Aztán arra gondoltam, hogy de sok pünkösdi király mászkál a világban, aki valamiféle ügyeskedés révén tud ideiglenesen királykodni, és folyamatosan rövid távra optimalizál. Az iskola törvényét követi, nem a farm törvényét - idéztem fel magamban Stephen Covey metaforáját, melyet a Principle Centered Leadership című könyvében tett közzé (köszönet Tarsó Bélának a hangoskönyvért).

Covey szerint az iskolára jellemző, tisztelet a kivételnek, hogy nem feltétlenül kell valós teljesítményt letenni az asztalra az eredményekért. Jellemző a puskázás, a trükközés, a mások tudásából merítés, a halasztgatás, a tényleges tanulás helyett a rövid távú bebiflázás majd gyors elfelejtés. Ha valaki bevágódik egy-egy erre hajlamos tanárnál, gyengébb teljesítménnyel is jó jegyeket kaphat.

Lehet-e ilyen felfogással termelni a farmon? Végezhetsz félmunkát a vetéssel? Elég, ha félévente kitakarítod az istállót? Elhalaszthatod a tehénfejést, ha ezen a héten nincs hozzá kedved? Lehetséges csalni, félrevezetni a természetet? Van-e gyorstalpaló módja annak, hogy a vetéstől az aratásig eljuss?

A világban hosszú távon a természet törvényei uralkodnak, nem az iskoláé - állítja Covey. Lehet ideiglenes sikereket elérni, de előbb-utóbb mindenki meg fogja kapni a számlát (saját kiegészítésem: a számla valamiféle pofán vágás formájában érkezik). A tisztességes, hosszú távra optimalizáló, a természet működésmódjával harmonikus tevékenykedés lehet csak fenntartható és minden érdekelt számára gyümölcsöző.

Lehet, hogy túl idealistának tűnik, de a tavaly elhunyt szerző munkásságával nagyon sok ember gondolkodását tudta ebbe az irányba terelni. Remélem könyvei segítségével egyre több vezető látásmódját változtatja meg a jövőben is.