Volt egyszer egy coach, meg egy pszichológus...

Coaching és pszichológia a coach szemével Nem az első alkalom, hogy olyan ügyfél keres meg, aki már korábban járt rendszeresen pszichológushoz. Sőt elmeséli a tapasztalatait is, de ugyanakkor rávilágít arra is, hogy miért választja

Coaching és pszichológia a coach szemével

Nem az első alkalom, hogy olyan ügyfél keres meg, aki már korábban járt rendszeresen pszichológushoz. Sőt elmeséli a tapasztalatait is, de ugyanakkor rávilágít arra is, hogy miért választja most a coachingot.

Ha coachként belenézünk önmagunkba, akkor láthatjuk, hogy mindannyian keresztülmentünk olyan élethelyzeteken, melyekre nem a coaching segítségével találtunk megoldást. Vannak olyan élethelyzetek, elakadások, ahol igenis pszichológusra van szükség, akár bevallja valaki, akár nem és itt nem csak a terápiás (!) oldalról van szó, hanem olyan esetekről, amikor egy pszichológus segítségére van szüksége az ügyfélnek. Ezt coachként lényeges látni, hogy mivel kezdünk el dolgozni.

Fontosnak tartom kihangsúlyozni a két szakma közötti alapvető különbségeket (lásd alább), de ugyanakkor azt is, hol tudja egymást segíteni a coaching és a pszichológia és nem szembe menni egymással.

Mennyire jól ki tudja egészíteni a két szakma egymást, ha már úgy érkezik az ügyfél, hogy a jelenből szeretne továbblépni a jövő felé, vagy akár már feldolgozta a múltbéli életeseményeit.

Coachként számos kérdés merül fel benne. Mi ilyenkor a protokoll? Rákérdezzek, hogy mi történt, mi volt? Hogyan deríthetem ki, hogy az én coach kompetenciáimmal foglalkozhatok-e vele? Miben tud nekem ilyenkor segíteni egy pszichológus, érdemes-e együttműködni valakivel ilyen esetekben?

Most nézzük a témát a pszichológus szemével.

Coaching és pszichológia a pszichológus szemével

Az emberek félnek a pszichológustól. Félnek, mert azt hiszik, hogy aki pszichológushoz megy az bolond, vagy legalábbis nem egészséges. A pszichológusok meg általában félnek az egészséges emberektől, mert félnek, hogy nem tudják, mit kezdjenek velük. És akkor megérkeznek a coachok. Üzleti szemlélettel sikerorientáltan, eredménycentrikusan. A dolog működni kezd. A coach az üzleti tanácsadás és a mentálhigiénés segítségnyújtás között ingadozik sokáig. A coachok egyre bátrabbak, mert sikeresek, valami újat, lendületet hoznak az üzleti életbe: Fontos vagy! Képes vagy rá!

Nyitottak, fejlődnek, de idővel határt sérthetnek. Depressziós a kliens? Netán tiszta neurotika? Irány a Libri pszichológia könyvespolca, 3-600 oldal és képben vagyok a depresszió lélektanával, vissza a coaching ülésre, ez is menni fog. De nem megy. Küldjem pszichológushoz? Még kiderül valami. És különben sem ismerek egy jó pszichológust sem…

A pszichológus eközben tanul és tanul, a nagy ősökről, a módszerekről, terápiás lehetőségekről, majd végez. Elkezd küzdeni az orvosokkal, majd a társadalmi félelmekkel, „te ilyen pszicho izé vagy” mondatokkal. Egyszóval küzd az identitásáért. És feltűnnek a színen a coachok.

A pszichológusok őrjöngenek. Ki az a coach? És hogy van pofája ezt csinálni? És ennyiért? Meg egyáltalán mi ez? Azért tanultam 5-10 évig a patológiákról, hogy most egy coach elvigye a klientúrát?  De mégis mi ez? Egyszerűen nem értem. Pedig néha olyan jó dolgokról írnak. Vajon mi a titkuk?  Vajon én is lehetek coach?

A pszichológus coach-ként kezd dolgozni. Coach kompetenciákkal, de coach tudás nélkül. Akarva akaratlanul is, de mindig a múlthoz tér vissza, analizál. Miért? Mert jó pszichológus, mert segíteni akar, bizonyítani és gyógyítani akarnak. De ez most coaching! Itt nem bizonyítani vagy gyógyítani kell, hanem figyelni!  És módszert váltani.

Itt kell tudomásul venni két fontos dolgot! A pszichológusok lehetőségei nagyobb teret engednek, mint a coach kompetenciái. A pszichológia diploma alkalmassá tesz a coaching gyakorlásához, de mivel  a coaching egy önálló módszertan és fejlesztő eszköz,  mindenkinek külön meg  kell tanulnia akár pszichológus, akár nem.

Akkor hogyan férhet meg egymás mellett a két szakma?

A klasszikus pszichológiai irányzatok sokszor analitikusan, az okok után kutatva próbálnak gyógyítani.

Az újabb iskolák, főleg a pozitív pszichológiai iskolák, a jól-lét – re, az egyén erőforrásaira és az ehhez szükséges személyiségtulajdonságok és szokások tudatosításán, megteremtésén dolgoznak, pszichológiai eszközökkel, akár mentálisan beteg vagy egészséges emberekkel.

A coaching is erőforásokkal dolgozik, a jövőre koncentrál, az elérendő célokra vagy kínálkozó lehetőségek tudatosítására, a személy aktív támogatásával személyiség- és képességfejlesztő eszközökkel, de NEM pszichológiai módszerekkel. A legfőbb különbség a mélységben van. A coachingban tulajdonképpen tanulunk, de bármikor abbahagyhatjuk. A pszichológiai terápiákban azonban könnyebben kerülhetünk mélyebb területekre ahonnan nehezebb és veszélyesebb hirtelen felállni. Ahhoz hogy  egyáltalán észrevegyük, hogy most mélyen vagyunk, vagy kezelni tudjuk, ha ügyfelünk éppen a gödör mélyéről akar elszaladni, na ehhez kell tudás és tapasztalat. És ezt a coaching nem adja meg, egyszerűen azért, mert nem erre találták ki. Másra szerződünk, és ehhez kapcsolódva kell tartanunk a szerepünket.

Coachként mit kezdek az indulatáttétellel? Vagy az azonosulással? Netán a számomra elfogadhatatlan gondolatokkal? Képes vagyok befogadni olyat az ügyfelemtől, ami sért vagy túlzottan megérint engem? Nem tudod. Egy pszichológus sem. De felkészült rá, hogy találkozhat talán ilyennel is. És ha nem fogja bírni, felkészült, hogy kihez forduljon segítségért. Te felkészültél?

Folytatjuk.

Nardai Brigitta és Földi Miklós

Ui: Cikkünk nem érintette részletesen a pozitív pszichológiai és egyéb új területeket, melyek sok tekintetben eltérnek a klasszikus pszichológiai terápiáktól, és már az egészséges személyiséggel való munkára épülnek.