Felnégyelni! - Gondolkodási preferenciáink
Ha már kétfelé hasogatjuk az agyunkat itt a blogon néhány hete, miért nem megyünk egy lépéssel tovább, és vágjuk négyfelé? Ned Herrmann legalábbis nem elégedett meg a jobb és bal agyféltekés felosztással, amikor négy gondolkodás
Ha már kétfelé hasogatjuk az agyunkat itt a blogon néhány hete, miért nem megyünk egy lépéssel tovább, és vágjuk négyfelé? Ned Herrmann legalábbis nem elégedett meg a jobb és bal agyféltekés felosztással, amikor négy gondolkodási preferenciát határozott meg agydominancia modelljében, melyek mindegyike az agy egy-egy területéhez kötődik. A négy közül több is lehet domináns, és természetesen, ha különböző mértékben is, de mindenki használja az összeset (még ha ebben egyeseknél kételkedünk is):
Analitikus gondolkodás
Kulcsszavak: logikus, tényszerű, kritikus, szakmai és kvantitatív
Kedvelt tevékenységek: adatgyűjtés, elemzés, a dolgok működésének megértése, ötletek megítélése tények, kritériumok és logikus érvelés alapján
Szekvenciális gondolkodás
Kulcsszavak: biztonságos, strukturált, szervezett, komplex vagy részletes, tervezett
Kedvelt tevékenységek: utasítások követése, részletorientált munka, lépésről lépésre történő problémamegoldás, szervezés és megvalósítás
Interperszonális gondolkodás
Kulcsszavak: mozgásérzés, érzelmi, spirituális, érzés, érzékelés
Kedvelt tevékenységek: ötletek kifejezése és meghallgatása, személyes értelem keresése, érzékelési input, csoportos interakciók
Képzelő gondolkodás
Kulcsszavak: vizuális, holisztikus, intuitív, innovatív, konceptuális
Kedvelt tevékenységek: az összkép áttekintése, kezdeményezés, feltételezések megkérdőjelezése, metaforák használata, kreatív problémamegoldás, hosszú távú gondolkodás
Nem nehéz kitalálni, melyik preferenciát melyik agyféltekéhez rendelték. Az idegtudományi kutatók közül többen, pl. Terence Hines is pop-pszichológiának tartják az elképzelést. Szerinte a tudomány mindeddig arra talált bizonyítékot, hogy minden kognitív feladatnál mindkét félteke aktív, és az egyik féltekének az erősítése nem eredményez kreativitás-fejlesztést. Nincs olyan bizonyíték, ami szerint Herrmann mérőeszköze bármit is mérne a két félteke különbözőségével kapcsolatban. Meneely és Portillo a Creativity Research Journal-ban megjelent 2005-ös tanulmányukban kifejtik, hogy a kreativitás nem lokalizálható sem az egyik gondolkodási preferenciában, sem bármelyik agyféltekében. Azaz a jobb félteke dominanciája nem eredményez kreatívabb gondolkodást. Találtak viszont máshol korrelációt a kreativitással: akik rugalmasabban használták a négy gondolkodási stílust, kreatívabbnak bizonyultak. Ebből azt vonták le, hogy a jobb agyféltekével kapcsolatos készségek fejlesztése nem feltétlenül javítja a kreativitást, de bármely, a teszt által gyengébbnek mutatott gondolkodásmódunk fejlesztése igen.
Ami viszont elég érdekes, hogy milyen módon vizsgálja a 120 kérdéses Herrmann Brain Dominance Instrument teszt a gondolkodási preferenciánkat. A kérdések elérhetők az interneten, de kulcs nincs hozzá. Megkérdezik, hogy fogjuk a tollat, és melyik kezesek vagyunk. Érdeklődnek azokról a tantárgyakról, amelyekben jók voltunk általános- és középiskolában, és munkavégzéssel kapcsolatos erősségeinkről. Mellékneveket kell választani, melyeket igaznak tartunk magunkra. Tájékozódnak hobbijainkról, de arra is kíváncsiak, hogy éjjeli baglyok vagyunk-e, és felfordul-e a gyomrunk az autóban/buszon/repülőn. El kell magunkat helyezni az extrovertált/introvertált skálán is.
Ha minden igaz, két hét múlva részt fogok venni egy jobb agyféltekés rajztanfolyamon általános kreativitásfejlesztési céllal. Majd utána megpróbálom megítélni, hogy vajon Herrmann-nak, vagy Hines-nak volt-e igaza. (És lassan visszatérek a praktikusabb vezetési témákhoz, különben lassan át kell keresztelnem a blogot Tudatos Agyalásnak…)
