Fókusz: az egyik leginkább alábecsült vezetői készség

Egy holland kollégám nyugdíj előtti búcsúbeszédében egy szót emelt ki a sikere titkának: fókusz. Régi mániám ez a téma, mert kritikusan alábecsült vezetői készségnek tartom.

Daniel Goleman, az érzelmi intelligencia atyja egész könyvet szentelt ennek a témának Focus: The Hidden Driver of Excellence címmel. Néhány alapelv a könyvből, amelyekből sokat profitálhatunk:

• A fókusz olyan, mint egy izom: ha jól használod, növekszik, ha nem, elsorvad. Csúcsteljesítők, legyen sportról, üzletről vagy művészeti tevékenységről szó, úgynevezett „okos taktikákat” (smart practises) használnak a fókusz növelésére, mint pl. a mindfulness (tudatos jelenlét) technika, a fókuszált felkészülés, a vizualizáció, a pozitív emóciók tudatos generálása, vagy a negatív belső beszéd kontrollja.

• A fókusznak 3 formája van. A sikeres vezető mindhármat gyakorolja munkájában:
1. Befelé irányuló: figyelemirányítás, belső beszéd kontrollja
2. Mások felé irányuló: empátia
3. Külső: tágabb összefüggések, minták felismerése

• Nem csupán a gyakorlás mennyisége, a sokat idézett és vitatott 10000 órás mennyiság, amely egy készség mesteri szintű elsajátításához szükséges, hanem inkább a gyakorlás minősége a fontos: fókuszált gyakorlás, a visszajelzések gyors beépítése és a segítők igénybe vétele a fejlődéshez.

• Nem mások fecsegése az, amely leginkább elveszi a fókuszt, hanem az elménkben zajló folyamatos belső beszéd. Ha ezt belül kontrollálod, kívül is nyerni fogsz.

• Az elménk az idő 50%-ban szabadon vándorol, nem fókuszál semmire, ami azonban nem feltétlenül haszontalan dolog. Edward de Bono-tól tudjuk, hogy ekkor tudatalattink szintetizálja a beérkezett impulzusokat, információkat. Ezekből gyakran kreatív ötletek, váratlan belátások és jövőbeli szcenáriók születnek. Ez a „nyitott éberség” (open awareness) állapot a magyarázat az újszerű ötletekre, amelyek gyakran zuhanyzás, futás vagy vezetés közben jönnek, amikor tudatunk nem hátráltatja tudatalattink munkáját. Sok éve egy zen mestertől tanultam, hogy gyermekeinket érdemes hagyni elbambulni, elrévülni, nem "kirángatni" őket ebből az állapotból, ekkor ugyanis különösen mélyen élik át azt a pillanatot.

• A figyelmi fáradtság gyógyszere ugyanaz, mint a fizikai fáradtságé: pihen(tet)ni. Ez nem azt jelenti, hogy agytalanul szörfözünk a neten, hanem azt, hogy teljes figyelemmel belemerülünk egy más jellegű tevékenységbe, mint pl. az olvasás, játék a gyermekünkkel, vagy egy rég nem hallott barátunk történetének meghallgatása.

Saját magamon, és velünk dolgozó vezetőkön is tapasztalatom, hogy a fókuszt az operatív, mindennapi munkánkban folyamatosan meg vagy újra kell teremtenünk. Emellett, érdemes elménk általános fókuszálási képességét is növelni például a mindfulness technika segítségével. A mindfulness módszerrel szerzett saját tapasztalataimról hamarosan bővebben írok.

Végül, a könyv záró, holisztikus gondolata az, hogy a fókuszt végső soron nem csak egyéni törekvéseink elérése érdekében kell megteremtenünk életünkben, hanem azért is, hogy azt a 60-80 évet, ami adatik ebben az életben, tágabb világunk sürgető problémáinak megoldására is tudjuk fordítani.