Érdekes kettősséget figyeltem meg az utóbbi évek során. Egyrészt saját tapasztalataim visszaigazolták, hogy érdemes konkrét célokat megfogalmazni, ráadásul olyanokat is, amelyek elérhetőségét az adott pillanatban kérdésesnek látjuk, mert előbb-utóbb el fogjuk őket érni. Legfeljebb kicsit később, vagy csak 90%-ban. Az eredmény akkor is meggyőző, és sokkal több, mint amit a célkitűzés pillanatában reálisnak ítéltünk volna.

Másrészt minden év Szilveszterén megállapítom, hogy csupa olyan jelentős, az életvitelt alapvetően befolyásoló esemény történt velem az adott évben, amiről előző december 31-én még fogalmam se volt. Ez a megállapítás némileg ellentmond annak, hogy érdemes lenne tervezni, ha még a következő egy év markáns történéseit sem vagyunk képesek előre látni. Mégis azt gondolom, hogy a tervezés és célkitűzés szépen megfér azzal a metaforával, amivel Laura Whitworth Co-Active Coaching (2007) c. könyvében él: "dance in the moment", azaz táncolj a pillanatban. Ez lenne az első csomag a batyuban, amit a jövő évre pakolok össze az Olvasónak. Van még kettő.

Jim Collins szerint amikor jól mennek a dolgaink, nézzünk ki az ablakon és találjuk meg azokat, akik segítettek az eredmények elérésében. Dicséretet, elismerést és köszönetet érdemelnek. Amikor nem mennek jól a dolgok, vegyük elő a tükröt és nézzünk bele, ahelyett, hogy az ablakon kitekintve keresnénk valakit, akit okolhatunk, hibáztathatunk vagy vádolhatunk. Próbáljuk ki ezt a megközelítést jövőre!

És végül egy Ralph Valdo Emerson idézet: "Bízzunk az emberekben, s igazak lesznek hozzánk, kezeljük őket nemesként és nemesnek fognak mutatkozni." Ha így cselekszünk, ki fogunk lógni a sorból egy olyan időszakban, világban és országban, ahol a bizalom és a hitelesség sajnos egyre ritkább látogató.

Boldogságot, egészséget és örömteli értékteremtést kívánok 2012-re minden Kedves Olvasónak!