Hogyan bírjuk ki tavaszig?

A nyugati tudósok a félelemről és a keleti bölcsek az elfogadásról.

Valószínűleg sosem volt még olyan év, aminek a végét ennyire vártuk volna. Valószínűleg sosem sóvárogtuk még ennyire a téli napfordulót, amikor a növekvő sötétség átfordul a világosság erősödésébe és sosem akartuk ennyire erősen és ennyire sokan azt gondolni, hogy most már túl vagyunk a nehezén.

Belefásultunk a félelembe. Nem csoda.

A járvány idején átélt bizonytalanságunk fő oka nem csupán az ismeretlentől való irracionális és körvonalak nélküli félelem, hanem a konkrét, egzisztenciális, egészségünket és biztonságunkat jelentő fenyegetés is. A viselkedéstudományok megfigyelései szerint a félelem és fenyegetés az egyéni tapasztalatban a negatív stressz-élményekkel kapcsolódik össze. Az olyan negatív vagy akár fenyegető események, amelyek ismert vagy előre bejósolható kimenetelűek, könnyebben elviselhetőek, mint azok, amelyeknek kimenetelére nincs semmilyen befolyásunk. A pandémia keltette félelem és szorongás sajátossága, hogy a konkrét tárgy nehezen azonosítható és hiányzik a kontroll lehetősége, ezért sokan tehetetlenséget és dühöt is éreznek, és az így keletkező frusztráció akár agresszivitást is kiválthat.

A többség azonban előbb-utóbb belefáradt a helyzetbe. A bezártság, a szabad cselekvés hosszú ideig tartó korlátozása, vagyis a befolyásolhatatlannak érzékelt események elszenvedése elvezethetnek a tanult tehetetlenség állapotához is. Seligman híres kísérletében a kutyák gyorsan megtanulták, hogyan meneküljenek el a ketrec biztonságos részébe, ha enyhe áramütés érte őket a padlóból, de azok az állatok, amelyek előtte olyan ketrecben éltek, ahol nem volt menekvés, meg sem próbáltak menekülni, beletörődtek sorsukba.

A szociológusok a félelmet társadalmi jelenségként szemlélik és azt állítják, tudatosan vagyunk a félelemhez szoktatva.

Glassner az amerikai társadalmat a félelem társadalmának nevezi: a politika, a média és a kereskedelmi marketing egyaránt épít a félelem vezérelte ösztön-cselekvésre, akár vásárlásról, akár szavazatszerzésről van szó.

A pandémia okozta biztonságérzet-krízis, azaz az a helyzet, amikor kész kategóriáink és mintázataink nem működnek, úgy is szemlélhető, mint a változásra való felkészületlenség, azaz a tudatos jelenlét, a mindfulness hiánya. 

Karl Weick vizsgálataiban úgy találta, hogy a nyugati ember felfogása túlságosan ragaszkodik a rend és kiszámíthatóság képzetéhez.

Ezzel szemben, Weick szerint, ha a keleti beállítódásnak inkább megfelelően képesek vagyunk elfogadni a tőlünk függetlenül zajló, szüntelen változást, és tisztában vagyunk azzal, hogy a megéléseinknek valójában a változáshoz kapcsolódó érzelmi viszonyunk a kulcsa, akkor kevesebb veszteséget, bizonytalanságot és félelmet is élünk majd meg.

 

Tanulmányom a bizonytalanságról és a pandémiáról teljes terjedelmében elolvasható itt.

Mihalik Judit

Fotó: Fortepan, Vass Dániel. Köszönettel.