A problémamegoldás "farkastörvényei"

  Csoportos problémamegoldás hierarchia és kommunikáció nélkül? Ráadásul még gyorsabban is, mint egy strukturált szervezetben? Mit tanulhatunk a farkasoktól, a problémamegoldás területén?     A fa

 

Csoportos problémamegoldás hierarchia és kommunikáció nélkül?

Ráadásul még gyorsabban is, mint egy strukturált szervezetben?

Mit tanulhatunk a farkasoktól, a problémamegoldás területén?

 

 

A farkasokról - köszönhetően a mese- és regényírók fantáziájának - igencsak negatív kép él a köztudatban. A valóságban a farkasok nem vérengző szörnyetegek, hanem nagyon is intelligens állatok. Akár a csoportos probléma-megoldás módszertani területén is tanulhatnánk tőlük.

A farkasok általában kisebb rágcsálókon élnek, és amikor ritkán nagyvadra vadásznak, akkor sem támadnak meg egészséges állatokat. Azonban egy nagyméretű növényevő állat, mondjuk egy szarvas vagy egy bölény elejtése, - még ha gyenge vagy beteg is – a farkasok számára veszélyes vállalkozás. 3,5 m hosszú, 1,8 m magas, közel 1 tonna tömör izom, ami hátul rúg, elöl tapos és öklel. Mi ez, ha nem maga a megtestesült probléma?

Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen komoly probléma megoldásához valami egészen bonyolult stratégia szükséges: részletes tervezés, szervezeti hierarchia, funkcionális tagozódás, magas szintű szervezés és irányítás és folyamatos szakmai kommunikáció tartozik. Ezt gondoljuk mi emberek.

A farkasok stratégiája viszont egészen más. Minimális tervezés, semmi hierarchia, nincs komoly szervezés és irányítás, kommunikáció is alig. Mindössze néhány nagyon egyszerű szabályból és egyedi döntésekből épül fel a farkas falka stratégiája, és mégis megoldják a bölény elejtésének problémáját.

A farkasok problémamegoldó stratégiájának kulcsa, a falka bistrukturalitása.

Pihenő időben egy - matematikai szempontból is - rendezett rangsort alkotnak a falkán belül, aminek csúcsán az Alfa-hím áll, aki minden tekintetben meghatározó a többiekre nézve. A hétköznapokban a falka minden tagja az Alfa-hím viselkedést figyeli, és saját döntéseit ahhoz igazítja.

Amikor azonban a falka nagyvadra vadászik, és mindenre gyorsan és közösen kell reagálni, a hierarchikus struktúra felbomlik, és a falka egy holarchikus szervezet képét mutatja.

Ebben a hierarchia nélküli csoportban, mindössze néhány egyszerű szabályt követve, önálló, egyéni döntések összességeként, a falka sikeresen oldja meg a problémát.

Ha a préda áll, akkor két egyszerű szabályt követnek a farkasok:

1. Közelítsd meg a prédát a lehető legkisebb biztonságos távolságra, ahol még nem tud kárt tenni benned!
2. Tartsd a biztonsági távolságot, miközben a jobb és bal oldali társadtól vegyél fel egyenlő távolságot!

E két egyszerű szabály betartásával a farkasok nagyjából egy egyenlő oldalú sokszög pontjait veszik fel a préda körül, biztonságos távolságban. A préda sorsa innentől meg van pecsételve, és már csak idő kérdése a vacsora. A farkasok megoldották a problémát.

Ha a préda futásban van, akkor az első két szabály ugyanaz, csak éppen futás közben alakítják ki a sokszöget a farkasok, és két további szabályt is követnek:

3. Tereld a prédát egyre csökkenő sugarú körívre!
4. Egyenlítsd ki a falka terhelését futás közben!

A 3. szabály eredménye, hogy a csökkenő sugár miatt a préda folyamatosan kénytelen lassulni, míg végül meg kell hogy álljon.

A 4. szabály pedig azért van, mert a külső íven futó farkas lényegesen gyorsabban kell fusson, mint a belső íven futó társa. A belső íven kényelmes, nem túl megterhelő a tempó, míg a külső íven maximális teljesítményen kell futni, ami persze csak rövid ideig lehetséges.

A farkasok kiegyenlítik a terhelést oly módon, hogy folyamatosan rotálják magukat a különböző íveken. A belső íven futó farkas - aki pihent kicsit -, kimegy a külső ívre, miközben a többiek egyel beljebbi ívre helyezkednek, és ezt ismétlik egészen addig, míg a préda meg nem áll. Mivel a terhelés az íveken befelé folyamatosan csökken, minden egyed, folyamatosan képes az éppen adott ívhez tartozó maximális sebességű futásra. A falka gyakorlatilag maximalizálja teljesítményét. (Hasonló stratégiát használnak az országúti kerékpáros csapatok is a légellenállás miatt. A „bolyozás” lényege, hogy az élen haladó egy idő után hátramegy pihenni, és a sorban következő veszi át a boly vezetését. Ezzel a stratégiával a boly folyamatosan gyorsabban képes haladni, mint egyetlen kerékpáros képes lenne.)

Végeztünk egy kísérletet, amiben azt vizsgáltuk, hogyan teljesít a holarchikus, és a hierarchikus problémamegoldási stratégia egy egyszerű modellben.

