Stresszhelyzetek - amikor nem a relaxáció a megoldás

Mit tehetünk, ami hosszútávon hatásosabb, mint ha csak a nap végén relaxálnánk egyet?

Gyakran halljuk, hogy a munkahelyi stressz ellen a leghatásosabb, ha relaxálunk, vagy jógázunk, vagy elmegyünk sétálni, esetleg testedzéssel vezetjük le a feszültséget. Nem kétlem, hogy ezek a tevékenységek jó hatással vannak bárkire, de önmagukban nem oldják meg a problémát! Vannak olyan stresszhelyzetek, amikor a gondolkodásunk megváltoztatása sokkal jobb eredményt hoz, mintha rendszeresen az egész napot végig stresszeljük, és utána valamivel “lelazulunk”.

Az alábbi helyzetekben közös, hogy azért okoznak stresszt, mert félelmeink által vezérelve irreális célokat kergetünk, és közben érezzük, hogy a kudarc elkerülhetetlen.

• Nagyon sok a feladat, amit határidőre el kéne végezni. Szeretnék mindent megcsinálni, határidőre, és jól. Ez akkor okoz nagy stresszt, ha nem veszem észre, hogy a feladatmennyiség annyira sok, hogy mindennel végezni teljesíthetetlen (irreális a célom), és azt gondolom, másnak menne, csak nekem nem, mert nem vagyok alkalmas a munkára.
• Kaptam egy feladatot, amit nem tudok megcsinálni, pedig tudnom kéne. Aki ezen stresszel, az nem tudja elfogadni, hogy ő van, amit nem tud. Pedig ha belegondolunk, elég valószínű, hogy nem tudhatunk mindent, ahogy mások se, és ezt nem szégyen bevallani és segítséget kérni.
• Sok a munka, de sok az otthoni teendő is, ott vannak a gyerekek, a háztartás, a felújítás, a szülők… mindenhol meg kéne felelni, de egyszerre nem megy… Itt megint van egy irreális cél: minden helyzetben, mindenkinek megfelelni, tökéletesen teljesíteni. Mert ha nem, akkor kiderül, hogy rossz vagyok a munkámban, rossz anya/feleség stb. vagyok.
• Új technológia, folyamat vagy módszer kerül bevezetésre, megváltozik a napi rutin. Ez általában mindenkinek okoz némi stresszt, mert akadályozva érezzük magunkat, hogy a jól megszokott, kényelmes, automatikussá vált módon működjünk, és extra erőfeszítéseket kell tennünk, amíg az új rendszert nem szokjuk meg. Irreális azt várni, hogy rögtön ugyanolyan hatékonysággal dolgozzunk az új módszer szerint, mint a régi, jól bevált módon.

A fenti helyzetekben közös, hogy az önmagunkról alkotott negatív hiedelmek állnak a háttérben, és ezek arra sarkallnak minket, hogy olyan teljesítendő célokat tűzzünk ki, amelyek vagy nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem teljesíthetőek. Ettől pedig automatikusan szorongani kezdünk, hiszen a valószínű kudarc lebeg a szemünk előtt. A megoldás ilyen esetekben, ha a nekünk rendszeresen stresszt okozó helyzetekkel kapcsolatban elgondolkodunk az alábbi kérdéseken:

• mi az a negatív gondolat, félelem, ami a stresszt okozó helyzet kapcsán születik bennem? Mivel tudnám ezeket megcáfolni?
• mi az a cél, vagy célok, amiket szeretnék teljesíteni? Ezek reálisak, teljesíthetők-e, nem mondanak-e ellent egymásnak?
• mi lenne az a cél, ami reálisan megvalósítható az adott időkeretek között, a jelenlegi képességeim kihasználásával?
• mi az, amit el kell engednem, mert hiába ragaszkodom hozzá, nem reális a teljesülése?

Az adott helyzetek kezelésén túl, nagyon fontos szerepe van a stressz csökkentésében a pozitív önképnek, a reális önértékelésnek. Ha ezen a téren nem állunk jól, áldozzunk időt és energiát az önismeretre, mert hosszútávon többet segít, mint bármilyen relaxációs technika.