Kérdés nélkül is válaszolni- interjúzz profiként!
Jó pár alkalommal ültem az asztal egyik és másik oldalán is, volt részem itt is és ott is döcögős, feszült helyzetekben, kerestem már tüzet a szemekben, sőt találtunk már "kovácsjancsiabeszerzésről" típust. Talán joggal ére
Jó pár alkalommal ültem az asztal egyik és másik oldalán is, volt részem itt is és ott is döcögős, feszült helyzetekben, kerestem már tüzet a szemekben, sőt találtunk már "kovácsjancsiabeszerzésről" típust. Talán joggal érezheti az álláskereső, hogy az állás interjú egy reality show, és kizárólag egy valaki viszi a főnyereményt, ahol a 5 különböző embernek kell megfelelnie, hogy megkaphassa az oly régóta vágyott állást. Érdemes talán már ezen a ponton elgondolkozni azon, hogy a szemben ülő fél is kelhetett bal lábbal, lehet fáradt vagy fájhat a feje, vagy aznap számára pont mi vagyunk a 16. unamlas figura. Persze, ez nem mentség, hiszen ez a munkája, sőt mások karrierje múlhat egy- egy rossz napon! Ezzel pusztán csak arra igyekszem rámutatni, hogy érdemes felkészülni a váratlanra…
Néhány példa arra, hogy mivel találhatja szembe magát az elszánt álláskereső:
- irreleváns kérdésekkel
- szúrós megjegyzésekkel
- stresszinterjúval
- unott arcokkal
- érdektelenséggel
- túl rövid idővel
és még sorolhatnám….
Van ezekben a szituációkban valami hasonló, mégpedig az, hogy tudnunk kell kezelni azt a helyzetet is, amikor az interjúztató fél nem a „szakma krémjéből” került ki, vagy inkább csak meghallgatná mit lehet tudni rólunk, vagy akár minél előbb lezárná ezt a beszélgetést, hiszen már 7 óra is elmúlt. No, persze az is előfordul, hogy egy szakmai vezető nem gyakorlott interjúztató, így maga sincs felkészülve a helyzetre, nem tudja, hogy hozza ki belőlünk a "kovácsajncsi" típust. Talán nem is az ő dolga ez, magunkat kell eladnunk! Igen, csúnya szófordulat, de munkaerőPIACról beszélünk, egymással versengünk egy szebb irodáért, a státuszért, autóért, több pénzért, vagy főnökünk kegyeiért... Ezen a fronton saját magunk képviseljük az eladni kívánt portékát és a nagy szerencse az, hogy van mód a portékánk csillogó oldalának megmutatására, de ezt önmagunktól várhatjuk csak. Kár volna a vevőtől várni, hogy a szebbik oldalát megkeresse...
Az első, és legfontosabb teendő, hogy a fenti szituációkból sikert kovácsoljunk, hogy tisztázzuk magunkban (akár papírra vetve), hogy mit szeretnénk elmondani a másiknak, aki számára egyelőre 1-2 oldal papír vagyunk: miben vagyunk jók, tapasztaltak, mit tartunk legnagyobb sikerünknek, miért váltottunk, stb. Találkoztam számos olyan esettel munkám során, amikor a feltett kérdések alapján nem tudtuk meg az interjú végére, hogy miben jó a szemben ülő fél, nem győzte meg a vezetőt a jelentkező arról, hogy ő lesz számunkra az ideális. Ilyen esetekben a „dörzsölt” interjú alany kérdés nélkül is elmondja a választ, miért ő a tökéletes "kovácsjancsi". A szemben ülő fél abban a fél- egy órában tud meg szakmaiságunkról, sikereinkről, munkaattitűdünkről mindent, vagy legalábbis, amit elmondunk neki. Talán sokan érezték már úgy az interjú után hazafelé, hogy " jaj, miért csak most jutott eszembe ez a jó példa". Sajnos az ajtó a legtöbb esetben egyszer van előttünk nyitva, egy esély van...
Kivédve az idő rövidségét, vagy azt, hogy az interjúztató unalmában már bárányokat számoljon, törekedjünk az egzakt, tömör, lényegre fókuszáló kommunikációra. Érdemes számokban, eredményekben, profitban, a költségcsökkentés mértékében gondolkozni, hiszen ezen konkrét, kézzelfogható közlésekkel fenntarthatjuk a kérdező figyelmét, az információk sokkal inkább tudatosulnak. A lényeg, hogy a megpályázott pozícióhoz releváns tapasztalatainkat emeljük ki, akkor is, ha erre nem kérdez rá az interjúztató.
Mindig legyünk tisztában a pontos feladatokkal, ha erre vonatkozóan nincs információnk, kérdezzünk rá. Ha van tapasztalatunk más területeken is, ne azokra helyezzük a hangsúlyt, sokkal inkább az adott munkakörhöz szükséges kompetenciáinkról, végzettségünkről, vagy akár piacismeretünkről beszéljünk.
Téves gondolat, hogy az önéletrajzban úgyis minden ott van, vagy, hogy úgyis tudja mit csinál egy beszerző, és kár feltételeznünk, hogy a szemben ülő számára is nyilvánvaló, hogy az ügyfelekkel is mi tartjuk a kapcsolatot. Minden vállalat, szervezet és munkakör más berögződések, sémák alapján él.
A lényeg, hogy ne bízzuk jövőnket arra, hogy mit kérdeznek tőlünk, mire van idő, amennyire a szituáció engedi, irányítsuk sorsunkat és lépjünk ki a "jól nevelt kisiskolás" szerepből, aki a kérdéseket tökéletesen megválaszolja, mégsem ő viszi majd a legtöbbre az osztályból. Ha igazán fontos számunka a váltás, az adott vállalat, vagy munkakör, be kell szállni a "játékba" ahhoz, hogy nyerjünk.