Milyen az optimális személyiség?
Erre a kérdésre az tűnik a jó válasznak, hogy olyan nincs is, mert nyilván más személyiség optimális egy biztonsági őrnek, aki egész nap türelemmel kell, hogy ácsorogjon a bankfiók ajtajában, és más annak, aki turistákat kalau
Erre a kérdésre az tűnik a jó válasznak, hogy olyan nincs is, mert nyilván más személyiség optimális egy biztonsági őrnek, aki egész nap türelemmel kell, hogy ácsorogjon a bankfiók ajtajában, és más annak, aki turistákat kalauzol vagy verseket költ. Mégis, talán fontos lenne megfogalmazni, milyen személyiségjegyek könnyítik meg a társadalmi alkalmazkodást és a boldog egyéni életvezetést. Ezekhez leginkább az érettség járul hozzá, függetlenül az illető választott hivatásától - tudjuk meg Berentés Éva, PhD nemrég megjelent, Az érett személyiség c. könyvéből. Azért hasznos, ha tudunk egy kívánatos személyiségképpel dolgozni, mert mind a családi, mind az iskolai környezetben nevelési célként értelmezhetjük a gyermekek személyiségfejlődésének elősegítése során. A könyvből már hivatkoztam Dyer modelljére egy korábbi bejegyzésben, most pedig Berentés Éva saját keretrendszerére szeretném felhívni a figyelmet az érzelem- és értékalapú érett személyiség jellemzőinek áttekintésével.
A szerző három tulajdonságterületet fejt ki könyvében: a kognitív, a személyközi és a cselekvési jellemzőket. Vegyük sorra őket:
Az érett ember valósághűen tudja érzékelni saját magát és a környezetét egyaránt. Képes különbséget tenni a tények és a vélemények között, reálisan pozitív az önmagáról alkotott képe, azaz megbecsüli és elfogadja saját magát, így önbizalma is megfelelő. Képes az önkritikára, van humorérzéke, és helyes arány- és realitásérzékkel bír. Ez utóbbinak megnyilvánulási formái lehetnek: viszonylagos állandóság tudata, hatás-ellenhatás törvényének elfogadása, ok-okozat törvényének elfogadása, szélsőségektől mentes arany középút elvének használata, viszonylagosság elvének érvényesítése. Mindezek lehetővé teszik számára a reális célkitűzéseket, a megalapozott döntéseket, valamint a projekció vagy a hárítás elkerülését, ezáltal az adekvát alkalmazkodást.
Ugyancsak ide kapcsolódó kognitív tulajdonság az újra való nyitottság, valamint az, hogy az érett ember törekszik valamiféle "egységesítő életfilozófia, hitrendszer, világnézet" kidolgozására vagy beépítésére. Ez az életfilozófia képezi a személyes erkölcs alapját.
Az érett ember Berentés Éva modellje szerint kapcsolataiban elfogadó. Így ír: "Az érett személyiség elfogadása (…) annak belátását jelenti, hogy az elfogadás sem érzelmi azonosulást, sem azonos cselekvést nem igényel. Mindössze annyit jelent, hogy egy másik véleményt, gondolatot, vagy cselekedetet a valóság részeként, tényként kezeli." Nézzünk magunkba, mennyire fogadjuk el, hogy más másképp gondolkodik! Akkor is, ha nem értünk vele történetesen egyet.
Kísérőjelensége az elfogadásnak az előítéletektől és az elfogultságtól való mentesség, valamint az, hogy tiszteletben tartjuk mások személyiséghatárait. Például nem akarjuk a másikat megváltoztatni, csak akkor segítünk, ha megkérnek rá, és nem vállaljuk át a felelősséget mások személyiségéért, sorsáért vagy hibáiért (természetesen itt az önállóan cselekvőképes egyénekre gondol - a gyerekek, a magatehetetlenek vagy a mentálisan korlátozott emberek segítése kötelességünk).
Az elfogadás mellett az érett személy egyenrangú kapcsolatokat alakít ki másokkal. Kommunikációját inkább az asszertív, mint az agresszív, a passzív vagy a manipulatív működés jellemzi.
Harmadikként az érzelmi intelligenciát említi a szerző. Röviden összefoglalva, mondjuk Goleman alapján: felismeri saját érzelmeit, képes azokat kezelni/kontrollálni, önmagát tudja motiválni, mások érzéseit tudja azonosítani és az emberi kapcsolatokat kezelni.
Az érett ember cselekvési (konatív) tulajdonságai között szerepel a hatékony élettervezés (konkrét, de rugalmas rövid- közép- és hosszú távú célok), a gondolkodás és a cselekvés egyensúlya (nem nehéz kitalálni, mit eredményez, ha valamelyiket elhanyagoljuk), a stabil lelkiismeret és személyes felelősségvállalás, a jelenre fókuszálás és az asszertív viselkedés.
Véleményem szerint ez egy nagyon jó kis keretrendszer, ami a könyvet végigolvasva masszív elméleti és tapasztalati bázison nyugszik. Ha ezeket a célokat tesszük a személyiségfejlesztés középpontjába, eredményesebb és boldogabb embereket tudunk nevelni. És hogy a vezetési vonatkozást is ide kapcsoljuk: hiszek benne, hogy érett személyiségekből válhatnak jó vezetők. Vagy másképp: éretlen vezetőből nemigen lesz szalonna.
