”Az ügyfél nem hagyja a küszöbön kívül a sorskönyvét”

Márton Mónika az egyik legismertebb business coach hazánkban, aki a tranzakcióanalízis coachingban való alkalmazását mutatta be a legutóbbi Morning Coachingon. Rendhagyó módon azonban hadd kezdjem az interjúnk végével, amikor is feltett
Márton Mónika az egyik legismertebb business coach hazánkban, aki a tranzakcióanalízis coachingban való alkalmazását mutatta be a legutóbbi Morning Coachingon. Rendhagyó módon azonban hadd kezdjem az interjúnk végével, amikor is feltettem a kérdést, hogyan találkozott a módszerrel. Mert aztán úgy alakult, hogy a beszélgetésünk vége a cikk eleje lett, így került méltó helyére…
- 26 évesen nehéz élethelyzetbe kerültem, ami identitás krízist is jelentett számomra. Akkor még nem tudtam segítséget kérni, azt gondoltam, egyedül is erős vagyok. Nem vágytam emberek közé menni sem. A körzeti orvosom azt mondta, hogy ha rendszeresen eljárok pszichológushoz, még táppénzen tud tartani. Életem végéig hálás leszek a terapeutámnak, aki először mesélt nekem a tranzakcióanalízisről, és segített, hogy TA-s szemüvegen keresztül nézzek rá a helyzetemre. Eric Berne is így dolgozott: szakértővé tette az ügyfeleit, ahogy akkor a terapeuta is megtanította nekem, hogyan elemezzem ezen a keretrendszeren belül a saját lelki jelenségeimet. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy egyszer majd megtanulom ezt én is.
Azt olvastam, sokáig elvált benned az elméleti keretrendszer és a gyakorlatban való használhatóság. Mi hozott ebben változást?
- Akkor ért össze bennem, amikor tudatosodott, hogy az ügyfél mindig létrehozza a folyamatban a legnagyobb elakadásait. Nem úgy van, hogy van az ő ügye, és van ő - ahogy ő elkezd működni, az maga az ügy.
Mi az, amit a Morning Coaching másfél órájában fontosnak éreztél átadni a résztvevőknek?
- Ez egy komplex rendszer, és azt is figyelembe kell venni, hogy a résztvevők TA-s előképzettsége nagyon különböző. Mindig arra törekszem, hogy mindenki el tudjon vinni valamit. Azt keresem, mi lehet a leghasznosabb a jelenlévők számára, mindezt a tankönyviségtől elszakadva, a saját tapasztalataimon keresztül igyekszem átadni. A TA személyiségelmélet is, rólunk szól. Most arra helyeztem a hangsúlyt, hogy mi lehet az a momentum, amit coachként meg tudnak figyelni. Ilyen az én-állapot, vagy a driverek, vagyis az ügyfél belső mozgatórúgóinak felismerése.
Hogyan lehet gyakorlatban átadni a módszer esszenciáját?
- Például beszélgettünk az ügyfelek én-állapotáról. Ezt meg lehet állapítani abból, ahogyan viselkedik, ahogy a történetét meséli, de az is információ a működéséről, hogy hogyan hat ránk. Ha ezt verbalizáljuk, akkor ez egy intervenció, feltéve, ha nem a magánembert szólította meg bennem. Ha gyomorgörcsöm lesz, mint magánember, nem használhatom intervencióként, akkor azt szupervízióba kell elvinnem. Nem mindig könnyű elválasztani, hogy például a feszültség kié, és minek szól? Arra kértem a résztvevőket, osszanak meg egymással jól sikerült, és kevésbé jól sikerült intervenciókat azzal kapcsolatban, amikor a kiváltott hatással dolgoztak. Később közösen, plenárisan beszélgettünk arról, hogyan lehet beazonosítani a Légy tökéletes, Szerezz örömet másoknak, Légy erős, Siess és a Tégy erőfeszítést drivereket. Miből sejthetjük az ügyfeleinknek valamelyik erősebb, mint a többi? Azt is megnéztük, hogy ha nálunk erős valamelyik driver, akkor az mit csinál a coaching folyamattal. Ha ezeket tudatosítjuk, vagy tudatosan használjuk, az rendben. De ha eluralnak minket, akkor képesek haszontalan dolgokat is csinálni – akkor történik meg, hogy elégedetlenek leszünk, siettetnénk az eredményt, vagy éppen elkezdjük megmenteni az ügyfelet.
Segíthetjük az ügyfelet abban, hogy átírja a sorskönyvét?
- Az első lépés, hogy vegye észre az ismétlődéseket, a mintázatokat, azonosítsa be, mik azok a dolgok, amelyek mindig ugyanúgy történnek, akár sok évnyi különbséggel is. A tudatosításban sokat segíthet a coach. Ahogy már korábban említettem, ezeket az ügyfél hozza magával, nem hagyja a sorskönyvét a küszöbön kívül. Teljesen nem kell átírni, mert akkor belemegyünk egy ellensorskönyvbe, ami szintén nem jó. Meg kell nézni, hogy mi az, ami támogatja az ügyfelet a sorskönyvében és mi az, ami már nem. Azt szoktam mondani, hogy amiről tudok, azon tudok változtatni. A minisorskönyv sokszor csak egy mondat, egy gesztus, vagy egy fintor, amiben az egész élet benne van. Amikor valaki felsóhajt és azt mondja: „de hát minek is beszélek erről, úgysem lesz ebből semmi, nem lehet már a világban bízni” – ez egy sorskönyvi mondat. Hihetetlen beszédes gondolat.
Ha valakiben az a hit van, hogy kár a saját szükségleteimről beszélni, úgysem hall meg senki, a világban nem lehet bízni, akkor úgy fogja rendezni a színpadot, olyan szereplőket választ maga köré, hogy ez be is igazolódjon. Amikor már nevén tudom nevezni, hogy mi nem jó, és annak is van neve, hogy mit szeretnék, akkor a munka nagy része már el van végezve: kapcsolatot találtam a legmélyebb, gyermeki én-állapotból jövő szükségletemmel. Természetesen az ügyfelek nem ezzel érkeznek, de életre szóló változáshoz vezető első lépés, ha a folyamat során megtalálják ezt.
Bakos Zsuzsi