Tényleg a személyiségtől függ a kreativitás?

Írta: Zétényi Anna Újabb kutatási eredmények bizonyítják, hogy a kreatív emberek jól meghatározható személyiségvonásokkal rendelkeznek. De ha tisztában vagyunk ezekkel a személyiségvonásokkal, az önmagában elegendő ahhoz, hogy

Írta: Zétényi Anna

Újabb kutatási eredmények bizonyítják, hogy a kreatív emberek jól meghatározható személyiségvonásokkal rendelkeznek. De ha tisztában vagyunk ezekkel a személyiségvonásokkal, az önmagában elegendő ahhoz, hogy megjósoljuk egy munkavállaló kreatív teljesítményét?

A BI Norwegian Business School egyik professzora, Oyvind Martinsen és csapata az elmúlt évben 481 különböző családi és szakmai hátterű ember kreatív képességeit és készségeit vizsgálta meg, a vizsgálat során pedig többféle olyan tesztet bevetettek, mellyel a kreativitás mérhető (önjellemző kérdőívek, kreativitást mérő eszközök, stb.). A kutatás eredményei kimutatták, hogy hét olyan személyiségvonás figyelhető meg, melyek a kreatív személyekre erősen jellemzőek.

Az egyik legfontosabb ilyen személyiségvonás az asszociatív irányultság – fokozott képzelőerő, játékosság és az ötletek áradata jellemzi -, mely a kreatív gondolkozásra leginkább hatással van. A másik fő személyiségjellemző a rugalmasság, vagyis annak a képessége, hogy a dolgokat, problémákat képes a személy több szempontból is megvizsgálni és figyelembe venni. Amíg az asszociatív irányultság a találékonysággal áll kapcsolatban, addig a rugalmasság a belátás képességével.

A további személyiségfaktorok, melyeket Martinsen-ék a kreatív gondolkozással kapcsolatosan még beazonosítottak: az eredetiség, a motiváció, az ambíció, az alacsony érzelmi stabilitás és az alacsony szociabilitás. Ezek a faktorok önállóan még kevesek ahhoz, hogy megjósolják a személy kreatív képességeit, együttesen (egymással interakcióba lépve) azonban képesek arra, hogy erőteljesen fokozzák a kreativitás megjelenésének valószínűségét. Martinsen-ék eredményei összhangban állnak a korábbi hasonló tanulmányok meglátásaival.

Azonban figyelembe kell vennünk, hogy a kreatív teljesítményt sokkal több tényező befolyásolhatja, mind csupán az előbb nevezett személyiségvonások, melyeket stabilnak tekinthetünk. A kreativitást befolyásoló egyéb képlékeny faktorokra sajnos ez a kutatás nem terjed ki.

Vegyük például a munkavállaló szaktudását, melyről úgy gondoljuk, minél több, annál jobb. A túl sok tudás viszont már korlátozhatja a kreatív problémamegoldást, mert az ember gondolkozása merevvé válik, hajlamos lesz a már ismert és begyakorolt sémákat alkalmazni ahelyett, hogy újakat építene fel. A nem elegendő szintű szaktudás pedig azért teszi esélytelenné a kreatív megoldásokat, mert az egyes szakterületen nemigen lehet úgy áttörést elérni, hogy a munkavállaló nincs tisztában az adott szakma alapelveivel.

Másrészről van arra lehetőség, hogy fejlesszük a munkavállaló azon képességét, hogy több eredeti ötlet tudjon kitalálni, például olyan kreatív gondolkozási technikák segítségével, mint a szinektika (analógiák alkalmazása) vagy a morfológiai elemzés (problémák szétbontása elemekre, majd a problémaelemek újraépítése más módon).

Azt is mindannyian megfigyelhettük már, hogy a munkavállalók kreativitásra való motivációja növelhető megfelelő jutalmakkal, és a pozitív munkahelyi hangulat is jobb ötletek felbukkanásához vezethet. Ezért is érdemel külön figyelmet a munkahelyi környezet ilyen szempontú vizsgálata. Az alkalmazottak kreatív teljesítménye ugyanis az egyéni személyiségjellemzők és a munkahelyi környezet közötti szinergiák eredménye. Ha a kreatív egyén megkapja a vezető és a munkavállalók támogatását, valamint az időt és lehetőséget, hogy ötleteit a gyakorlatban is kipróbálhassa, azzal értékesen hozzájárulhat a szervezet teljesítményéhez.

Azonban ha egy kreatív munkavállalót - aki rendelkezik is ugyan a Martinsen-ék által meghatározott személyiségvonásokkal - beillesztünk egy olyan környezetbe, melyből hiányzik a támogató hozzáállás, pusztán annyit érhetünk el, mintha egy trópusi pálmát ültetnénk a Déli-sarkon. Kibontakozására feleslegesen várunk.