Nem egyformán dolgozunk, és ez a szerencse

Nem újdonság, hogy egy csapat, egy munkahelyi közösség akkor hatékony, ha sokféle ember dolgozik benne. Hiszen nagyon leegszerűsítve is kell valaki, akinél megszületnek a kreatív ötletek akár egy probléma megoldásáról, akár egy új

Nem újdonság, hogy egy csapat, egy munkahelyi közösség akkor hatékony, ha sokféle ember dolgozik benne. Hiszen nagyon leegszerűsítve is kell valaki, akinél megszületnek a kreatív ötletek akár egy probléma megoldásáról, akár egy új termékről van szó, vagyis kell, hogy legyen valaki, aki szárnyal, de olyanra is szükség van, aki két lábbal áll a földön, és látja a megvalósíthatóság gyakorlati oldalát, sőt hajlandó végig is vinni a folyamatot, miközben a másik nem szívesen törődik a földhözragadt részletekkel.

Ezt gyakran elméletben tudjuk, de a gyakorlatban nem biztos, hogy tudatosan kellő figyelmet fordítunk arra, hogy a másik nem azért viselkedik így vagy úgy, mert éppen az agyunkra akar menni, hanem egyszerűen másként működik, más a munkamódszere, másban jó.

Egy újabb fontos tapasztalattal gazdagodtunk a business coach képzés folyamán, méghozzá azzal, hogy bár fel lehet állítani típusokat, és alapvetően hasznos, ha tisztában vagyunk az erősségeinkkel és gyengeségeinkkel, sőt a többiekével is, mert akkor sokkal tudatosabban tudunk közlekedni az emberi kapcsolatokban, skatulyázni mégsem szabad.

Biztosan sokatoknak van tapasztalata Myers-Briggs személyiségtesztekről és típusokról (MBTI/GPOP), őszintén bevallom, hogy én még nem találkoztam korábban velük, és érdekes élmény volt "tipizálódni", aminek ráadásul még nincs is vége, hiszen a következő órán is folytatjuk a megkezdett gyakorlatokat. Az mondjuk nem jelentett meglepetést számomra, hogy inkább introvertált személyiség vagyok, akinek ezen a preferenciáján azonban már számos alkalommal túl kellett lépnie, éppen a szakmája miatt. Egy újságíró azért mégsem lehet kifejezetten visszahúzódó. Vagyis muszáj volt erősítenem a "másik kezemet", kilépve a komfortzónámból, hogy ezt a szakmát űzhessem.

Az még érdekesebb volt, hogy a képzésen folytatott gyakorlatok során, amelyeket Vásárhelyi Judit ACC senior executive coach és tréner tartott nekünk, különböző felosztásban kellett dolgoznunk a rólunk kiderült személyiségtípusok szerint. Nagyon érdekes volt látni, hogy mennyire másként működünk, mennyire másként fogunk hozzá egy feladathoz, mennyire másként zajlik a munka menete. Ki, mire koncetrál, mennyire hangos, mit lát fontosnak a folyamatban. Ráadásul egyik variáció sem rosszabb a másiknál, mindegyik egyformán értékes. Csak egyszerűen más. Ezt kell észben tartani a való életben zajló közös munka során is.

Érdekes adalék, hogy nemrég hallottam egy történetet az Egyesült Államokból, ahol ezen tesztek alapján egy-egy állattal feleltetik meg a dolgozókat, és az irodában kint van az állat képe, illetve a négybetűs mozaikszó, ami leírja az ott dologzó személyiségét, hogy aki belép, és kapcsolatba kerül vele, az rögtön tudja, hogy kivel áll szemben. Hogy ez jó-e?

Mit gondoltok?