Mit adtak nekünk a rómaiak…és mit ad nekünk az ESG?
Fotó: Monty Pithon, Life of Brian
Hiszek benne, hogy a rómaiakhoz hasonlóan nekünk, HR szakembereknek, az a feladatunk, hogy megfelelő edukációval, gondosan megválasztott eszközök segítségével gyakorlatias értékként mutassuk meg kollégáinknak az ESG jóságát.
Az ESG rendszeréről korábbi bejegyzésemben írtam, jelen írás célja, hogy olyan perspektívát villantsak fel az olvasónak, mely emberközelibbé teszi a szabályozásban rejlő lehetőségeket.
Az ESG keretei lehetővé teszik, hogy mi alkossuk meg a szabályokat egy „zöldmezős” (kinek-kinek ízlése szerint „barnamezős”) befektetéshez, mely az üzleti életet, a gazdasági működést és a munkában való együttműködést fogja új megvilágításba helyezni és átvezetni a globálisan megszületett új igények sorába.
Egyelőre a szabályozás kapcsán még olykor bizonytalan, olykor túl magabiztos keretrendszerek KPI-okban való meghatározását halljuk megfogalmazni. Újabbnál újabb fogalmak kerülnek elő a szakmai csoportok beszélgetéseiben. A jelentések szempontjából, szemüvegünket orrunkon feltolva, hangsúlyozzuk a kettős lényegesség elvét (társadalmi és pénzügyi lényegesség).
Nézzük meg, hogy milyen, a vízvezetékekhez és utakhoz hasonló, értékek bújnak meg az ESG szabályok mögött.
Az ESG által egy csokorba gyűjtött témákat nem a véletlen vagy joviális úriemberek világmegváltó eszmecseréi szülték. Egyszerűen a kényszer hozta a koordinálásukra törekvő igényt. Jelenleg egyszerre egyensúlyozzuk a „szakszervezetis” sapkát és a könyörtelen üzleti sapkát a fejünkön. Azok a kérdések melyekkel az ESG foglalkozik mára már a közbeszédben forgó témák. Még csak nem is az új generációk kizárólagos igényei. Elsőként a pénzügyi világ keresgélt a már alkalmazott kockázatok mellett olyan, számokban nem egyértelműen kifejezhető kockázatokat, melyek a megtérüléseiket fenyegették. A társadalom ezeknek a kérdéseknek kapcsán a globalizációs hatásoknak, a hatalmas és felfoghatatlanul gyors információáradatnak köszönhetően teszik fel a kérdéseiket a bolygóvédelemmel, a társadalmi egyenlőtlenségekkel kapcsolatban. Erre a társadalmi és nem utolsó sorban gazdasági, befektetői igényre reagál például az Európai Unió a különféle vállalási és bevallási kötelezettségek megteremtésével, hogy egy be- és kimutatható adathalmazzal nyugtassanak meg minket vagy keltsenek bennünk aggályokat.
A lényeg pedig abban rejlik, hogy a bürokrácia szörnyének megetetése mellet milyen utat, milyen lehetőségeket ragad meg az egyén munkavállalóként, munkaadóként vagy egyszerűen a társadalmunk részeseként.
Nézzük sorra milyen lehetőségeket rejt az ESG szabályozás:
- a vállalkozásoknak kimutatható vállalásokat kell tenniük a különféle környezetvédelmi és energiahatékonysági folyamataikra. Hatékonyabb és pazarlásmentes energia- és alapanyagfelhasználásra kell törekedniük. Kisebb környezetterheléssel, átgondolt energiagazdálkodással, kevesebb szennyezés és egyre kisebb karbonlábnyomok következtében reméljük, hogy egyre élhetőbb lesz a szűkebb környezetünk, és végső soron a bolygó is.
- csökkenteniük kell a társadalmi egyenlőtlenségeket, ehhez a transzparens bérrendszer, tisztességes bértervezés és-gazdálkodás vezethet, itt jegyezném meg, hogy ez azért is kölcsönös érdek, mert ha nincs tőkeerős vásárló, nem lesz biznisz sem. A gyakorlatban már látunk arra példát, hogy nagyvállalatok elemzik, hogy mekkora a különbség az általuk adott legalacsonyabb és legmagasabb bér között (megjegyzés: ez az arány 10-20% is lehet) és a kettő közötti különbség csökkentését határozzák meg arányszám segítségével.
- szintén hozzájárul az egyenlőtlenségek csökkentéséhez, de ezen kívül most még be sem látható a társadalmi hatása annak, hogy különféle képzések segítségével könnyítik meg a munkavállalóknak az átmenetet a munkavállalók új világába. Olyan új szereplőket kell legyőznünk, mint a robotizáció vagy az AI.
- a munkavállalók jogainak erősödő szerepe is része az ESG-nek, ésszerűen megfogalmazott kereteket kell kialakítanunk.
- példamutatás és lehetőségek teremtése, hogy munkaközösségként vagy akár egyénként is, hogyan jótékonykodhatunk, hogyan segíthetünk szükség esetén.
- a megváltozott munkaképességű munkavállalók alkalmazásának minél szélesebb körű alkalmazása és számukra is megfelelő munkakörülmények, lehetőségek megteremtése.
- a vezetőkre óriási felelősség nehezedik abban, hogy etikus üzleti életet építsenek ki. Olyan közösségeket, ahol partnerként tekintenek a vevőre, a termelő munkásra, a HR-esre, a szállítóra, mindenkire, akire a társadalomban közvetve vagy közvetlenül hatást gyakorolnak.
Biztos vagyok benne, hogy nem lesz könnyű út, és tele van csapdákkal meg délibábokkal. A rengeteg műanyaghulladékra a tudatos vásárlók csomagolásmentes boltokkal válaszoltak. A gyerekruhák és játékok a használtcikk piacon nagyon jól forognak. Értjük mi ezt, de valahogy mégsem álltunk az ügy mellé igazán, ezért a bürokrácia bevezette a „zacskóadót”, amit a sor végén mi fizetünk meg. Ezt a lehetőséget most viszont nem érdemes elszúrni.
Azok a vállalkozások, akik jól felkészültek és jól átgondolt döntéseket hoznak az ESG kapcsán és nem csak a bürokráciát fogják hizlalni, hanem értéket teremtenek a kijelölt kereteken belül, hosszú időre fenntartható szervezetet fognak építeni. Mellettük kell elkötelezettnek lennünk vevőként, munkavállalóként, beszállítóként. Tudatosan részt kell vennünk az új folyamatok létrehozásában, hogy ne kelljen újabb adókat ránk szabadítani.
Mit tehetünk munkavállalóként vagy fogyasztóként?
Osszuk meg a jó gyakorlatokat, barátokkal, szakmai fórumokon, szűkebb és tágabb közösségeinkben. Ha azt érezzük, hogy a munkáltatónk a velejét képviseli az ESG-nek, legyünk a nagykövetei és valamennyi fórumon, ahol megfordulunk, képviseljük. Ha a saját érdekeinket is érvényesíteni akarjuk, akkor kötelezzük el magunkat amellett, hogy ha van választásunk, akkor az etikus és a fenntarthatóan működő vállalatokra tegyük le a voksunkat a fogyasztásunkkal vagy akár munkavállalóként. Rengeteg eszköz van a kezünkben a tájékozódáshoz, ne legyünk restek használni. Örök idealista vagyok, de tudom, hogy a rómaiak is hittek a vízvezetékben, különben nem sikerült volna megépíteni.
