Szavak és tettek

„Csak szavak tettek nélkül nem fontosak” – Che Guevara Nem érzem magam túl jól, amikor ezeket a sorokat írom. Egyike vagyok annak a 300 ezer embernek, akik az Egyesült Királyságban tegnap megkapták a COVID vakcinát, és jelenleg annak enyhe mellékhatásait érzik magukon, de nem bánom. Hálás vagyok, hogy kormányunk már hónapokkal ezelőtt előrelátó volt, és felállított egy oltási munkacsoportot, aminek a vezetését gyógyszeriparban tapasztalt, kockázati tőkebefektető szakértőkre bízta. Akkor ellenzéki politikusok és sokan mások se tartották jónak, hogy nem az EU-val közösen, hanem önállóan intéztük a vakcinák beszerzését, mert biztosra vették, hogy ezzel csak veszíthetünk....

Február 4-ig 9,3 millió ember került beoltásra az Egyesült Királyságban, ugyanezen ideig Németországban 2,3 millió és Franciaországban 1,5 millió.

Tavaly tavasszal az oltási munkacsoport vezetői egyeztettek kutatókkal és lehetséges gyártókkal az oltóanyagokról. Ez olyan megállapodások megkötését tette lehetővé, aminek következtében ma ilyen eredményesen állhatunk az oltottsági szintben. Abban a különleges helyzetben vagyok, hogy tréningjeinken taníthattam kockázati befektetőket és megismertethettem velük mindazt, amit a Scotwork a tárgyalásokról gondol. Stratégiailag kompetensek, van taktikai érzékük és meg kell mondjam, kiválóak a kérdések megfogalmazásában és és jól alkalmazzák azokat. Egyértelmű, hogy a legjobb és legtartósabb megállapodások akkor jönnek létre, amikor mindkét fél felismeri az abból származó előnyeit. Úgy tűnik, a munkacsoport vezetői jó kérdéseket fogalmaztak meg, és képesek voltak a potenciális oltóanyag szállítók azon igényének is megfelelni, hogy időben, az igényelt mennyiségre biztos rendelést adtak le az elfogadott áron. Ez megkönnyítette a kutatói és a gyártói együttműködést, ami remekül működött.

Mindeközben az EU lassú volt, későn jelezte az igényeket és jutott egyezségre a szállítókkal, majd szembesült a 450 milliós lakosságának kérdésével, hogy a kilépett Nagy Britannia hogyan tudta lekörözni őket az oltottságban. Ebben a helyzetben a leghasznosabb stratégia az érintettek egy asztalhoz történő összeültetése lehetett volna, gyártókkal, disztribútorokkal, kormányokkal közösen úgy megoldani a helyzetet, hogy az mindenkinek elfogadható legyen. Ezzel szemben az EU Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen úgy döntött, hogy jogi lépéseket helyez kilátásba a szállítókkal szemben, hogy gyártókapacitásaik lefoglalásával elérhesse céljait. Egy még összetettebb eset, az Ír Köztársaság és Észak-Írország közötti határ nyitva tartásának kérdése, amiről öt éve győzködik az írek a briteket, viszont a határt február elején előzetes értesítés és egyeztetés nélkül lezárták. A lezárás kevesebb, mint egy órát tartott, miután a Bizottság elnöke meghátrált – és a lezárást azóta sem támogatja.

 A fentiek sok tanulsággal szolgálnak mindazoknak, akik érdeklődnek a tárgyalás tudománya iránt. Először is kölcsönösen elfogadható alapokra épített megállapodást, üzletet kössünk, olyat, ami minden fél érdekét egyaránt szolgálja. Ezért kíváncsinak kell lennünk, meg kell tudnunk, hogy a tárgyalófelünk mit akar, mi a fontos számára, és ha ezzel nem vagyunk tisztában kérdezzük meg! Második tanácsom, hogy a tárgyaláson felmerülő konfliktusok feloldására válasszuk ki a megfelelő kezelési módot. Lehet, hogy az adott pillanatban a keménykedő és szembesítő kiállás tűnt jó megoldásnak, de az, hogy egy órán belül visszakozott, mutatja, hogy ez a stratégia eleve halálra volt ítélve. Nem beszélve arról, hogy  ezzel a bizottsági elnök meggyengítette magát. 

Végül, ha teljes zűrzavart okozunk, kérjünk elnézést, és mihamarabb állítsuk helyre a kapcsolatot tárgyalópartnerünkkel. Ebben az esetben az EU, annak Bizottsága és elnöke olyan mértékben maradt alul, hogy érdemes lenne elnézést kérniük és újrakezdeniük. Gyanítom az Egyesült Királyság kormánya most erkölcsi magaslaton állva fanyar mosollyal az arcán ajánlja fel „segítségét” az EU-nak. Ha Brüsszelben valaki elegendő időt szánt volna arra, hogy beleképzelje magát a másik fél helyzetébe és megismerje az igényét, akkor elkerülhető lett volna a konfrontáció, bizalmatlanság és az arcvesztés.

Biztonságot és egészséget kívánok minden olvasónak ezekben a nehéz időkben!

David Bannister – Scotwork UK tanácsadó, írásának fordítása