Egy építőipari felmérés margójára

Emlékeim szerint 2007-ben készült egy felmérés, mely szerint átlagosan 65 munkanapba telik, mire egy középfokú végzettségű dolgozó munkába állítása megtörténik. A 65 munkanap az álláshirdetés feladásától számítandó. A HR Portál oldalain most azt olvasom, hogy az egyik építőanyag-gyártó cég friss felmérése szerint 53 nap, mire egy építőipari szakember nekifog egy szakmunka elvégzésének. Na, de mi köze ennek a vállalati életbiztosításokhoz? Nézzük meg!
Ha 53 napot várni kell egy szakemberre, az azt is jelenti, hogy 53 napig senki nem végzi el azt a munkát. Jelenti azt is, hogy 53 napig nem termeli meg senki azt a bevételt a kivitelezőnek.
53 napi bevétel hiányzik – ha egy évben csak egy ilyen 53 napos várakozást kell leküzdenie.
Mennyi bevételt termelhet egy építőipari szakmunkás a munkaadójának – ezt igazából megbecsülni sem merem. Valamivel mégis szeretnék számolni, ezért abból indulok ki, hogy egy építőipari szakmunkás a bérköltségének a dupláját (200 százalékát) termeli meg a munkaadójának árbevételben. Azaz, ha egy építőipari szakmunkás havi bruttó bérköltsége (bruttó bér + szochó) mondjuk 800.000 forint, akkor a munkaadója kb. nettó 1.600.000 forintot számláz a munkája után. 53 nap kiesés az több, mint kéthavi összeg (figyelem, csak a munkanapokkal számolok!), körülbelül 3,5 millió forint ki nem számlázott bevételt jelent a munkaadónak.
Azt gondolom, hogy az építőiparban nagy jelentősége van a munkavédelemnek. Merthogy balesetveszélyes a terület, gondoljunk csak az állványzaton végzett munkára, a daruzásra, a különféle vegyi anyagokra, stb., nem ragozom, mindenki érti.
Egy ilyen szegmensben nagy jelentősége van a balesetbiztosításoknak, több szempontból is.
Először is, más személy (a helyszínen dolgozó más alvállalkozó) hibájából is érhet baleset egy szakembert, és akkor a táppénz miatti jövedelemkiesést érdemes pótolni valamivel. Ha kórházi ellátásra is sor kerül, arra napidíjat fizethet a biztosító. Olyan dolog nyilván nincs is, hogy a munkavédelemmel valami nem volt rendben, de egy súlyosabb balesetnél a biztosító százezres vagy akár milliós nagyságrendben fizet a sérült dolgozónak, ami állítólag csökkenti a pereskedési hajlamot akár a dolgozó részéről, akár – tragédia esetén – az örökösök részéről. Ez pedig jó hatással lehet a cégtulajdonos(ok) nyugodt, egészéges alvására...
De a dolgozó akkor is kaphat szolgáltatást a biztosítótól, ha járóbeteg ellátásra kell időpontot szereznie, vagy súlyos betegsége alakul ki.
Mondhatjuk azt, hogy a dolgozó egy ilyen biztosítástól jelentős védelmet kap, a biztosító „fogja a kezét”, ha baj van.
Ha fentieket sikerül a dolgozóknak úgy kommunikálni, hogy megértsék a gondoskodás jelentőségét, akkor jelentős mértékben növekedhet a dolgozó elkötelezettsége a munkáltatója iránt.
…és akkor – visszautalva a bevezetőre – talán nem kell évente több esetben 53 napnyi bevételkieséssel számolni a munkáltatónak sem.
A munkaerő megtartásának természetesen nem az élet- és balesetbiztosítás a legfontosabb eszköze. Ugyanakkor a juttatási csomag egyre lényegesebb és egyre gyakoribb elemét képezik a biztosítások.
Jöjjön még a „bottom line”, azaz mekkora költséggel működik egy ilyen biztosítás?
Tegyük fel, hogy a munkaadó cég 50 fő alatti létszámmal működik, feladataik, beosztásuk alapján több csoportra oszthatók a dolgozók és a tulajdonos egy jelentősebb összegű biztosítást köt saját magára is. Ebben az esetben átlagosan havi 10.000 forint/fő díjért működhetnek egészen kiváló biztosítások. Ez éves szinten 120.000 forint/fő költséget jelent. Ami segít elkerülni 3,5 milliós bevételkiesést. Tíz szaki esetén 1,2 milliós költség segít elkerülni 35 milliós bevételkiesést.
Ennyi köze van az építőipari felmérésnek a csoportos életbiztosításokhoz…
Ha szívesen vennél egy online vagy személyes konzultációt a vállalati csoportos élet- és balesetbiztosításokkal kapcsolatban, írj nekem a LinkedInen!
Az írásomban említett építőipari felmérésről szóló HR Portál cikk itt érhető el: