Nem a helyes válasz hozta a fordulatot az életemben - Szupervíziós élményeim dióhéjban

Hosszú ideig azt hittem, hogy a szakmaiság az észérvekről szól. A szupervízió tanított meg arra, hogy a valódi változás akkor kezdődik, amikor nem csak gondolkodunk az érzéseinkről, hanem kapcsolatba is merünk kerülni velük.

Sokáig azt hittem, hogy akkor vagyok jó szakember, ha a szakmai válaszokra csak intellektuálisan reagálok, tényekkel, információkkal.
Az első szupervíziós alkalmaimon gyorsan, „jól” válaszoltam. Logikusan, összeszedetten, szakmailag helyesen, hiszen azt tanultam, hogy hatékonyan, nem mellébeszélve kommunikáljak. Nem érünk rá, hogy érzelmekkel foglalkozzunk, kiváltképp az üzleti életben......

Viszont, amint hosszabb ideje szupervízióba jártam rájöttem, hogy az érzéseimhez nem férek hozzá. Vagy talán inkább nem mertem hozzájuk kapcsolódni. Fejben tudtam, hogy dühös vagyok a főnökömre, viszont a düh érzését nem éltem meg. Magamba folytottam, ami aztán fizikai tünetekben jelentek meg nálam.....

Nem volt könnyű megengedni magamnak azt, hogy időre van szükségem ahhoz, hogy megnyíljak a szupervizoromnak.

Emlékszem arra a pontra, amikor először nem a „jó választ” mondtam,
hanem azt, ami bennem volt. Kerestem a megfelelő szavakat. Nem volt könnyű és igen furcsa volt számomra megmutatni másnak a szomorúságomat, a dühömet.

Ma már tudom: nem a fejünk visz közelebb a valódi munkához, hanem az,
amikor merünk jelen lenni azzal, ami bennünk történik.
És igen, ez nem könnyű.
De megéri :-)