Irracionális hiedelmek - Miként frusztráljuk önmagunkat?
Legnagyobb ellenségünk – gyakran – éppen önmagunk vagyunk. Egyik „legzseniálisabb módszerünk" erre az ún. irracionális hiedelmek, amelyek leírása a méltatlanul kevéssé ismert pszichológus, Albert Ellis nevéhez fűződik.
Ez a rendkívüli figura 92 éves korában 2007-ben távozott közülünk. Már 19 éves korában is egy vérbeli viselkedésterapeuta gondolkodásmódjának jeleit mutatta: kényszerítette magát, hogy egy hónap leforgása alatt száz nővel kezdeményezzen beszélgetést a bronxi Botanikus Kertben. Egyetlen randevút sem kapott, azonban Ellis beszámolt arról, hogy semlegessé vált a visszautasítástól való félelemmel szemben.
Ellis az irracionális hiedelmek 4 csoportját különbözteti meg:
1. Dogmatikus követelések:
- Mindenkinek szeretni és értékelni kell minket a környezetünkben.
- Bizonyos feladatokat meg kell tudnunk oldanunk, a fontos helyzetekben helyt kell állnunk.
- Az embereknek rendesen és tisztelettudóan kell velünk bánni, mert ha nem, akkor megvetendőek.
2. Szörnyülködés (catastrophising):
- Rettenetes, ha egy bizonyos nem kívánatos dolog bekövetkezik, vagy egy kívánatos dolog nem következik be.
- Van helyes, tökéletes megoldás a problémákra, és szörnyű, ha ezt nem találjuk meg.
3. Alacsony frusztráció tűrés (LFT - Low Frustration Tolerance):
- Bizonyos emberekre, dolgokra szükségünk van, és nem tudunk élni, boldogulni nélkülük.
4. Kategorizálás, hasonlítgatás:
- Ha nem vagyunk tökéletesen kompetensek, és nem érjük el a fontos célokat, akkor értéktelenek vagyunk.
És miként is működnek ellenünk ezek a hiedelmek? Ennek magyarázatára alkotta meg Ellis az egyszerű ABC modellt.
A: aktiváló esemény (activating event)
B: irracionális hiedelem (belief)
C: negatív érzelmi következmény (consequence)
Példa: Épp most jövünk ki egy sikertelen prezentációról, ahol a hallgatóság nem fogadta el javaslatunkat (A). Szörnyűen lehangoltak és feldúltak vagyunk (C). Miért? Úgy gondoltuk, hogy ennek a prezinek sikerülnie kell, és nem viselnénk el, ha mégsem (B).
A kulcs, amelyet stressz menedzsment képzések során nem tudunk eleget hangsúlyozni és gyakorolni a vezetőkkel vagy éppen értékesítőkkel: saját magunk, pontosabban saját hiedelmeink (és nem mások vagy a maguk az események) okozzák érzelmeinket.
És mi lehet a kiút? Ez a D: dispute, az irracionális hiedelem vitatása és racionálissá alakítása, amely így nem okoz extrém erős érzéseket, hanem csupán enyhébbeket. Pl. „Ennek a prezinek jól kell sikerülnie” helyett „(Nagyon) szeretném, ha ez a prezi jól sikerülne.” Ha nem sikerül, az első esetében a kiváltott érzelem a fenti lehangoltság, feldúltság, a második esetben csupán kellemetlen érzés, csalódás. Látszólag nincs is különbség, valójában igen jelentős. Két fontos ok miatt érdemes átalakítanunk magunkban az irracionális hiedelmeket racionálissá:
1. Ha folyamatosan extrém erős érzéseket élünk át, feleslegesen túlterheljük magunkat érzelmileg, ezen felül, bénítóan hat ránk egy kihívás teljesítése közben.
2. A fent leírt irracionális hiedelmekre nincs is objektív bizonyíték. Mindegyikre igaz, hogy csak mi magunk állítjuk őket, általában szüleink vagy életünk korábbi periódusainak jelentős szereplői által használt mondatok hatására.
Szóval, ha sikerül elcsípnünk egy makacs irracionális hiedelmet, a következőkkel szerelhetjük le: „Ki mondja?” avagy „És akkor mi van?” Próbáljátok ki, működik.
Horváth Gábor
Közel 20 éves tapasztalat a vezetőfejlesztés, a coaching és a pszichológia területén multinacionális környezetben. Sportolok, gyereket nevelek, podcastolok, ápolom a kapcsolataimat, meditálok és közben kicsit mindennap hozzáadok valami pozitívat a környezetemhez.
