Konfliktusaink egy része territoriális mivoltunkból fakad
„Az ember territoriális lény, akár tetszik, akár nem.” – hallottam a napokban. Nem lepett meg a megállapítás. Cuccainkkal foglalunk magunknak területet a tárgyalóasztalnál és a strandon is. Az utcánkban lakók egy része természet
„Az ember territoriális lény, akár tetszik, akár nem.” – hallottam a napokban. Nem lepett meg a megállapítás. Cuccainkkal foglalunk magunknak területet a tárgyalóasztalnál és a strandon is. Az utcánkban lakók egy része természetesnek veszi, hogy az ablaka előtt található úttest szakasz, ami közterület, az ő kizárólagos parkolóhelye. Mindenütt meg lehet állni, csak oda ne. De sajnos minden másik hely is ilyen: csak pont oda ne állj meg, ez igazán nem nagy kérés. Ha valaki belép az intim szféránkba, vagy arra a területre, amit megjelöltünk, vagy akár csak magunkénak képzelünk, agresszívan reagálunk.
A fent idézett kijelentést dr. Görgényi István tette, akivel a közelmúltban néhány órát beszéltem, hallgattam előadni. Görgényi úr a hetvenes évek vízilabda aranycsapatának tagja, világ- és Európa-bajnok, edzőként az ausztrál női csapattal olimpiát nyert. A KPMG-BME Akadémia oktatói gárdájában kollégák vagyunk, ez megtisztelő számomra. Az általa kifejlesztett Vadászterület-modell bemutatása során elhangzott, hogy munkaköri leírásunk, felelősségi körünk jelöli ki vadászterületünket a munkahelyen. A személyközi problémák gyakran abból adódnak, hogy az emberek területei közti „senki földjén” – egyébként elég jól bejósolhatóan – konfliktuszónák alakulhatnak ki. Ha ezekre a zónákra tudatosan ráirányítjuk a reflektorfényt, a résztvevők alacsonyabb mértékű érzelmi bevonódás mellett képesek a konfliktusokat feloldani.
A mátrix szervezetek ebből a szempontból igazi aknamezők – tette hozzá. Nem lehet mindent rögzíteni a munkaköri leírásban, óhatatlanul kialakulnak lefedetlen területek. Egyes helyeken tülekedés van, másokat eszébe sincs senkinek benépesíteni. És minél komplexebb a struktúra, annál több ilyen zóna bukkan fel.
