A magunkra vonatkozó bölcsesség - Az önismeret szerepe mindennapjainkban
Az önismeret egy nehezen megragadható jelenség annak ellenére hogy minden ember életében fontos szerepet játszik, akár tudatában van ennek, akár nincs. Mivel nem mérhető, nem kézzel fogható és megnyilvánulása erősen függ a kontextu
Az önismeret egy nehezen megragadható jelenség annak ellenére hogy minden ember életében fontos szerepet játszik, akár tudatában van ennek, akár nincs. Mivel nem mérhető, nem kézzel fogható és megnyilvánulása erősen függ a kontextustól, ezért nehezen tudjuk a racionalitás szintjén megragadni ezt az amúgy természetes jelenséget. Anélkül tehát, hogy a bonyolult definíciók tengerén lavíroznánk, talán az a legokosabb ha az önismeretet egyszerűen csak a fejlődés velejárójának tekintjük. Továbbá azt is mondhatjuk, hogy az önismeret a magunkra vonatkozó tapasztalatok összessége, amely beépül az énképünkbe, személyiségünk struktúrájába, majd viselkedésünk, gondolkodásunk és reakcióink változásához vezet. Kevésbé pontosan de egyszerűbben: ez egyfajta önmagunkra vonatkozó bölcsesség.
Az önismeret mint a fejlődés velejárója
Önismerete minden embernek van és mindenki ösztönösen foglalkozik is vele egész életében. Ki ne emlékezne olyan sorsfordító pofonokra, traumákra, nehézségekre, amelyek örökre megváltoztatták a gondolkodását és az életét. Az sem ritka eset, hogy az ilyen események érzelmi terhének feldolgozása és a helyzet sikeres kezelése után az ember fájdalom és keserűség nélkül, szinte örömmel gondol vissza ezekre a jelentős fordulópontokra, amelyeknek - utólagos megítélése szerint - sokat köszönhet. Azt, hogy valakinek elegendő-e az önismerete, igazából az dönti el - és az ezzel kapcsolatos problémákat is ez hozza a felszínre -, hogy az aktuális élethelyzetében képes-e megküzdeni a felmerülő problémáival, vagy sem. Amikor éppen nem, akkor beszélhetünk önismereti elakadásokról...
De vajon hogyan lehet ezeket az elakadásokat meghaladni, hatékonyan kezelni és túllépni rajtuk? Ez a kérdés leginkább akkor válik aktuálissá, amikor az ember úgy érzi hogy kicsúszott a kezéből a kontroll, komoly lelki terheket cipel és bizonyos dolgokkal most már tényleg muszáj kezdenie valamit. Sokszor az élet, kapcsolataink, külső motivációink vagy egyéb körülmények kényszerítenek rá arra, hogy változtassunk valamit. Az ember számos kihívással kerül szembe az életben és ezek többségét általában sikeresen meg is tudja oldani, viszont ha lelki elakadásokat tapasztalunk akkor érdemes mérlegelni, hogy továbbra is egyedül próbálunk-e megküzdeni a felmerülő problémáinkkal vagy valamilyen támogatást is igénybeveszünk ehhez. Általában ez az a pont amikor sokan arra az elhatározásra jutnak, hogy felkeresnek egy pszichoterapeutát.
A pszichoterápia szerepe
A pszichoterápia hatékony önismeretfejlesztő módszernek bizonyult már számos alkalommal. Rengeteg megközelítés, terápiás módszer és felfogás létezik, amelyek jelentősen eltérnek egymástól elsősorban a fókuszpontjaikat, az alkalmazott technikákat és a konkrét rövidtávú céljaikat tekintve, de az alapvető irányvonal és a működés mechanizmusa ugyanaz. Hogy mik a közös pontok? Például az önismeret fejlődésének alapvető igénye és a terapeuta és kliense közti speciális kapcsolat, amelyre alapozva kialakulhat az a biztonságos közeg, amely nagyban elősegíti a fejlődést.
A különbség a pszichoterápia és az élet kihívásai által kikényszerített önismereti előrelépések között tehát a helyzet mibenlétében és a terápia által nyújtott támogató közegben nyilvánul meg, valamint abban, hogy szakértői segítséggel olyan elakadások is fellelhetőek és kezelhetőek, amelyekkel elhárító mechanizmusainknak köszönhetően valószínűleg nem nagyon tudnánk mit kezdeni, holott azok tudattalanul befolyásolják személyiségünk működését és gátolják a boldogulásunkat is.
Na ez az ami a hétköznapi életben nem áll rendelkezésünkre és emiatt mondhatjuk azt, hogy a pszichoterápia egyedülálló, biztonságos, hatékony és tudományosan is alátámasztott eszköz az önismereti fejlődés elősegítésére.
Fotó: Balla Csönge
