Az EQ fontosabb, mint az IQ

Rögtön hozzáteszem, bizonyos IQ szint azért nem árt. Gardner 1983-ban vetette fel, hogy nem csak egyfajta intelligencia létezik. Vannak, akik a térlátásban, mások nyelvi készségekben, megint mások zene vagy mozgás terén emelkednek

Rögtön hozzáteszem, bizonyos IQ szint azért nem árt.

Gardner 1983-ban vetette fel, hogy nem csak egyfajta intelligencia létezik. Vannak, akik a térlátásban, mások nyelvi készségekben, megint mások zene vagy mozgás terén emelkednek ki a többiek közül. Az interperszonális intelligencia lehetővé teszi, hogy érzékeljük mások hangulatát, érzéseit és motivációját. Az intraperszonális pedig saját érzéseink, motivációnk, erősségeink és gyengeségeink felismerését és kezelését teszi lehetővé.

Innen már csak egy lépés volt 1990-ben Salovey és Mayer képesség-alapú érzelmi intelligencia megközelítése, mely szerint négy aspektusról beszélünk: az érzelmek érzékelése (saját és másoké), használata, megértése és kezelése (megregulázása).

Az EQ koncepcióját széles körben Daniel Goleman könyve tette ismertté (Emotional Intelligence: Why It Can Matter More Than IQ, 1995). Az ő modellje is négy területről beszél, de azon belül számos dimenziót foglal magában. Sok kutatásra és felmérésre hivatkozva megállapítja, hogy a teljesítmény és a siker, mind az iskolában, mind a munkában, sokkal inkább ezeknek a faktoroknak köszönhető, mint az értelmi és tanulási képességeknek. Az oktatásból jövő példák is elég meggyőzőek, csak egy jópofa longitudinális kutatást emelek ki: például akik 4 évesen képesek voltak érzelmeiket kontrollálni, vágyaikat késleltetni (ha nem ették meg az asztalra tett cukorkát, amíg a kísérletvezető kiment, visszatérve 2 db cukorkát kaphattak), 18 évesen érettségi eredményeik sokkal jobbak voltak, és kevésbé kerültek összeütközésbe a törvénnyel. Számos esetet ismertet – és mi magunk is tudunk ilyenekről – amikor az üzleti életben nem kellett különösen kiemelkedő értelmi képesség a sikerhez, és olyat is láttunk már, amikor a rendkívül magas IQ-val bíró személyek élete kész katasztrófa.

No de miért írom, hogy hát persze, hogy fontosabb az EQ? Vessünk egy pillantást a listára, hogy miket is értenek érzelmi intelligencia tárgykörébe tartozónak!

1. Én-tudatosság: érzelmi tudatosság, pontos önértékelés, magabiztosság

2. Önmenedzselés: érzelmi önkontroll, átláthatóság, alkalmazkodó készség, eredményorientáció, kezdeményezőkészség, optimizmus

3. Társas tudatosság: empátia, szervezeti tudatosság, szolgáltatás-orientáltság

4. Kapcsolatok kezelése: mások fejlesztése, inspiratív vezetés, változás katalizátora, befolyásolás, konfliktuskezelés, csapatmunka és együttműködés

Hát, ha valaki ezek közül sok területen jó képességekkel bír, nem csoda, hogy sikeres lesz, bizonyos alapszintű mentális intelligenciától felfelé.

Egyébiránt az utóbbi 5-10 évben számos támadás érte az érzelmi intelligencia koncepciót. Valaki populáris pszichológiának tartja, mások hiányolják a tudományos alapokat. Petrides és társai (2004), majd Cote és Miners (2006) inkább egy kompenzációs modellt láttak kutatásaik alapján. A magasabb érzelmi intelligencia csak az IQ csökkenésével válik a jobb teljesítmény kiváltójává. Magas IQ-val rendelkező emberek tekintetében már vegyesebb volt a kép: egyes kutatások találtak összefüggést, mások egyáltalán nem, vagy inkonzisztens módon.

Akkor én ezt most úgy fordítom le, hogy ha nem vagyunk zsenik, érdemes energiát fordítani érzelmi intelligenciánk fejlesztésére, mert ezáltal javulhat a teljesítményünk.