A rendszer fogságában
Bejegyzés a multikarrierrőll.
Mostani írásunk igazából egy vendégposzt és ezzel a "Karrierút" rovat első bejegyzése. Ilona számol be tapasztalatairól a multis munkapiacon, mely során már a második budapesti shared service centert (SS
Mostani írásunk igazából egy vendégposzt és ezzel a "Karrierút" rovat első bejegyzése. Ilona számol be tapasztalatairól a multis munkapiacon, mely során már a második budapesti shared service centert (SSC) járja. Amennyiben Te is szeretnéd megosztani karriered történetét, vagy annak egy fontos állomását, írj a [email protected] címre. Lássuk most tehát Ilona történetét:
"Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan megreked majd a karrierem, a diploma óta 5 év elsuhant, minden remekül alakult. A közgáz diploma megszerzése után kiderült, hogy szülővárosomban Debrecenben alig akad jó lehetőség, ráadásul az itteni interjúkon majdnem el is ment a kedvem az egésztől. Gyakorlatilag egy senkinek néztek és sütött róluk, hogy élvezik a helyzetet, hogy ki vagyok szolgáltatva nekik, mivel tény, hogy alig volt némi lehetőség és ők válogathattak. Egyik barátnőmnél konkrétan be is próbálkozott az egyik kisfőnök, kérdezve, hogy mire lenne képes, hogy megkapja az állást… No comment. Ekkor döntöttem el végleg, hogy kipróbálom magam Budapesten is.
|
MI AZ A SHARED SERVICE? A shared service egy működési filozófia, amelynek lényege, hogy a back office tevékenységeket a cégek centralizálják. Ezek közé a szolgáltatások közé sorolhatjuk a pénzügyi, a beszerzési, ügyfélszolgálati, a bérosztály, a HR és az IT tevékenységeket. Ideális esetben azok a cégek, amelyek ezt a modellt követik jelentős költségmegtakarítást érhetnek el a központosított és standardizált folyamatokkal. A módszer hívei állítják, hogy az egy helyen végzett tevékenység kevesebb technológiai befektetést, kisebb irodahelyiséget és átlagosan 30%-al kevesebb munkavállalót igényel, mint ha ugyanezt a tevékenységet több helyszínen látná el a vállalat. Forrás: sscguide.hu |
Sohasem rajongtam a fővárosért, azonban nagyon meggyőzött, hogy rengeteg a lehetőség és pár héten belül találtam egy állást, pontosabban nem is egyet. Történt ugyanis, hogy több helyre felvettek és a végén még én választhattam közülük. Ez a szituáció már jobban tetszett. Az egyik egy kis könyvelőcég volt, a másik pedig egy hatalmas világcég magyarországi szolgáltató központja. Meg kell mondjam, hogy pályakezdőként, igazi tapasztalat híján, leginkább a külsőségek és a picivel magasabb fizetés miatt ez utóbbit választottam. Tényleg úgy éreztem magam, mint a filmekben: egy hatalmas üvegpalotában dolgoztam, egy nemzetközi csapatban, végre igazából használhattam a nyelvtudásomat és még pénzt is kaptam. Nem volt sok, olyan 130.000 körül volt, amiből még maradt is pár tízezer, ha jól beosztottam. A komolyan hangzó Compensation and Benefit specialistaként dolgoztam, azaz a németországi munkavállalók bónuszait adminisztráltuk, gyakorlatilag Excel táblákat kellett összemásolni egy nagy táblába.
