Október 17: szegénység elleni harc világnapja
Előző posztom kommentfolyamában felmerült az igény, hogy a rossz helyzetben, rossz munkahelyen lévők kitörési lehetőségeiről írjak. Természetesen nem a „mindenki a maga sorsának kovácsa”, meg a „minden fejben dől el” nézetet hozom, mert ezekben nemhogy nem hiszek, de akik ezeket vallják, és sok pénzért el is toporogják egy színpadon a megoldásra éhes közönségüknek, azokat kipakolnám 1 hónapra 0 Ft kezdőtőkével egy zsákfaluba, és akkor megmutathatnák a tudományukat…
Honnan is kell kitörni?
A „vidék” még mindig az elmaradottság szinonímája sok esetben. Ez egyfelől sokszor téves, [fblike] másfelől, ha igaz, akkor nem az ott élők hibája! Ha nem tudsz arról, hogy létezik más, nem is keresed azt a mást. Ők is így vannak ezzel. A jó munkahely, a mentor típusú vezető, a folyamatos tanulást biztosító pozíció, a gondoskodó elbocsátás, az etikus munkáltatói hozzáállás sokfelé a nemlétező, meseszerű kategória. Ez nemcsak a vidék jellemzője, bőven van magyar nagyvárosi, budapesti környezetben is ilyen probléma. Most jöhetnék a sok okossággal, hogy kell „kitörni”, de nem teszem, több okból sem. A szegénység racionalitása teljesen más, így aki azt nem érti, annak hiába magyaráznám itt. Ott racionális döntés feketén dolgozni, túlórázni, hétvégét bevállalni alig kifizetve. A kitörésről szóló tanácsaim pedig nem jutnának el azokhoz, akikhez kell. Mert az ő életüknek nem tud része lenni az, hogy karrierblogot olvasgatnak hétfő délelőtt, ők korán reggel elindultak dolgozni. A kitörős sikersztorikkal példálózni megint ostobaság lenne, mert minden kitörésben van egy közös pont: a szerencse! Bizony, a sajátomban is ott volt! Meg a segítők is, akikkel a szerencsém folytán találkoztam. Persze szerencséje annak van, aki valamennyire elé megy, így azt biztosan ajánlom mindenkinek, hogy legyen aktív a saját álláskeresésében, munkájában, karrierjében.
Küzdelem a túlélésért
A munkáltatókat is lehet „szoktatni” a partnerséghez, ha igenis előáll a munkavállaló ötletekkel, ha megköveteli a biztonságos munkakörnyezetet, ha nem végez ingyen munkát, ha nem vállal feketemunkát. Ezeket én mindig elmondom, igyekszem tanítani, hátha akad egy-két bátor, aki megteszi. És akad! De azt is érteni kell, hogy van az a racionalitás, amikor nem tehet mást, nem bátorkodhat. Ha be kell fizetni a gyerek ebédjét az iskolában, de épp nincs miből, akkor vállalja a túlórát, feketén, örül, ha fizetnek érte, pont annyit, amennyiből már fedezhető a gyerek ebédje. Ilyenkor túlélési stratégiák vannak, amit a színpadon toporgó megmondók nem ismernek, nem értenek. Ettől persze simán éhen is halnának egy zsákfaluban, 0 Ft kezdőtőkével, mert a tengeri „okosságuk” ott nem ér semmit. Az egyetlen, amit tehet, aki rossz sorban él, ha nem ragad bele a rossz helyzetbe, nem fogadja el, nem törődik bele. Ez viszont nem vidéki, és kékgalléros specifikum, minden munkakörnyezetben, minden pozícióban jelentkezhet. Elég sokat írok erről, több-kevesebb sikerrel, de a munkáltatóknak néha jó stratégiáik vannak arra, hogy ez ellen dolgozzanak (pl. amikor a végkielégítésre várva maradsz a rossz helyen…)
Kitörés aktívan
Az aktivitás és a lehetőségek ismerete lenne a legfontosabb ahhoz, hogy sikeresen kitörjön valaki egy rossz munkahelyről. Állást keresni viszont egészen mást jelent egy Békés megyei falucskában és Pest megyében. Pl. a Pest megyei álláskereső be tud adni napi 15-20 állástpályázatot, mert van annyi álláshirdetés a szakterületén. A hasonló szakmai múlttal rendelkező Békés megyei fél év alatt talál annyi hirdetést… és hiába dől el minden a fejében, akkor sem lesz több álláshirdetés. A COVID és a digitalizáció viszont kinyitja a világot bármerre is lakik valaki, ha ismeri a lehetőségeit. És itt megint akadályokba ütközünk: oké, használják a Facebookot, de vajon rátalálnak-e egy specifikus álláskereső csoportra? Volt, akinek eszébe sem jutott ott állást keresni. Nagyon szép motivációs leveleket írnak, minden olyasmiről ami az ő munkavilágukban, vidéki környezetükben fontos: arról, hogy terhelhetők, hogy jó munkabírásúak, milyen a családi hátterük, hol tanultak, milyen munkákat végeztek. Hivataloskodó stílusban, mert a leendő munkáltató egy „feljebbvaló” az ő szemükben. És akkor jövök én azzal, hogy helló, felsoroltad az összes diszkriminációs tényezőt a leveledben, és már előkészítetted a saját kihasználásodat. Diszkrimináció? Csak valami jogvédős úri heppként hallott még erről, ha egyáltalán. És hogy