Nagyon nincs rendben.

Avagy: mit is érünk a világban?

„Nem engedhetem meg magamnak, hogy tanítsak.”

Ezt kellett válaszolnom több felkérésre is mostanában. Az egyetemek már szervezik az őszi szemesztert, ilyenkor keresik meg az oktatókat. Az oktatói óradíjam nyilvánvalóan töredéke annak, amit szakértőként vagy üzleti coach-ként keresek, de eddig - költséges hobbiként ugyan - mindig benne volt a portfolióban az oktatás is. Hiszen ezért szereztem tudományos fokozatot és mert valamiféle missziónak is tartottam, hogy elkezdjem átadni azt, ami harminc év alatt összegyűlt. És mert fiatal elmékre hatással lenni élvezet. (Mostanában, köszönhetően a világtól teljesen lemaradt közoktatásnak, sok szabad hely van azokban a fejekben...) És mert olyan éltető, amikor több év után kapsz egy emailt egy volt hallgatótól, aki eljutott valameddig a karrierjében, és megírja neked, hogy ez nem lenne, ha te nem indítod el ezen az úton.

A minap azonban szembesültem azzal, hogy az asztalosom röpke másfél óra után legombolt rólam annyit, mint amennyit nyolc hallgató szakdolgozati témavezetéséért fizet egy magyar egyetem. Vagy amennyit kétszáz, 4-5 oldalas vizsga-esszé javításáért számlázhatsz (bruttó 250 Ft/db), amihez témát, irodalomjegyzéket adtál, több körben visszaküldted, írásban véleményezted, mindezt angolul.

A dolog egyfelől rendben van, a kapitalizmus szabályai szerint: a kereslet-kínálat szabja meg az árat. Rendben van, mert fontos a jó mestert megbecsülni, és fontos, hogy aki kemény fizikai munkát végez, aki a nem végtelen erőforrásait teszi bele, azt fizessük meg. Mert a fizikai erő, ha minden nap égetik: elfogy. A szellemi kapacitás, ha minden nap próbára teszik: gyarapodik. A fizikai és szellemi munka energiája tehát ellentétes természetű. Az egyik a fosszilis, a másik a megújuló.

Másfelől azonban, ez azért így nagyon nincs rendben mégse.

Az nagyon nincs rendben, hogy csak az legyen ma Magyarországon egyetemi tanár, aki Rothschild-unoka, vagy az, akinek nincs más választása, vagy az, aki jól tűri az apostoli szegénységet.

Rám egyik se igaz, és mostanában sok nálam az asztalosmunka.

A szerző honlapja: Mihalik Judit