Pár hónap után azonban kezdtem unni a munkámat, a tréningeket sikeresen megcsináltam, a napi dolgaim pedig végtelenül egyszerűek voltak. Mindemellett a legdurvább az volt, hogy havonta két hétig, amikor semmi, ismétlem SEMMI munkánk nem volt. Persze az első egy-két hónapban még örültem is neki, de utána egyre kínosabb lett az egész, elmondhatatlanul unatkoztunk. Aztán kértünk munkát a főnöktől, aki ígérte, hogy lesz majd később, nyugodjunk meg ez átmeneti állapot, meg különben is így normális, ez korábban is így volt ennél a csapatnál. Mondanom sem kell, hogy komoly kihívások nélkül, komoly eredményeket sem lehetett elérni, a motivációm nulla volt, egyre gyorsabban megcsináltam a napi feladatomat, aztán interneteztem. Letelt az első év, kaptam egy átlagos értékelést, a fizetésem nőtt 4%-kal, azaz reálértéken csökkent. Közben láttam, hogy más osztályokon is hasonló a helyzet, legalábbis abból a szempontból mindenképp, hogy mindenkinek minimális felelősségi köre van. Csak, hogy mondjak egy példát: Országonként és feladatkörönként különböző, egymástól jól elkülönített csapatok voltak, ez kábé olyan, mintha egy hatalmas gyümölcsöskertben külön brigád végezné az alma, külön a körte és a szilva szedését és az nem lehetséges, hogy mondjuk valaki mindhármat szedhesse. Ne értsetek félre nem vagyok munkamániás, de egy év után már nagyon értékeltem volna valami változatosságot. Kéthavonta volt egy megbeszélésem a főnökömmel, akinek elmondtam, hogy mennyire, de mennyire motivált vagyok bármi mást csinálni, akár egy másik osztályon is, csak hogy bizonyíthassak legalább, de a végén már nem is nagyon biztatott. Az ő munkaköre kábé annyiban merült ki, hogy összegyűjtötte a jelenléti íveinket, meg eljárt pár megbeszélésre, cserébe neki kevesebb almát kellett szednie…
Másfél év és a sokadik próbálkozásom után elkezdtem ismét munkát keresni és meglepődve tapasztaltam, hogy leginkább a shared service centerek értékelték az addigi tapasztalatomat, más cégeknél még csökkent is volna a fizetésem. Így ismét egy ssc-ben találtam magam, de rendkívüli mód örültem neki, hogy remek fizetést sikerült kiharcolni, majdnem 40%-kal nőtt a bérem! Itt már nem panaszkodhattam a munkára sem, továbbra sem vettem hasznát a közgáz diplomámnak, de a feladatok sokrétűbbek voltak, igaz az idegen nyelvet kevésbé kellett használnom. Két év múlva szinte teljesen lecserélődött a csapat, ami magával hozta, hogy senior csapattagnak neveztek ki és pár ember munkáját már én irányíthattam, sőt külföldi cégeinkhez utazhattam, akiktől átvettünk pár feladatot. Emiatt is csomó céges dologgal foglalkoztam, úgy mint számlakönyvelés, treasury feladatok, némi bérszámfejtés, valamint projektvezetési és vezetői tapasztalatokat is szereztem.
Most ott tartok, hogy 4 év után már egy öreg bútordarabként tekintenek rám itt, viszont a főnököm helyére kívülről hoztak egy tapasztalt (?) managert. Nem hiszem, hogy olyan sok mindent elérhetnék még itt, ezért pár hónappal ezelőtt elkezdtem körülnézni a munkapiacon. Láthatólag kevesebb állásajánlat van, mint anno, amikor elkezdtem állást keresni, melyet még jobban leszűkít, hogy nem szeretném, ha csökkenne a jelenlegi 250.000 körüli nettóm, valamint, hogy a shared service centereken kívül sehol nem számítok komoly jelöltnek, már-már pályakezdőként tekintenek rám. Lehet, hogy beáldoznék valamennyi fizetést, hogy beletanuljak valami merőben új dologba, de ahogy látom nem is nagyon akarnak felvenni, mert azt gondolják, hogy nem lennék elég motivált ennyi tapasztalattal a hátam mögött beletanulni valami újba… Kicsit úgy érzem, hogy egy spirálba (csapdába?) kerültem, amiből egyre nehezebb lesz kiszállni és félek, hogy ha most nem teszem meg, később már annyi esélyem se lesz rá, mint most.
Nem panaszkodom, mert továbbra is van munkám, jó fizetésem, azonban nem nagyon látom azt, hogy mit fogok csinálni 2-5 év múlva, szükség lesz-e a munkámra valahol? Sok ssc-s kolegám külföldre ment ugyanezt csinálni kétszer annyiért, nálam ez a család miatt nem játszik. Szerintetek mit csináljak?”
Öt kérdés – öt válasz Mindenkinek fel fogom tenni ugyanazt az 5 kérdést, kíváncsi vagyok mennyire azonos vagy különböző válaszokat kapok majd.
1. Ha munkahelyet választasz mi a legfontosabb három dolog számodra, ami döntő? - fizetés
- viszonylag önálló munkakör
- nagy cégnél dolgozni, ahol sok és sokféle fejlődési lehetőség van
2. Milyen gyakran pályázol állásra, frissíted az önéletrajzod? Csak akkor, ha már elégedetlen vagyok a munkakörömmel, néha már megkeresnek a fejvadászok is.
3. Szoktad-e tervezni a karriered és ha igen, akkor mennyi időre előre? Igen, általában a következő egy évre próbálok előre gondolkodni.
4. Mit fogsz csinálni 5 év múlva? Hát ez az, hogy nem tudom! Managernek szerintem még nincs elég tapasztalatom és valószínűleg fel sem vennének, de addigra talán már én vezetem az embereim időnyilvántartását az első munkahelyemen… Vagyis nagyon remélem, hogy nem.
5. Melyik volt idáig a legjobb döntésed a karriered során? Az, hogy eljöttem az első helyről, ott biztosan leépültem volna agyilag és a fizetésem sem változott volna semmit.