ő ennek folyamatosan áldozata? Eszébe sem jutott… És tényleg terhelésre vágyik? Hát nem, jövedelmet akar, munkával. Ez az az ismeretkör, ami ott nincs meg, mert nem jutott el oda. Hogyan keresnek ott állást? Nyomtatott, esetleg már online szuperinfóban (a helyi hirdetési újság ugye…), helyi önkormányzat újságban meghirdetett állásokra jelentkeznek, reménykednek, hogy valami cégnél a kapu előtti táblán ott van, hogy „felvétel”. Ott van, köszi: A helyiek szerint ez rendben is van, mert legalább nem futnak fölösleges köröket a jelentkező nők. Aki szót emel, az a lilagőzös jogvédő. Így lesz havi 1-2 munkalehetőségük összesen, amire jelentkezhetnek, így nem változik semmi sehol. Miközben egy ilyenre jobb helyen kapnának 100 nőtől jelentkezést, majd begyűjtve az elutasítást, mennének az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz. A cég meg többé nem hirdetne így, mi több, akár elgondolkodna azon, hogy nőket is odaenged a munkához, és akkor nem kéne hónapokat várni, mire összejön egy rendes műszaknyi létszám. De az olyan jogvédős huncutság, ami unatkozó egyetemistáknak való… Átírjuk az önéletrajzokat, motivációs leveleket, de képzeld el azt, amikor az okostelefon kijelzőjén gépelgeted, androidos office-szal dolgozol… és akkor a HR-es a falucskához közeli nagyvárosi irodában ülve eltartott kisujjal félreteszi, hogy „még rendes CV-t sem tudott írni”. Drága HR-es, esetleg csinálj egy jelentkezési formot a honlapotokra, és akkor lesz egy rendes, kitöltött CV-szerűséged mindenkitől, megkíméled magad a felháborodástól. Ha csináltál egy ilyet, oszd meg a többi HR-essel a megfelelő szakmai csoportokban, máris megkönnyítettük párszáz ember állásjelentkezését.
COVID, a digitalizáció motorja
Megint vissza ide. Szóval, elő az okostelefont, és tessen esténként arra rákeresni, hogy virtuális asszisztencia, hogy webáruházak adminisztrációja, hogy kézműves termékek eladása. Hogy mi? Ilyenek léteznek? Igen, majd varrónők kezdik árulgatni az egyedi, tündéri gyerekruháikat a Facebookon, közösséget szerveznek ott a falusi boltocskájuk helyett, amit be kellett zárni, mert napokig nem tévedt be egyetlen ember sem, de a bolt fenntartása sok pénzbe került. És hiába varrt éjt nappallá téve, ha a vevő nem jut el hozzá. Felébred a remény végre! Kinyílik a világ, büszkén írja nekem, hogy képzeljem, vásároltak már így külföldről is! Persze még mindig jóval nehézkesebben kezelik egy régi okostelefonról az egészet, de legalább elkezdték. Azt tervezik, hogy karácsonyi akcióban venni fognak közösen egy laptopot. Örülök, mert végre terveik vannak, mert elhitték, hogy lehetnekt! Megint pár emberrel több, akiknek sikerül. A kitörésre mostantól nem a költözés az egyetlen lehetőség. Hát így… azok az emberek, akik nehéz helyzetben vannak, nem ostobák, nem tudatlanok, nem iskolázatlanok. Csak nem ismerik a lehetőségeiket. Ha ezt megértjük, tudunk segíteni.
Segíts te is!
Akik most ezt a posztot olvassák, valószínűleg többen inkább egy potenciális segítő, mint egy potenciális kitörő helyzetében vannak. Esetleg mindkettőben, mert mint írtam, a rossz állás nem kifejezetten a szegénységgel függ össze. Kihasználni azokat is lehet, akik nettó milliós fizetésért dolgoznak valahol. A szegénység elleni küzdelem jegyében viszont mindannyian sokat tehetünk. Amikor a nagyon gazdagok tehetséggondozó alapítványokat hoznak létre a fiataloknak, az stratégiai munka, erre nem tud mindenki vállalkozni. Az, hogy odavidd a tudásod egy ilyen környezetbe, viszont a te döntésed, és ha akarod, meg is találhatod a módját. Mit tudsz odavinni hozzájuk? Nagyon sokan rendeznek karácsony táján gyűjtést, ruhaneműt, tartós élelmiszert, játékot gyűjtenek, családoknak. Ez is fontos, csatlakozz ilyenekhez. Kezd kicsiben! Pl. szedd össze te is, és a kollégáid is a sok golyóstollat, jegyzettömböket, mappákat a fiókodból, amit konferenciákon begyűjtöttél, és amik nem jelentenek neked semmit, majd mikor otthagyod az állásod, íróasztalod, megy kukába az egész. Inkább küldd el egy zsákfalu általános iskolájába a tanároknak… ők maguk is fogják használni, a gyerekeknek is kiosztogatják. Mehetnek a zsebszámológépek is az irodai asztalokról, fiókokból. Őszintén, mikor használtál utoljára zsebszámológépet? Mert sok középiskolában az iskolának van saját készlete, és kölcsönadja a gyerekeknek érettségi idejére. Vagy nincs ilyen, és erre külön gyűjtenek a gyerekek szülei, hogy legyen érettségire. Bizony, párezer forintos kiadást nekik már tervezniük kell.