15-20 fős csoportokat képzeletbeli zárt körbe rendeztünk. Minden embernek két állapota lehetett, piros vagy kék. A csoport tagjai a saját állapotukon kívül, csakis közvetlen jobb és baloldali szomszédjaik állapotát ismerhették, és a csoport tagjai egymással nem kommunikálhattak. A szomszédi viszonyokat és a kezdeti állapotokat véletlenszerűen osztottuk el.

A feladat az volt, hogy a képzeletbeli zárt körben a szomszédok különböző állapotokban legyenek, azaz  egy piros - egy kék állapotba kerüljenek.

A csoportokon egy hierarchikus és egy holarchikus problémamegoldást modelleztünk.

A hierarchikus modellben a csoportot felosztottuk 4 kisebb csoportra, ők voltak a „beosztottak”, és minden ilyen csoporthoz hozzárendeltünk még plusz egy-egy fő „vezetők”. Az azonos „vezetőhöz” tartozó „beosztottakat” szándékosan nem egymás melletti szomszédságba rendeltük. A „vezetők” nem láthatták egyszerre a „beosztottak” állapotát, és azt sem tudhatták, hogy mi a szomszédsági elrendezés. Információt csakis saját „beosztottjaiktól”, és szóban szerezhettek.

A hierarchikus modellben a „beosztottak” nem hozhattak önálló döntéseket, csakis „vezetőik” utasításait hajthatták végre.  A vezetők saját „beosztottjaikkal” bármikor kommunikálhattak, de egyszerre mindig csakis egyel, „vezetőtársaikkal” viszont folyamatosan és csoportosan is értekezhettek. (A modellben egy kétszintű, hierarchikus döntési struktúrát modelleztünk.)

A holarchikus modellben a csoport tagjai szintén csak közvetlen szomszédjaik állapotát láthatták, de nem kaptak „vezetőket, a csoport minden tagja önállóan és bármikor megváltoztathatta saját állapotát a szerint, hogy mit tart megfelelő döntésnek.

Arra voltunk kíváncsiak, vajon jellemzően melyik szervezeti struktúra lesz képes hamarabb megoldani ezt az egyszerű problémát? Az eredmény meglepő volt.

A „vezetők” irányítása alatt álló csoportoknak 12-15 perc időre volt szükségük a probléma megoldására, míg a vezető nélküli, önálló döntési hatáskörrel rendelkező csoportoknak ugyanez 3-5 perc alatt sikerült.

További érdekes eredmények is születtek. Megfigyeltük, hogy a holarchikus modellben, a munkájuk során önálló döntésekhez szokott emberekből álló csoportok, jellemzően jobban teljesítettek az utasításokhoz szokott emberekből álló csoportoknál. Utóbbi csoportokban annak ellenére, hogy bármikor megváltoztathatták volna saját piros-kék állapotukat, gyakran arra vártak, hogy a szomszédjuk tegye ezt meg előbb. Mintegy várták a változást, a helyett, hogy saját maguk változtattak volna. A döntéshez szokott emberek csoportjaiban szinte sosem alakult ki egymásra várás.

Egy ilyen egyszerű kísérlet még semmit sem igazol vagy cáfol, de felvet néhány újabb kérdést. Nem arról van szó, hogy a hierarchikus döntési modelleket ki kéne dobni. Szó sincs erről. Nyugodt, lassan változó környezetben nagyon jól működnek. A hierarchia csökkenti a konfliktusok valószínűségét, de lassítja a döntési folyamatokat. (A korszerű katonai szervezetek is hasonló modellt követnek, békeidőben rang alapú hierarchiában működnek jól, de a harctéren átalakulnak holarchikus szervezetté, ahol a katonák a szituációnak megfelelő saját döntéseket hozhatnak, sőt ezt is várják tőlük.)

Vajon a mai gyorsan változó gazdasági környezetben, ahol a problémamegoldás gyorsasága létfontosságú tényező, nem lenne érdemes a vállalatoknak megtanulniuk, hogyan alakuljanak át időlegesen holarchikus szervezetté?  Nem lenne érdemes követni a farkasokat a problémamegoldás holarchikus ösvényén?

Nos, aki úgy dönt, hogy elindul a „farkasok nyomán”, annak íme a problémamegoldás "farkastörvényei":

1.  A saját szakterületeden elemezd ki a problémát amennyire csak lehet, de ne próbáld meg kizárólag a saját szakmai módszereiddel megoldani! („Közelítsd meg a prédát a lehető legkisebb biztonságos távolságra, ahol még nem tud kárt tenni benned!”)

 

2. Figyelj mások szakmai megközelítésére is, kezeld azokat a tiéddel és egymással is egyenrangú véleményekként! ("Tartsd a biztonsági távolságot, miközben a jobb és bal oldali társadtól vegyél fel egyenlő távolságot!")

 

3. Próbáld a problémát egyszerűsíteni! ("Tereld a prédát egyre csökkenő sugarú körívre!")

 

4. A problémamegoldáson teammunkában, a többi szakmai területtel összehangolva, egymást segítve dolgozz, hogy senki se legyen a teamben túlterhelve, és a konkurenciánál gyorsabban találd meg a megoldást. ("Egyenlítsd ki a falka terhelését futás közben!")

 

Ja, majdnem elfelejtettem a 0. törvényt:

0. Egyedül csak egeret foghatsz. A bölényhez együttműködő falka kell!

 

Sikeres problémavadászatot, üzleti farkasok!

 

Szilágyi Győző

www.strategiakutatas.hu