Mit lehet megtudni egy önéletrajzból?

2 hete a HVG online toborzás konferenciáján jártam, és egy dolog nemcsak hogy meglepett, hanem egyenesen sokkolt! Volt egy workshop ugyanis, ahol kb. 50-en voltunk, mind toborzással foglalkozó szakemberek, és ahol a témavezető 5 fős csopo

2 hete a HVG online toborzás konferenciáján jártam, és egy dolog nemcsak hogy meglepett, hanem egyenesen sokkolt! Volt egy workshop ugyanis, ahol kb. 50-en voltunk, mind toborzással foglalkozó szakemberek, és ahol a témavezető 5 fős csoportokra osztotta az egész gárdát, majd mindegyik csoport kapott 4 önéletrajzot. A feladat az volt, hogy kizárólag a 4 önéletrajz alapján meg kellett tippelni, hogy ki a legalkalmasabb jelölt?

A meglepetésem akkor kezdődött, amikor a témavezető elkezdte egy táblára felírni – a többség bemondása alapján -, hogy mik a fő szempontjai az önéletrajzok kiválogatásának. Eddig is tudtam, hogy a többség olyan dolgok alapján válogat az önéletrajzok között, amelyeknek nem sok közük van szegény pályázók valódi teljesítőképességéhez, de az itt látottak alaposan megleptek! Főleg, hogy kivétel nélkül toborzási szakemberek voltak jelen, és ha ők ennyire mellélőnek, akkor mit várunk azoktól, akik nem hivatásszerűen végzik a toborzás-kiválasztást?

Mit írt fel a témavezető a táblára?

Nézzük sorjában…

Az első számú kiválasztási szempont a fotó!

Na, ettől kaptam sokkot! Ha valami, aminek nem sok köze van egy pályázó teljesítőképességéhez, az pont a fotója, kivéve ha:

• színészeket,
• fotómodelleket,
• hostesseket,
• műsorvezetőt

és ki tudja még milyen olyan munkakörbe keresünk embert, ahol bizony számít a megjelenés. Ezekben a szakmákban van is kultúrája a “normális” fotó elkészítésének, mint fotós férj, tudnék róla mesélni…

Viszont egy átlagos munkavállaló nagy eséllyel saját maga csinálja az önéletrajz fotót, továbbá jó eséllyel mobillal, így sokat ne várjunk tőle. Nagyjából a pályázók 90%-a jobban néz ki élőben, mint a fotóján. Sőt, a minap zártam le egy operatív vezető kiválasztást, ahol nyugodtan mondhatom, az egyik legrosszabb fotóval rendelkező cv gazdája nyerte meg az állást, ráadásul toronymagasan (170 jelölt közül!). Egy magasan kvalifikált hölgyről van szó, aki már több komoly vállalat gazdasági és vezérigazgatója is volt, nem egyet szinte a csődből húzott ki, mégis a cv-ben lévő fotójáról inkább ne beszéljünk.

A workshopon lévő toborzási szakemberek 98%-a szerintem még egy interjúra sem tartotta volna érdemesnek a fotója alapján!

A második szempont az önéletrajz struktúrája, formája, stílusa!

Az előző pont folytatása, stíluselemzés! Egy évben több ezer önéletrajz megy át a kezem alatt, és kb. évente egyszer fordul elő, hogy találok egy jól struktúrált, jó stílusú, nagyon szép összképpel, ehhez illő fotóval rendelkező önéletrajzot, és élőben a gazdája pontosan azt hozza, amit az önéletrajz sugall. Mint pl.amilyeneket itt láthatsz. Tehát nem állítom, hogy lehetetlen, de1 ezreléket sem éri el azoknak az aránya, akiket korrektül meg lehet ítélni az önéletrajzából. És még egy fontos információ, én szinte kizárólag diplomás, nyelveket beszélő pályázókkal foglalkozom!

Durva?

Az!

Pedig tőlük elvileg elvárható lenne, hogy jó fotót, és jó stílusú, struktúrált önéletrajzot készítsenek. Igen, elvárható Nyugat-Európában, de nem Magyarországon.

Ízlésficam?

Mivel feleségem révén elég jól belelátok pont egy vizuális művészeti világba, ezért hiába tűnik elsőre szélsőségesnek, kijelenthetem, hogy Magyarországon az emberek nagy részének sem esztétikai, sem stílusérzéke nincs, ellenben rengeteg tehetséges, kiemelkedő teljesítményű munkavállalóval rendelkezünk!

Miért nincs stílusérzéke az emberek nagy részének?

A stílusérzék ugyan van, akinél az alapfelszereltség részét képezi, de valójában tanulható, sőt, a kultúrális műveltséggel jön, amihez pedig erős középosztály kell, akiknek van pénzük és idejük a kultúrálódással foglalkozni, és van pénzük, idejük, de legfőképpen igényük a saját stílusuk kialakításához. Ez ügyben mi még itthon óriási lemaradásban vagyunk Nyugat-Európához képest, mert ha valamit a szocializmus kiírtott, hát többek között ez volt.

Fotós feleségem révén már tudom, hogyan áll össze egy professzionális portré kép (előtte bizony én is dilettáns voltam hozzá), ő pedig a mesterétől tanulta, aki 40 évet élt és fotózott Hollywoodban, mert itthon még a legnagyobb nevű fotósaink jó része sem tud rendes portrét fotózni!

Mit várunk el akkor az átlagemberektől?

Hát azt, hogy a vidéki esküvőn lazán kifizetik és elégedettek a vágatlan videóval, amelyen röpke 5 percig teljes sötétség van, mert a menyasszonytánc közben a kameraman valaki háta mögött állt, és sem a szülők, sem az ifjú pár nem bugrisok voltak, hanem mérnök, pszichológus, orvos, közgazdász, adott település krémje!

E cikkem célja nem őket kritizálni, hanem csak rávilágítani arra, hogy mennyire szörnyű ostobaság ilyen viszonyok közepette az önéletrajzok és fotók stílusa, vizuális és szerkesztési minősége alapján bármilyen következtetést is levonni az illető munkabeli teljesítményére, alkalmasságára!

Arról nem is beszélve, hogy a háeresek sem írnak semmivel sem jobb önéletrajzot, mint a többi pályázó!