeresés mikéntjével, mindenki érdeke: kevesebb munkanélküli, több elégedett ember, több járulék az államkasszába, és még sorolhatnám az előnyöket. Az, hogy erre „csak” egyének szintjén vagyok képes egy blogon keresztül, nem zavar, tekintve, hogy már ez is jóval több, mint amit pl. a közoktatás valaha is tett ezért az ügyért.

Adatvédelem: Nem, egyetlen önéletrajzot sem juttatok el harmadik félnek beleegyezés nélkül. Csakis személyes ismerőseim kereshetnek meg azzal, hogy tudok-e ilyenolyan profilú embert ajánlani. Ha igen, először az álláskeresőt kérdezem meg, tetszik-e neki a lehetőség, igenlő válasz esetén összehozom az érintetteket (és többé nem avatkozom bele a megegyezésbe).

Miért mindezt? Azt mondják spiritiszta körökben, hogy ötféle szeretetnyelv létezik, az egyik a „szívességek”. Lehet, hogy igazuk van.