Már megint temetik a középvezetőket

A technológiai forradalom sok változást hozott számunkra. Jelentősen többet tudunk ügyfeleinkről és a köztünk történő interakciókról, jobban informáltan tudunk döntéseket hozni, és virtuális csapatokban dolgozhatunk a világ kör

A technológiai forradalom sok változást hozott számunkra. Jelentősen többet tudunk ügyfeleinkről és a köztünk történő interakciókról, jobban informáltan tudunk döntéseket hozni, és virtuális csapatokban dolgozhatunk a világ körül. És ami még alapvetőbb, megváltozott a munkavégzés módja. A középvezető klasszikus feladata rövidesen meg fog szűnni. Legalábbis ezt állítja Lynda Gratton a Harvard Business Review 2011 január-februári számában.

Korábban az ipari forradalom hasonlóképp söpört végig a világon, gépesítve a munkafolyamatokat és megváltoztatva a régi működésmódokat. Korábban a legtöbb értéket a mesteremberek alkották, akik hosszú inasévek során váltak mesterré, és maguk is inasokat képeztek. Ahogy magas szintű készségeik nagy részét automatizálták, a munka többsége kevesebb és általánosabb (betanított) készséget igényelt a gépek üzemeltetéséhez, nem kreativitást és innovációt – folytatta a szerző a gondolatmenetet.

Mostanra a technológia lett a „menedzser”. Tudja figyelni a teljesítményt, azonnali visszajelzést ad, beszámolót készít. Mi több, a csapatok egyre inkább magukat menedzselik. Mindezek az általános középvezetői képességekkel bíró egyéneket sebezhetővé teszi, és folyamatosan csökken az egy vállalatnál eltöltött idő is. A tudás az internet és a keresőprogramok világában mindenki számára elérhetővé vált – fűzi tovább elmélkedését Gratton.

A vezetés iránti attitűd is változóban van. Kutatásai alapján az Y-generációsok  nem látnak abban értéket, hogy olyanok beosztottai legyenek, akik egyszerűen csak utánkövetik a tevékenységüket, ha egyszer minderre saját maguk vagy a számítógép is képes. Amit viszont értékelnek, az egy igazi „mester”, aki mentorálja és coacholja őket.

A cikket azzal zárja, hogy riogatja még egy kicsit a középvezetőket, és hasznos tanácsokat ad nekik, két kritikus befektetés formájában. Akit érdekel, elolvashatja az eredetiben.

Bár a fenti tendenciákkal egyet tudok érteni, tapasztalataim szerint egyáltalán nem alkonyult be a középvezetőknek, legfeljebb más készségkészlettel kell rendelkezniük ma, mint korábban. Egyre kevesebb a betanított munka, és már a szakmunkások egy jelentős része is tudásmunkásnak nevezhető. Őket pedig másképp kell motiválni, lásd pl. Daniel Pink ide vonatkozó gondolatait. Henry Mintzberg is hevesen támadta a középvezetők kipusztításával kapcsolatos kezdeményezéseket a múltban. Véleménye szerint a ma nagyvállalataira jellemző, hogy „they are overled and undermanaged” – azaz a vezetésre, mint izgalmas dologra fókuszálnak, közben pedig a menezsmentet elhanyagolják.

A középvezetőknek szerintem kulcsszerepe van és lesz, amíg emberek dolgoznak a munkahelyeken, még ha változtat is a technológia a munkavégzés és a kommunikáció módjain.