Tavaly tavasszal írtam egy bejegyzést Ricardo Semler cégéről Akár felnőttként is lehetne kezelni az embereket címmel. A gondolathoz további megerősítést találtam Tom Peters és Robert Waterman: In Search of Excellence c. könyvében. A kiváló cégek nyolc jellemzője közül az egyik, hogy a hatékonyságot az embereken keresztül igyekeznek elérni. Ez annyira nem lepett meg, az viszont igen, hogy a kapcsolódó fejezet egy autóipari munkás-underground költeménnyel indul. Műfordításra nem vállalkozom, de íme a hevenyészett tartalmi magyarítás:

"Vajon ezek a férfiak és nők

A világ dolgozói?

vagy túlkorosak bölcsődéje

gyerekekkel - kacsázó, csapkodó fiúk

vihogó, taknyos lányok?

Mi van azzal a bejárattal,

a gyár kapuinál? Talán

a biztonsági őrök, a belépőkártya bemutatása -  a szag?

van valami láthatatlan szem

ami keresztül lát rajtad és

megváltoztatja lényedet? Valami aura

vagy éter, ami átmossa az agyad és lelked,

majd azt parancsolja? "Nyolc órára

legyél más."

Mi az, ami hirtelen

gyerekké változtatja a férfit?

Pár pillanattal ezelőtt még apa volt, férj,

tulajdonos,

szavazó, szerető és felnőtt.

Ha beszélt, legalább néhányan figyeltek

Kereskedők lesték igényeit

Biztosítási ügynök apellált családja iránti felelősségérzetére

és alkalomadtán az egyház is kérte segítségét…

De mindez azelőtt volt, ahogy elhaladt az őr mellett,

felmászott a lépcsőkön, és

elfoglalta helyét a soron."

A HP egyik alapítója,  Bill Hewlett másfajta munkakörnyezetet próbált formálni: "hiszem, hogy a férfiak és a nők jó munkát akarnak végezni, kreatív munkát, és ha megfelelő környezetet biztosítunk számukra, akkor meg is fogják tenni. Hagyományunk, hogy minden embert odafigyeléssel és tisztelettel kezelünk, és elismerjük a személyes eredményeiket. (…) évekel ezelőtt eltüntettük a blokkolóórát és a közelmúltban rugalmas munkaidőt vezettünk be. Ismételten, ezzel is kifejezzük az emberek iránti bizalmunkat és magabiztosságunkat, és arra is lehetőséget teremtünk, hogy a munkabeosztásukat és a privát életüket össze tudják hangolni." - fogalmaz Hewlett több mint 30 évvel ezelőtt.

Persze nagyon sok vállalat hangoztatja, milyen fontosak számukra az embereik, de kevés cég mindennapjaiban érhető ez tetten. Az sem általános, hogy a vezetők viselkedésében mindez megnyilvánulna. Peters és kollégáinak kutatásaiból kiderült, hogy a kiváló cégek számos ide kapcsolódó vonás tekintetében hasonlítanak egymásra. Jellemző az informális légkör, a nyitott ajtók, a családiasság. A frontvonalban dolgozókat is rendszeresen tájékoztatják a fontosabb üzleti adatokról, véleményüket pedig kikérik a saját munkájuk és környezetük hatékonyabbá és eredményesebbé tételével kapcsolatban. Átlagos emberekből átlagon felüli teljesítményt tudnak kihozni és ezt meg is ünneplik - mindenkinek jut valamennyi a dicsfényből. A vezetők nem távolodnak el az alaptevékenységtől, rendszeresen járják az üzemeket, boltokat, ügyfeleket. Kifejezetten sok vezetői időt szánnak a munkatársakkal való kommunikálásra. Más vállalatokhoz képest nagyobb hangsúlyt helyeznek a dolgozók és vezetők képzésére. Kevés a vezetői szint és szűkek a központi szervezeti egységek. Az új vezetők beillesztése pedig mindig tartalmaz egy időszakot, melynek során a frontvonalban is dolgoznak a vezetők, megismerve és saját bőrükön megtapasztalva a különféle területeken folyó tevékenységeket és nehézségeket.