Munkastratégiák, amivel nyerő lehetsz

A bolondoknak eladható munkamódszerek mellett van egy másik véglet a munkamódszerek között, ami nagyon impresszív lehet, ha állásinterjún szóba kerül. Az önéletrajza szerint mindenki precíz, elhivatott, de ezt vajon hányan tudják p

A bolondoknak eladható munkamódszerek mellett van egy másik véglet a munkamódszerek között, ami nagyon impresszív lehet, ha állásinterjún szóba kerül. Az önéletrajza szerint mindenki precíz, elhivatott, de ezt vajon hányan tudják példákkal alátámasztani?

A sokéves munkám során láttam már jópár embert, aki olyan szinten végezte a munkáját, amit elmesélve egy állásinterjún, önmagában nyerő lehet. Ha egy referenciaszemély mondja ezt el róluk, főleg. Ezért is fontos, hogy a közvetlen kollégáid, főnököd kapjanak rálátást arra, milyen módszerekkel dolgozol.

Készségesség

Van, aki a telefont soha nem hagyja csörögni, azonnal felveszi, és ad valamilyen előremutató választ a hívónak. Nem feltétlenül oldja meg azonnal a problémát, de megmondja, mikorra tudja megoldani, egyáltalán meg tudja-e, vagy érdemes inkább máshoz fordulni, mert… és értelmes indokot hoz. Ez önmagában ügyfélelégedettséghez vezet, hiszen nincs bosszantóbb, mint ha hívunk valakit, és nem veszik fel, nem tudjuk elintézni, amit akarunk. Kollégák szintén értékelik ezt a hozzáállást, az ilyen ember úgy kerül be a köztudatba, mint akivel érdemes beszélni, mert tud segíteni. Még pályakezdő koromban volt egy kollégám, aki ha hozott feladatot nekem, mindig egy marék papírral érkezett és megkérdezte, hogy „ezeket hová gyűjtöd?” Engem ez halálra idegesített, mert miért is gyűjteném a feladatokat? Neki meg természetes volt a gyűjtögetés, amúgy Kossuth-módszeresen…

Az ígéret, amit megtartanak

A készségesség mellett fontos, hogy az ígéreteket tartsuk be. Ezt már állásinterjún könnyű felmérni, egy kisebb, később beadandó anyaggal (ne gondoljunk komoly erőfeszítésekre: csak motlevél, referencia-adatok stb.) vajon boldogul-e az álláskereső: megfelelő időben, minőségben érkezik-e meg, amit megígért? Sajnos nem szokott…

Szervezettség

Egy ismerőst láttam úgy dolgozni, ahogy azelőtt és azután sem senkit még. Irodai munkájában naponta sok e-mailt kapott, mindegyikben valamilyen kérdéssel, megoldandó feladattal. Az Inbox mellett különböző témákra különböző foldereket nyitott, és szisztematikusan végigment a kapott leveleken, majd priorizált. Az elvégzett feladat a megfelelő folderbe került, és addig nem ment haza, amíg az Inbox üres nem lett. Bármi visszakereshető volt nála, ha egy vállalati semmitmondó hírlevelet kapott, azt is végigolvasta, hátha van benne hasznos infó. A cég legtájékozottabb, legszervezettebb dolgozója volt.

A higgadt

Ismerjük a helyzetet, mikor valami nem úgy sül el, mint szeretnénk, és „áll a bál”. Mindenki kapkod, mindenki ideges, pánikol, hívogat telefonon mindenkit (persze kevés készségest talál), a higgadt kolléga meg kis gondolkodás után megadja a megoldást, ami valóban működik. Mert ő nem sajnálta az időt átgondolni a helyzetet: ki az, akit valóban érdemes felhívni, mi a valós megoldás, van-e valami, amit emiatt hátrább kell sorolni a prioritási listán.

Az ilyen, vagy hasonló munkamódszereket érdemes már akár az önéletrajzban is kifejteni. Pl. ebben az önéletrajz-mintámban ezt meg is tettem.