Adj tudást, ismeretet!
Bármilyen szakterületen is mozogsz, ha sikeres vagy, semmi mást nem kell tenned, mint tartani arról egy előadást azoknak a fiataloknak, akik most ezt tanulják. Keresd meg a volt középiskoládat, ajánld fel a lehetőséget, hogy ilyesmikről mesélj. Nemcsak a gyerekeknek, de a szüleiknek is. Voltam én már virtuális „szülői értekezleten”, amikor a szülőknek az informatikusok lehetőségeiről meséltem. Féltették a középiskolás gyermekeiket, csupa szörnyűséget hallottak a multikról, meg arról, milyen rohanás, nehéz ez a szakterület, merre is tanuljon tovább az a gyerek… Vagy keressen rögtön munkát érettségi, szakmaszerzés után? Mesélj nekik arról, milyen egy nagyvárosi irodaházban az élet, milyen a home office, milyen a kékgalléros munka egy nagy gyárban, egy kis üzemben. Milyen egy multiban dolgozni, milyen egy kkv-nál. Mesélj arról, milyen a jó főnök, hogy tudjanak majd válaszolni az állásinterjún arra a kérdésre, hogy mit várnak el ők a munkáltatótól. Utána nézz ki egy „elmaradott” régiót, ezen a sikereden felbuzdulva már egy idegen iskolaigazgatónak is felajánlhatod ugyanezt. Hol és mivel képezed magad a szakmádban? Milyen szakmai anyagokat olvasol? Vezetnél havi egyszer online szakkört a szakterületedre gyerekeknek? Tanítanál szakmai angolt nekik? Biztos vagyok benne, hogy rengeteg olyasmit tudsz, aminek ők hasznát veszik. Nemcsak tárgyi tudás, de ismeretanyag a szakmai kapcsolatépítésre. Milyen lehetőségük van ebben a szakmában, ha angolul vagy ha németül beszélnek, milyen, ha még tudnak dolgokat. Ha a diszkriminációról és az etikus munkáltatásról szeretnél beszélni nekik, az is kell! Ha HR-es vagy, mesélj arról, mit tesztek a munkavállalóitokért, milyen megfontolásokkal alakítjátok ki a munkakörnyezetet. Ha középiskolásoknak egy nagyvállalat szervezeti egységeit bemutatod úgy, hogy abba majd magukat is beleképzelhessék, sokat tettél értük. Minél több mindent „látnak”, annál nagyobb az esélyük. És a szüleiknek is, mert el fogják mesélni, mit hallottak tőled. Van heti 3 órád ilyesmire? (két óra felkészülés, egy óra előadás) Nagy csapda egy ilyen előadás összerakásában, hogy nem fognak kérdezni, előre sem. Mert a kérdés feltevéséhez is kell némi ismeret. Nyugodtan kezdheted nekik az alapoktól, ami számodra triviális, az nekik újdonság, amiről még sosem hallottak mástól. Persze, unalmas tankönyvekben talán vázlatpontokban felsorolták a gimiben, hogy milyen vállalati szervezeti egységek léteznek, de sokkal nagyobb buli, ha arról hallanak, milyen egy mátrixszervezetben élni, ahol az eltérő időzónák miatt este 9-kor van conf call, de délelőtt 11-kor mászol ki az ágyból munkanapokon is… Ha cégtulajdonos vagy, még inkább fontos számodra, hogy elmondd: nálad jó dolgozni, mert… terjedjen a jógyakorlat, tudják meg, hogy a vezető nem egyenlő a rosszindulatú főnökkel, ezzel előkészíted azt, hogy mentálisan is készen álljanak a karrierre (erről a mentális felkészültségről még írok majd később). Ezt egy általad szervezett webinaron elmondhatod az „elmaradott” régiókban lévő kis cégeinek tulajdonosainak is – így kapnak ők lelkes munkavállalókat, akik nemcsak azért fognak dolgozni, mert kell a pénz, hanem azért is, mert további értelmet is látnak abban, amit csinálnak. Ez az, ami a kitörést elhozhatja – lassan, de mindenkinek. -------------- Tudom, hogy esetleg most konkrét tippeket vártál arra, hogy te magad hogyan törhetsz ki egy rossz helyzetből, rossz állásból. Miután sokan kerestek már ezzel, van egy általános „akciótervem”, nemsokára azt is bemutatom itt a blogon. # # # Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg! Egyetértesz? Vitakoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented! Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vezetőként nézd meg a vezetői portfólióban rejlő lehetőségeket! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam! # # #