Furcsa meglepetéssel indult részemről a legújabb Covey könyv olvasása, melynek címe: A bizalom sebessége. Néhány oldal után vált számomra ismertté a tény, hogy a szerző nem Stephen R. Covey, hanem fia, Stephen M. R. Covey. Az az "M" betű bizonyult nálam a "rejtett tényezőnek", ami az alcímben szerepel… No de aztán a könyv tartalma visszaépítette a bizalmat, amit ez az egy betű és a mögötte megbúvó, az elképzelttől eltérő személy ideiglenesen lebombázott.

Ifjabbik Covey egy egyszerű, de annál hasznosabb képlettel exponálja a témát. Minél alacsonyabb a bizalom, annál lassabban mennek a dolgok és annál költségesebbek. Egy vállalatfelvásárlásnál például jogászok és auditorok vizsgálják át hosszú idő alatt és rengeteg pénzért a kérdéses céget, hogy a hiányzó bizalmat kompenzálják és a kockázatokat csökkentsék. Vagy az utóbbi 10 évben órákat állunk sorba a repülőtéren a rengeteg humán és technikai költségvonzattal bíró biztonsági ellenőrzés miatt, mert különben nem bízhatunk benne, hogy nem kerül veszélyes anyag vagy tárgy a gépre.

Van eltérő példa is. Amikor Warren Buffett cége, a Berkshire Hathaway megvette a kiskereskedelmi óriás Wal-Marttól a 23 milliárd USD értékű McLane Distribution-t, olyan mértékű volt a kölcsönös bizalom, hogy egy kétórás tárgyalás után egy hónap alatt lezárták az ügyletet. Buffett így számolt be a történtekről: "Tudtuk, hogy minden pontosan úgy van a Wal-Martnál, ahogy mondják - és persze úgy is volt."

Lássunk egy másik, kisebb léptékű és jópofa példát a könyvből. Egy irodaház mellett dolgozó fánk és kávéárus megfigyelte, hogy azért megy lassan a sor az üzleténél, mert túl sok időbe telik visszaadni. Kitett egy kosár egydollárost és érméket, és a vevőkre bízta, hogy elvegyék a visszajárót. Az emberek túlnyomó többsége tisztességesnek bizonyult, sőt, inkább több borravalót hagytak, és a kiszolgálás gyorsításával nagyobb forgalmat tudott generálni.

Idézi Gordon Forward-ot, aki Chaparral Steel volt elnökét: "Úgy éreztük, hogy számos cégnél a szabályok nagy részét arra találták ki, hogy lebuktassák azt a 3%-ot, aki valamilyen módon csalni próbál. Mi úgy határoztunk, hogy a szabályaink arra a 97%-ra vonatkozzanak, akikben megbízunk."

Aztán Warren Bennis idevágó gondolata is előkerül: "Hosszú távon bölcsebb dolog túladagolni a bizalmat - még ha az néha a csalódás kockázatával jár is - mint abból kiindulni, hogy az emberek többsége inkompetens vagy nem őszinte."

Végül egy záró idézet a könyvből, hátha valaki aktuálisnak érzi az utóbbi évtizedekben:

"Ha az erkölcs elégséges, a törvény felesleges, ha az erkölcs elégtelen, a törvény betarthatatlan." - Émile Durkheim