Elismerésre márpedig mindenkinek igénye van

Folytattuk a legutóbb elkezdett önismereti/emberismereti tesztet, folyamatot, így most már tisztában vagyunk mind a négy betűnkkel, vagyis azzal, hogy melyik személyiségtípushoz tartozunk (az MBTI/GPOP alapján). Felrajzoltuk a csoport tér

Folytattuk a legutóbb elkezdett önismereti/emberismereti tesztet, folyamatot, így most már tisztában vagyunk mind a négy betűnkkel, vagyis azzal, hogy melyik személyiségtípushoz tartozunk (az MBTI/GPOP alapján). Felrajzoltuk a csoport térképét is, miközben azzal szembesültünk, hogy milyen jó, hogy ennyire mások vagyunk, a képzés folyamán mégis remekül tudunk együttműködni, bármilyen variációban osztanak össze bennünket.

A munkavállalói igények változása, amelyről az utóbbi időszakban cikkek tömege szólt, főleg a fiatalabb (Y, Z) generációk kapcsán, hogy mekkora igény van a visszajelzésre, - egy csoportos feladat során - egyértelműen kiderült.

Nyilván nem reprezentatívan, mégis elég nyilvánvalóan kifejeződött, (csoportunk pedig korra és iparágak tekinetében is igen differenciált), hogy igenis minden munkavállaló igényli a visszajelzést, a megerősítést, ne adj isten elismerést, tartozzon bármelyik generációhoz. És itt nem arról van szó, hogy az érzékeny lelkületű dolgozónak állandó buksi simogatásra lenne szüksége, de a valódi teljesítményt illik észrevenni.

Az már éppen a személyiségtípusok mentén eltérő, hogy ki, milyen formában szereti leginkább kapni az elismerést: az mennyire legyen nyilvános, mennyiben szóljon anyagi ösztönzőkről, milyen gyakran van rá szükség, kitől várja az ember. Mindez különbözött, amikor össze kellett szednünk a tényezőket, azonban abban mindannyian egyetértettünk, mindenkinek szüksége van rá, hiszen ha a dolgozó nem kap időnként elismerést, akkor elveszíti a motivációját, és sokkal kevésbé lelkesen dolgozik tovább addig, míg az útjába nem kerül (vagy éppen keres...) egy másik lehetőség, ahol jobban megbecsülik a munkáját.